2012. december 6., csütörtök

Cynthia Hand – Angyalsors/Angyalfény



Annyi jót hallottam az Angyalsorsról, hogy csak kapkodtam a fejem, és arra gondoltam, ezt el kell majd olvasnom. Aztán beszereztem, de még mindig csak állt a polcon, amíg a Maxim Kiadótól meg nem kaptam a második részt, és együtt olyan jól festettek, hogy muszáj volt belekezdenem.

Clara Gardner élete alaposan megváltozik, amikor kiderül, hogy félig-meddig angyal. Nemcsak okosabb, erősebb és gyorsabb az embereknél, hanem rendeltetése is van. De hogy mi ez a feladat, arra nem könnyű rájönnie. Látomásában csupán egy idegent lát, aki csapdába esik egy erdőtűzben. Édesanyjával kutatnak a tűz helye után, nyomozásuk egy wyomingi városba vezeti őket. Úgy döntenek, Jacksonban a helyük, odaköltözik a család. A következtetéseik helyesnek bizonyulnak: Clara az iskolában már az első napon megpillantja a látomásaiban szereplő fiút, Christiant. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy feltűnik egy másik, szintén vonzó srác, Tucker, aki szemlátomást komolyan érdeklődik Clara iránt. Ahogy Clara próbál kiigazodni a feje tetejére állt világában, addig nem sejtett veszélyek mellett olyan döntési kényszerekkel is szembesül, amelyekről nem is hitte volna, hogy bekövetkeznek az életében – őszinteség és színlelés, szerelem és kötelesség, jó és rossz között kell választania. Végre a látomásából ismert tűz is föllobban, de vajon Clara készen áll-e, hogy vállalja a sorsát?

A fenti fülszöveg világosan elmagyarázza a helyzetet, és azt is, miért ódzkodtam annyira a történettől, egyszerű tinisztorinak tűnt, amiből tizenkettő egy tucat, és valamilyen szinten igazam is volt. A sulis dolgok, a beilleszkedés, a randik meg a bálok, mind ilyesmi volt, nem is beszélve a szerelmi háromszögről, ami már tisztára lerágott csont, mégis azt kell mondjam, nem volt ez rossz.

Mivel egymás után olvastam az eddig magyarul megjelent két részt, nem igazán tudom, hol ér véget az egyik és hol a másik, de annyi bizonyos, hogy három mondatban el tudnám mesélni, mert nem bonyolult, és nem is történik annyi minden, amitől az ember össze-vissza kapkodja a fejét, egyszerűen csak folydogál a történet. És még ennek ellenére is tetszett, van valami az írásmódban, ami miatt folyton lapoztam tovább és tovább, míg el nem fogyott az egész.

A szereplők szerethetőek. Bár Clara engem sokszor idegesített, kárpótolt Tucker, aki nagyon cukira sikeredett, és egyértelműen kedvenc szereplővé avanzsált. Aranyos cowboy típus, ilyenről azért elég rég nem olvastam már, könnyű megkedvelni. De érdekes karakter még a különleges barátnő Angela is, és persze Christian, akiről inkább a második részben tudunk meg többet. Akit nem sikerült a szívembe zárnom az igazából Clara anyja, nem tudom, mi van a YA könyvekben a szülőkkel, nagyon ritka, amikor sikerül szimpatizálnom velük.

Amit ki akartam emelni az az angyalvilág, amit az írónő felépített, mert az nagyon jó. Imádom az angyalos regényeket, és itt rengeteg magyarázatot, részletet, szabályt kaptam, aminek volt értelme, bár a cselekmény akciójeleneteibe még fért volt angyalos cucc (sőt!). Viszont vigasztalom magam a gondolattal, hogy majd a harmadikban végre megkapom a hatalmas, mindent eldöntő csatajelenetet, mert őszintén a legtöbb dolog csak ígéretes, de abból még nem lett az az élmény, amire vártam.

Tehát röviden: nekem ez nem lett kedvenc, de még lehet, ha az utolsó rész valami olyasmit hoz, amire megérte várni. Mivel a harmadik könyv csak januárban jelenik meg (angolul), egyelőre nincs több mondanivalóm, hacsak annyi nem, hogy a napokban kijött egy kis novella, a Radiant (#2,5 rész) nyilván az is elolvasandó.

Amit szerettem: amikor Tucker és Clara találkoznak a medvével; a Feketeszárnyú angyalos részeket.

Nem szerettem: mi a frászért nem foglalkozott Clara az öccsével? Egyáltalán nem volt gyanúsabb neki, amiket megtudott róla? Számomra annyira nyilvánvaló az egész, hogy az már hihetetlen...

Az Angyalfényért köszönet a Maxim Kiadónak!

2012. november 8., csütörtök

Julie Kagawa – The Lost Prince (The Iron Fey: Call of the Forgotten #1)



Kagawa-fan vagyok, szóval nem maradhatott ki az új sorozat sem, főleg mivel nagyon akartam találkozni a régi szereplőkkel, így még az sem tántorított el, hogy a borítón egy hatásvadász félmeztelen srác van (miért kell folyton? Kicsit már unalmas), bíztam benne, hogy a kötet tud meglepetést okozni.

A történet: Meghan kistesója Ethan már felnőtt (illetve tini, tizenhárom év telt el), és épp a sokadik sulijába iratkozik be próbálva elkerülni a feltűnést meg a bajt, csakhogy nem megy neki, hiszen mindenhol tündéreket lát, akik felforgatják az életét. Amikor kelletlen ismeretséget köt a félvér Toddal és felfedezi, hogy egy új tündérfajta fenyegeti a többit, meg persze őt magát is, nincs már választás, mint végére jutni a rejtélyeknek...

Nagyon akartam szeretni egy a könyvet, de őszintén megmondom, annyira nem sikerült, mégpedig azért, mert a szereplőket képtelen voltam megszeretni. Ethan szemszögéből játszódik a történet, akinek bár vannak jó vonásai, sikerült olyan szinten közömbös kapcsolatba kerülnöm vele, hogy egyszerűen képtelenségnek tűnt ráhangolódni. Aztán ott van Kenzie, aki egy egyszerű emberlány, és véletlenül kerül Ethannel együtt NeverNeverbe, na, a csaj valami irtó haszontalan (oké, Meghan se volt valami nagy szám, de ez a lány rosszabb), ráadásul idegesítő is. Szerencsére akadtak jobb szereplők is, újra találkozhattam Ash-sel (a drága!), Puck-kal (éljen!) és persze Grimmel, aki még mindig ugyanolyan, mint volt. Az új karakter Keirran (a származása nem meglepő, de nagyon másra számítottam tőle) elég érdekes, azt hiszem, még nagy(obb) szerepe lesz a többi kötetben.

Amit még nem annyira szerettem, hogy a cselekmény eleje majdnem ugyanolyan, mint a Vaskirályé, viszont a későbbiek miatt megérte olvasni, ugyanis nagyon jó nyomozós és akciójeleneteket kaptam a közepétől, a legvége pedig olyan érdekesen alakult, hogy már most várom a következő könyvet, bár igaz, ami igaz, nem annyira, mint más sorozatok darabjait. Nagyon hiányzott a könyvből a humor is, persze nem kell, hogy végigröhögjem az egész könyvet, de amikor Grim vagy Puck nem volt ott, az egész kissé szárazra sikeredett. 
De félre a sok negatívummal, amit összehordtam, mert ha például szokásom lenne értékelni a könyveket mondjuk egy ötös skálán, ez simán megérdemelne egy erős négyest, csak ugye Kagawától és kemény ötösöket várok... Ettől függetlenül hihetetlenül jól ír, mint mindig, öröm olvasni a szép leírásait (még fiúszemszögből is), és a fordulatokra meg a világfelépítésre sem lehetett panaszom.

Szóval az új sorozat – illetve a régi valamilyen szintű folytatása –, bár nem lett a kedvencem, még ott van az olvasnivalók listáján, és továbbra is reménykedek benne, hogy a következőt imádni fogom. Mégiscsak Kagawa.

Amit szerettem: a találkozást a régi szereplőkkel; a Forgotteneket (nagyon jól kitalálta ezt az írónő; Ethan Kali tudását, azért ez elég dögös benne.

Nem szerettem: a főbb női karaktereket: Kenzie idegesítő volt, Annwlynnek meg személyisége sem volt, vagy igen?     

2012. november 2., péntek

Jus Accardo – Mérgezés (Denazen #2)



Olvastam olyan sorozatnyitó köteteteket, amikből egy hónap múltán már semmire nem emlékeztem, a Touch pontosan ezek közé tartozott... Na, jó csak viccelek, a Denazen sorozat első kötetét annyira szerettem, hogy nem is tudtam elfelejteni, naná, hogy kellett a második rész. Innentől SPOILER-t tartalmazhat az első részre nézve.

Tehát Dex és Kale (meg még pár six) bujkálnak a Denazen elől, de sajnos sehol nincsenek tökéletes biztonságban. Dezt egyik csapás a másik után éri, a lány már nem képes hozzáérni Kale-hez, de az új lány, Jade igen, Alex visszatér, hogy együtt lapuljon velük, és úgy tűnik, visszahódítaná Dezt, ráadásul egyre bizonyosabb az is, hogy a csoportjukban áruló van...

Egyetlen szóval: imádtam! Ezt a végére akartam tartogatni, de inkább kezdem is azzal, hogy mennyire örülök, amiért a Könyvmolyképző lecsapott a jogokra, mert ez tényleg olyan könyv, ami megérdemli a magyar kiadást (és az biztos, hogy vevő leszek rá). A cselekményről nem akarok sokat mondani, izgalmas volt végig, sosem lehet tudni, honnan bukkan fel egy ember (vagy több) a Denazentől, új „gonosz” sixek tűnnek fel, egy rakás érdekes rejtély van, és persze sok-sok bonyodalom.

A szereplőket még mindig szeretem, Dez továbbra is kemény csaj, és most, hogy felbukkant Jade előkerül a féltékenyebb fele is, amiből rengeteg jó poén származott, Kale pedig még mindig egy két lábon járó cukiság, az egyik legédesebb szereplő a YA karakterek körében, egyszerűen imádnivaló. Az előző részhez képest Alex is sokkal szimpatikusabb lett, nem beszélve arról, hogy a Kale-Alex jelenetek mennyire jól sikerültek. Általában annyira nem szokott érdekelni a romantika, ha már a főszereplők megkapták egymást, és csak újabb erőltetett akadály áll közéjük, de ez itt most már volt, a nem érthetlek meg, jaj, most mi lesz velünk probléma, klisésnek tűnt először, de azt kell, mondjam, nagyon jól sült el, szerettem az egészet.

Ez egy olyan sorozat, amit az ember egy percre se tud félretenni, mert minden fejezet valami függővéggel ér véget, a történetszálak izgalmasak, az adrenalinszint végig fent van tartva, és valahogy az egész sokkal hihetőbb volt, mint az előző részben, talán mert sokkal több magyarázatot is kapunk, mi miért van. A regény vége – nem meglepő módon – a legizgalmasabb résznél következett, de kárpótolt érte, az egyik aranyos jelenet Kale szemszögű leírása a legvégén, úgyhogy már most alig várom a harmadik könyvet (Tremble, 2013), és persze a magyar megjelenést is.

Amit (nagyon) szerettem: Kale-t; Kale-Alex jelenteket; Kale-Jade jelentét, amikor Dez követte őket.

Nem szerettem: azt kaptam, amit vártam, sőt! 

2012. október 30., kedd

Újabb szöszök!



Mostanában rákaptam a novellákra, mivel most jelent meg a Denazen sorozat második része (már olvasom!) először a hozzá való kis pár oldalas cukisággal kezdem:

Jus Accardo – Untouched (Denazen #1,5)
Kale és Dez felkutatnak egy Six lányt, akit próbálnak felvilágosítani a Denazenről. Végül elcsalják a vidámparkba, ahol nem minden úgy alakul, ahogy szeretnék. Rövid, vicces, akciódús novella idegesítő függővéggel, de azért érdemes elolvasni, főleg, mert Kale szemszögéből játszódik, és Kale gondolatai elég poénosak.

Igaz, a Delírium folytatása a Káosz megjelent már, nem hagyhattam ki ezt a rövidke kis írást, ami a két kötet között játszódik, és nagyon jól sikerült:

Lauren Oliver – Hana (Delirium #1,5)
Ha valaki kíváncsi, mi lett Hanával, akkor ebből a kis szösszenetből megtudható. Nem akarok semmit mondani róla, lehet tovább olvasni a sorozatot enélkül is, de ezzel együtt teljesebb az élmény. Szerintem érdekes, mi köze Hanának a cselekményhez.

Végezetül pedig:

Sarah Dessen – Infinity
Kábé kistányérnyi szemeket meresztettem, mikor megtudtam, hogy Dessennek létezik ez a kis novellája, ami egy névtelen tinilányról szól, aki próbálja legyőzni a rettegését a körforgalomtól, amiben segítségére van a barátja is. Rövid, de velős, és hamisítatlanul Dessenes történet, fanoknak (mint én) kötelező.

Nyereményjáték a Maxim Kiadó újdonságai kapcsán



Akartok egy szuper wellness hétvégét nyerni? Ha igen, nincs más dolgotok, mint megvásárolni a Maxim Kiadó Dream vagy HiStory válogatásának megjelent vagy hamarosan megjelenő darabjaiból (Angyalsors, Angyalfény, Álmok bandája, Árnyalatnyi remény, Galambok őrizői, Gyönyörű sorscsapás (ebből van kemény- és puhatáblás is), Kezünkben a jövőnk, Ragyogás vagy Vajon létezik szerelem első látásra?) minimum egyet és regisztrálni a vásárláskor kapott blokk/számla sorszámával a Facebook oldalukon a Wellness Nyereményjáték gombra, vagy az alábbi linkre kattintva (ha még nem rajongói az oldalnak, akkor először lájkolni kell az oldalt):  Nyereményjáték Facebook oldala


És az újdonságok:

Cynthia Hand - Angyalsors (már megjelent)
Clara Gardner nemrégiben szerzett tudomást arról, hogy félig-meddig angyal. Az ereiben csörgedező angyalvérnek köszönhetően nemcsak okosabb, erősebb és gyorsabb, mint az emberek (akik közé mostantól már nem számíthatja magát), hanem rendeltetést is kap, azaz el kell végeznie valamit ezen a világon. Csakhogy nem könnyű kiokoskodnia, mi is ez a feladat. Látomása – pontosabban az ott megjelenő erdőtűz és vonzó külsejű idegen – hatására új városba költözik, új iskolába kerül. Miután megismerkedik Christiannel, aki nem más, mint – a szó szoros értelmében – álmai fiúja, kezd összeállni a kép, ám ugyanakkor minden összezavarodik. Feltűnik ugyanis egy másik srác, Tucker, akinek szemlátomást Clara emberi vonásai tetszenek.
Ahogy Clara próbál kiigazodni az érthetetlenné vált világban, addig nem sejtett veszélyek mellett olyan döntési kényszerekkel is szembesül, amelyekről nem is hitte volna, hogy bekövetkeznek az életében – őszinteség és színlelés, szerelem és kötelesség, jó és rossz között kell választania. Végre a látomásából ismert tűz is föllobban, de vajon Clara készen áll-e, hogy vállalja a sorsát?
Az Angyalsors megindító mese szerelemről és sorsról, egy lány vívódásáról, hogy a szabályokat kövesse vagy inkább a szívére hallgasson.

Cynthia Hand - Angyalfény (már megjelent)
Clara Gardner hónapokon át készült arra, hogy szembenézzen a látomásából ismert erdőtűzzel, mégsem tudott felkészülni a döntésre, amelyet a végzetes napon kellett meghoznia. A rendeltetését közel sem olyan egyszerű teljesíteni, mint ahogy gondolta, most pedig a Tucker iránt érzett szerelme és a Christianhez fűződő bonyolult érzelmei között őrlődik. Emellett egyre jobban megismeri az angyalok világát, a Jó és a Rossz közötti harcot, ráadásul szembe kell néznie egy szörnyű ténnyel: valaki, aki közel áll hozzá, hónapokon belül meg fog halni. A lány jövője csupa kérdőjel, egy dologban azonban biztos: a tűz csupán a kezdet volt.
Cynthia Hand a népszerű Angyalsors trilógia második kötetében fokozza az izgalmakat. A lendületes stílus, a mozgalmas cselekmény és a meglepő befejezés garantálják, hogy az ifjúsági fantasy rajongói a második regényt is a szívükbe zárják. A trilógia harmadik része 2013 őszén fog megjelenni Angyalvágy címmel.

Ruta Sepetys - Árnyalatnyi remény  (már megjelent)
Eltűnődtek-e valaha is, mennyit ér egy emberi élet? Aznap reggel az öcsémé egy zsebórát ért.
1941-ben a tizenöt éves Lina képzőművészeti iskolába, az első randevúra és a közeledő nyárra készül. De egy éjszaka a szovjet titkosrendőrség erőszakkal behatol az otthonukba, és elhurcolják anyjával, öccsével együtt. Szibériába deportálják őket. Lina apja a családtól elszakítva él át hasonló borzalmakat, majd egy munkatáborban halálra ítélik. Minden elveszett. Linának eközben fogalma sincs arról, miért történnek velük ezek a szörnyűségek. A lány félelmet nem ismerve küzd az életéért, mindent kockára tesz, hogy rajzaival, alkotásaival üzenni tudjon. Reméli, hogy művei eljutnak az édesapjához a börtönbe, és tudatják vele, hogy a családja életben van. Lina és családja hosszú, szívszaggató utat tesz meg, és csak a hihetetlen erő, szeretet és reménykedés segít nekik a keserves napok túlélésében. De vajon elég-e a szeretet, hogy életben tartsa őket?
A magával ragadó, gyönyörűen megírt, valós elemekkel átszőtt történet egy tizenéves lány szemszögéből mutatja be annak a több százezer embernek a sorsát, akik a balti államokban végzett sztálini tisztogatásnak estek áldozatul. A rabul ejtő történet a fiatal olvasóknak feledhetetlen élményt kínál, hiszen az emberi lélek csodálatos természetéről, reményről, szenvedésről, összetartásról és kitartásról szól. A könyv pillanatok alatt a New York Times ifjúsági sikerlistájának élére került.

Jay Asher, Carolyn Mackler - Kezünkben a jövőnk (már megjelent, írtam róla ITT)
1996-ban járunk. Josh és Emma világéletükben szomszédok és a legjobb barátok is voltak egyszerre. Azonban tavaly novemberben minden megváltozott közöttük… Ezért is olyan kínos most ez a találkozás, amikor Josh – édesanyja kérésére – átviszi Emmának az Amerikai Online (AOL) cégtől postán kapott CD-ROM-ot. Később a kapott anyag feltöltése után Emma automatikusan a Facebook oldalán találja magát – csakhogy a Facebookot még fel sem találták! Felfedezését nyomban megosztja Joshsal is. Legnagyobb megdöbbenésükre tizenöt évvel későbbi önmaguk és életük tárul fel előttük, ám valahányszor újra ránéznek a profiljukra, azt látják, hogy a jövőjük megváltozott. Kénytelenek szembenézni azzal, hogy mit csinálnak jól és rosszul az életük során, ugyanakkor szembesülniük kell azzal a ténnyel is, hogy a jelenben meghozott döntéseik hatással vannak nemcsak a jövőjükre, hanem a jelenükre is.
A nagy sikerű Tizenhárom okom volt… szerzőjének és szerzőtársának új regénye a Facebook nélküli világba kalauzol vissza, és azt igazolja, hogy mi döntünk a saját boldogságunkról, boldogtalanságunkról, és minden döntés kihat az életünk egészére. Facebook-rajongóknak kötelező olvasmány!

Jennifer E. Smith - Vajon létezik szerelem első látásra? (már megjelent, írtam róla ITT)
Négy perc általában alig valamire elegendő – ugye nem hinnéd, hogy ennyi idő alatt minden megváltozhat?A tizenhét éves Hadley Sullivan életében ez az egyik legrosszabb nap. Ott ragadt a New York-i repülőtéren, késésben van apja második esküvőjéről, amelyet Londonban tartanak, ráadásul a leendő mostohaanyjával még sohasem találkozott. Ebben a lehetetlen helyzetben pillantja meg a tökéletes srácot, az angol Olivert a repülőtér szűk várótermében. A fiú jegye a 18C ülésre szól – Hadley-é pedig a 18A-ra.
A végzet fordulatai és az idő fontos szerepet játszik ebben az elgondolkodtató regényben, amely egyaránt szól családi kapcsolatokról, a második esélyről és az első szerelemről. Hadley és Oliver huszonnégy órát felölelő története meggyőzi az olvasót arról, hogy az igaz szerelem akkor bukkan fel, amikor a legkevésbé számítunk rá.

Amy Kathleen Ryan - Ragyogás (már megjelent)
Mit éreznél, ha egy olyan űrhajón születtél volna, ahol csak a szüleid és az idősebbek ismerik a Földet? Te sosem láttad, csak az általuk mesélt történetek alapján ismered, és minden vágyad, hogy megérkezzetek az új otthonotokba, arra a bolygóra, amelyet benépesíthettek.
A történet középpontjában Waverly áll, akinek az élete váratlan fordulatot vesz. A barátja, Kieran éppen megkéri a kezét, amikor a szövetséges hajójuk váratlanul megtámadja őket és elrabolja az összes nőt az űrhajóról, ahol eluralkodik a káosz. A szerelmeseket elszakítják egymástól az események, s mindkettejüknek helyt kell állnia az új és szokatlan helyzetben.
Ahhoz, hogy visszataláljanak egymáshoz és szeretteiket is megmentsék, sokat kell küzdeniük. Hamarosan arra is ráébrednek, hogy az ellenségek nem mindig kívülről érkeznek.
A Ragyogás egy trilógia első része. A kitartásról, szerelemről és árulásról szóló lebilincselő történet fenntartja az érdeklődést és kíváncsiságot az olvasóban. A második rész 2013 őszén fog megjelenni.

Jamie McGuire - Gyönyörű sorscsapás (megjelenés: november 6.-án, írtam róla ITT)
Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében – azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.
Travis izmos testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van – és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát, és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer.
Szerelem és játék keveredik a népszerű írónő, Jamie McGuire regényében, amely a fiatal olvasók körében nagy népszerűségre számíthat. Ne hagyd ki, játszd meg te is a tétjeidet! Szerinted Abby nyer vagy Travis? Vagy ebben a játékban nincsenek vesztesek?

Alice Hoffmann - Galambok őrizői (megjelenés október 31.-én)
Az időszámításunk szerinti hetvenedik évben kilencszáz zsidónak hónapokig sikerült feltartóztatnia a római seregeket a júdeai sivatagban, Masadában. Az ókori történész, Josephus Flavius szerint két nő és öt gyerek élte túl a rómaiak mészárlását. Ez a történelmi esemény adja a hátterét négy különleges, érzékeny nő lenyűgöző történetének, akik mind más úton érkeztek Masadába. Yael édesanyja szülés közben életét vesztette, amit az apja soha nem tudott megbocsátani. Revka, a néhai pék felesége végignézte, ahogy a római katonák brutálisan meggyilkolják a lányát, ráhagyva unokáit, akik a szörnyűségek hatására megnémultak. Aziza egy harcos lánya, akit fiúként neveltek fel, rettenthetetlen lovas és ügyes mesterlövész. Shirah az ősi mágia és gyógyítás mestere, hátborzongatóan éles elméjű, erős asszony.
Miközben a rómaiak egyre közelebb érnek, négy rendkívüli, bátor nő élete kereszteződik az ostrom kétségbeesett napjaiban. Valamennyien galambtartók és valamennyien titoktartók – kik ők, honnan jöttek, ki nemzette őket és kiket szerettek.
Alice Hoffman a New York Times bestseller szerzője, eddig négy regénye jelent meg magyarul. A Galambok őrizői különleges alkotás. Az írónő a markáns karaktereket új, tőle szokatlan helyszínnel ötvözi – a gyönyörű nyelvezet és a könnyed, elringató történet azonban a régi. Finom mágikus utalások színezik szokatlan asszociációkkal fűszerezve, így az olvasók bátran szabadjára engedhetik a képzeletüket.

Luda di Fulvio - Álmok bandája (már megjelent)
Cetta és fia, Christmas Olaszországból menekült az erőszak és a viszontagságok elől Amerikába, a remények országába. A nő egyetlen vágya, hogy a kisfia igazi amerikai legyen: szabad azért, hogy boldog lehessen, de mindenekelőtt szabad azért, hogy önmaga lehessen.
Ám a huszadik század eleji New York külvárosaiban „amerikainak lenni” egyben azt is jelenti, hogy konfrontálódni kell a világ minden szegletéből érkező emigránsok közösségével, amelyben a törvényeket a gengszterek és az embereik diktálják. Ebben a helyzetben nem könnyű élni és az álmokért küzdeni, hacsak nincs az embernek különleges tehetsége. Christmas bizton számíthat a rendkívül élénk fantáziájára és arra a képességére, hogy amit mesél, azt hihetővé is tegye olyan történetekkel, amelyek álmodozásba ringatnak mindenkit, aki csak hallgatja. Így születik meg a Diamond Dogs képzeletbeli bandája, amely mindössze két kisfiúból áll, mégis képes egész New York urává válni, sőt az első független rádiócsatorna segítségével a város minden lakásába eljutni.
Az Álmok bandája Christmas és Cetta története, és minden emberé, akinek az élete az övékbe fonódik a huszadik század elejétől 1929-ig, Olaszországtól az őrült húszas évek New Yorkján át Kaliforniáig és a születőben lévő hollywoodi filmiparig. Kitűnő példája annak, hogyan lehet tiszta szívet megőrizve ésszel feljutni a ranglétra legaljáról akár a legtetejére, hogy érdemes kitartani az álmaink mellett, mert megvalósulhatnak, ha harcolunk értük.
Luca Di Fulvio egy igazi nagyregénnyel ajándékoz meg bennünket, amely mesél a rádió, a mozi, a Broadway, a reklámok, a felhőkarcolók, az autók – de mindenekelőtt egy nagy szerelem, Ruth és Christmas szerelmének – születéséről, és egy álom erejéről, amely talán még a valóság felett is győzedelmeskedhet.

2012. október 26., péntek

Colleen Clayton – What Happens Next



Nézegettem a friss megjelenéseket, és mivel nem akartam sorozatot olvasni (annyi folytatás jelent meg mostanában, hogy azt sem tudom, melyiknek álljak neki), kiválasztottam a What Happens Nextet, elsősorban az érdekes fülszöveg miatt.

Sid átlagos lány, jófej barátokkal és viszonylag hétköznapi élettel, amíg el nem megy az iskolai sítúrára, ahol megismerkedik egy egyetemista sráccal, akivel barátnői ellenkezése ellenére elindul egy buliba. Másnap, amikor felébred a srác sehol, nem emlékszik, mi történt előző este, viszont az nyilvánvaló, hogy valami szörnyű esett meg vele...

Az eredeti fülszövegből is kitalálható, hogy mi a központi témája a regénynek, Sidnek valahogy tovább kell lépnie, csakhogy ez lehetetlen, amíg senki nem tudja, mi történt a sítúrán. Pedig a lányon meglátszik a változás, csak az emberek nem feltételezik, hogy ilyen történt ráadásul ő sem emlékszik a részletekre, csak azt tudja, hogy megtörtént, és ez igenis megváltoztatta az egész életét. A lényeg, hogy Colleen Clayton sikeresen levizsgázott nálam ezzel a sztorival, mert borzasztó jól írta meg Sid gondolatait, érzelmeit, meg a jellemének változását, így egy csomó részt összeszorult torokkal olvastam végig.

A szereplők közül a srác, Corey volt a kedvenc, igazi imádnivaló karakter, akire a lánynak szüksége is van, nem túl jóképű, de aranyos, és ráadásul pékféleség, ami eszembe juttatott egy másik imádott főszereplősrácot. A barátnőket (kettő is van) és Sid anyját nem szerettem annyira, egyszerűen képtelen vagyok elfogadni a tényt, hogy nem látták, mennyire megváltozott Sid, csak egy kicsit jobban oda kellett volna figyelni, második kedvencem így kifejezetten a kutya volt. Attól függetlenül, hogy nem nagyon szerettem a szereplőket, mind életszagúak és jól kidolgozottak voltak. Az egyedüli, amit nem tetszett a könyvben, a vége, mert mintha az írónő összecsapta volna, ráadásul pont ott vágja a képünkbe az ajtót, ahol legjobban érdekelt volna a folytatás. Hiányzott egyfajta lezárása a sztorinak, személy szerint nagyon hiányoltam.

Azért jó regény volt ez, első könyvnek nagyon erős, a nemi erőszak és az evészavar témával hihetetlen jól bánik, így nem tudok mást mondani, mint hogy hajrá a további könyvekkel!

Amit szerettem: Corey-t; Sid változásait meg mindent, ami lezajlik benne.

Nem szerettem: az odafigyelés hiányát a szereplőknél, de még ez is Claytont dicséri, az ismerősök soha nem vesznek észre semmit, mintha nem is akarnának odafigyelni...

2012. október 13., szombat

Jenny Han & Siobhan Vivian – Burn For Burn



Amikor megláttam a szerzőpáros nevét, tudtam, hogy nekem ezt a könyvet muszáj elolvasnom, hiszen Jenny Han Summer sorozata az egyik kedvencem, míg Siobhan Vivian is bizonyított már nálam a The Listtel, úgy gondoltam, nem csalódhatok.

Adott három lány, Lillian, Kat és Mary, akik nem is lehetnének különbözőek – Lilliant egy fiú használja ki, és mikor ez a húgával is megtörténik, muszáj tennie valamit, Katnek elege van a lányból, aki az egész életét megkeserítette, míg Mary nem tudja túltenni magukat egy múltbéli áruláson -, de összeállnak, hogy bosszút álljanak azokon, akik ártottak nekik, és akik egykor (vagy még mindig) a barátaiknak álcázták magukat...

Kezdem azzal, hogy miért, miért, miért nem néztem utána annak, hogy ez egy sorozat?! Hülyeség volt tőlem, mert mikor a lehető legizgalmasabb résznél véget ért a könyv, egyszerűen padlót fogtam. Ezt leszámítva nem okozott csalódást a sztori, bár – és ez most SPOILER – természetfeletti is van benne, ami valahogy nagyon meglepő, arra tényleg nem számítottam. Az alapsztori, hogy a lányok bosszút állnak nagyon bejött, már a Monte Cristo grófja óta imádom a bosszúállós sztorikat, és igen, egy kicsit már ott is rájöttem, hogy képtelen lennék végigvinni a durvább dolgokat. Nem úgy a lányok... Innentől megint spoiler lenne, úgyhogy nem mondok többet.

Mindkét írónő iszonyat jó karaktereket mutatott be külön-külön is, most akiket alkottak, szintén olyanok, mintha ismerném is őket, Lilliant mindenki hideg, sznob hercegnőcskének nevezi, holott ő a legjószívűbb a lányok közül, ráadásul mindent megtenne a húgáért, ő volt a kedvencem a főkarakterek közül. Kat édesanyja halála után kicsit elvadult, az ő helyzetét tökéletesen át lehetett érezni, és sokkal jobban sajnáltam, mint Maryt, akit igazából kellett volna. Nem tudom, hogy ez direkt van-e így, de nem kedveltem Maryt, még a története ellenére sem, és valamiért úgy érzem (főleg most, hogy folytatás is lesz), nem is fogom. A legkedvencebb szereplőim persze azok voltak, akiken a lányok bosszút álltak, Alex, Rennie és Reeve mindhárom szemszögből olyan kidolgozottan lettek megírva, hogy sokkal kedvelhetőbbek számomra, mint a lányok. És igen, sajnáltam őket, mert... spoiler nélkül már megint nem mondhatok többet.

Szóval akit kiakasztanak a függővégek, az ne olvassa el, máskülönben nekem nagyon bejött a könyv, a szívás, hogy a következő résznek még nincs konkrét megjelenési dátuma (2013 ennyit tudunk), a címe viszont érdekes: Fire With Fire. Alig várom!

Amit (nagyon) szerettem: a könyv hangulatát, szeretem az ilyen a suli ribancai és baromarcú pasijai tönkreteszik mindenki életét dolgokat, még ha nem is pontosan így van; Alexet (nem tudom, szerintem nagyon cuki); Lilliant.

Nem szerettem: paranormális szál (minek? Lehet, hogy csak tévedés?); hogy mire végre az izgalmas részhez ért a sztori, már vége is.

2012. október 10., szerda

Szöszök – új rovat!



Régóta gondolkodom ezen, mert annyi szösz van, amit szeretek megosztani, viszont nincs kedvem sokat írni, úgyhogy ezek ilyen miniposztok lesznek mindenféle könyves hírekkel, amik remélhetőleg elég érdekesek ahhoz, hogy más is tudni akarjon róluk.

A mostani szöszöm a Foretold című novelláskötet, amit – mint Richelle Mead rajongónak – muszáj volt beszereznem, mert van benne egy cuki Rose-Dmitrij novella, akit nem hagyhattam ki.

Richelle Mead: Homecoming
Rose és Dmitrij hazalátogatnak Dmitrij családjához, akik nagy bulit szerveznek, hogy megünnepeljék, hogy kedvenc testőrünk nem striga többé, csakhogy attól még, hogy ő nem az, egy másik ólálkodhat a környéken...

Szóval nekem tetszett, már érdemes beszerezni a kötetet, de kedvcsinálónak mondom, van benne egy nagyon jó Simone Elkeles novella is, és bár a többit még nem olvastam, akad történetecske Laini Taylortól, Meg Cabottól, Kami Garciától és Carrie Ryantől is.

2012. október 8., hétfő

E. Lockhart – The Boy Book (Ruby Oliver #2)



Mivel tetszett az első rész, át is tértem a másodikra, mert meg akartam tudni, hogyan tovább. Meglepődtem, mennyivel szimpatikusabb a borító, de igazából nem érdekelt annyira, mert a sztori folytatását akartam. És nem csalódtam. Innentől SPOILER-es infók lesznek az előző részre nézve.

Tehát ott tartottunk, hogy Roo kiközösített lett, miután a barátnője, Kim lenyúlta a pasiját Jacksont, amibe a lány nem tudott belenyugodni, így elcsattant egy csók, amiről Kim tudomást szerzett, kiteregette a pasilistát és Roo-t elkönyvelték lotyónak. Ez eléggé megviselte ahhoz, hogy a következő évben eldöntse, nem fog pasizni, csakhogy fiúkból még mindig több van a környéken a kelleténél, és Kim is elment Tokióba, Jackson pedig mintha újra érdeklődne Roo iránt...

Amit nem nagyon szerettem az előző részben az a történet stílusa volt, amit csak nehezen tudtam megszokni, és ami most – vagy, mert akklimatizálódtam, vagy mert eredeti nyelven nem vészes – cseppet sem zavart. Igaz, Roo neurotikusabb, mint valaha, de végre túllépett az idegesítő Jackson imádatán, és normális dolgokkal kezd foglalkozni, amitől sokkal szimpatikusabbá válik. Ebben a részben többet kapunk Meghanből, akit nagyon bírtam, Hutch-ból, aki szintén nagyon jófej, és Noelből, aki a kedvencemmé ugrott elő.

Jó volt, hogy a történetszál nem olyan ugrálós, mint az előző részben, itt viszonylag lineárisan haladunk, amitől élvezhetőbb a sztori, de azért a terápiákra is jut idő. Végre körvonalazódni látszik, hogy ki is lesz Roo igazi pasija, meg hogy hogyan alakul a Kim rész, ráadásul a vége elég szálat hagy nyitva ahhoz, hogy kelljen a harmadik kötet is.

Amit szerettem: Noelt; Hutch-ot; Roo szüleit (akik különben őrültek)

Nem szerettem: hogy Roo mindenáron békülni akar Kimmel, holott az a csaj egy ....  

2012. szeptember 27., csütörtök

Gayle Forman – Hová tűntél?



Nagyon régóta el akartam olvasni a Ha maradnék című első részt, amit nemrég sikerült is beszereznem, ráadásul megkaptam ezt a második könyvet hozzá, úgyhogy teljes lehetett az örömöm. A borító nagyon tetszik, és istenien megy az első rész csellósához, de persze a történet volt az, ami bármilyen borítóval a szívemhez nőtt volna. Innentől SPOILER az első részre nézve.

Tehát a második kötet Adam szemszögéből játszódik. Három év telt el, amióta Mia meghozta a döntését, ez azzal is járt, hogy a közös utuk Adammel szétvált, amit a fiú nagyon nehezen dolgoz fel, próbál élni, de nem sok öröme van benne, aztán egy este újra találkozik Miával...

Azt kell, mondjam, imádtam az első részt, Adam kifejezetten a kedvencemmé vált, de a folytatás még jobban levett a lábamról. Ennek a fő oka is persze Adam. A srácból rocksztár lett, de ez mégsem változtatta meg, ugyanaz az az édes, érzékeny srác maradt, mint volt, csak egy rakás nehezen feldolgozható problémával. Többször képzeletben fejet hajtottam az írónő előtt, ugyanis az érzelmekkel borzasztó jól tud játszani, elszorult a torkom, haragudtam, nevettem, és majdnem sírtam is, szóval volt itt minden, amit csak ki lehet hozni az olvasóból.

Az előző részhez hasonlóan van felépítve, egyik fejezetben még a jelent látjuk, aztán a múlt egy szeletkéjét, ami lassan kiadja az egész történetet. Az abszolút kedvenceim a dalszövegek voltak (ezekre direkt rákerestem eredeti nyelven is, bár a fordítás nem rossz), és imádtam őket. Többször félre kellett tennem a könyvet, elgondolkodni egy-egy részleten, annyira igazi és emberi volt az egész... Mindenfajta istenítés nélkül: ez egy nagyon jó könyv, amolyan muszáj elolvasni fajta.  

Amit (nagyon) szerettem: dalszövegeket; Adam-et; az egészet.

Nem szerettem: -  

2012. szeptember 20., csütörtök

E. Lockhart – Pasilista



Amióta jókat hallottam az írónőről, azóta vadászom a Pasilistát, ami az első (és egyetlen magyarul megjelent) kötete a négy részes sorozatnak. A magyar borító elég béna, a Ciceró Tök Jó Könyvek címkés könyvei közé tartozik, viszont a tartalom annál jobban tetszett.

Adva van Ruby Oliver (Roo), aki pszichológushoz megy, mert a zűrös életének problémái kikészítették. Ezt a problémát három barátnő és tizenöt srác (na, meg a róluk készült lista, ami rossz kezekbe került) okozza, Roo elmeséli terapeutájának, melyikkel hogy került kapcsolatba, amiből lassan kikerekedik a történet.

Szóval könnyed, vicces olvasmány volt, a sztorinak van értelme, és a szereplők sem nagyon bénák, bár belegondolva Roo elég passzív szereplő, és néha borzasztó figyelmetlen tud lenni. A barátnőkről annyit, hogy nem tűntek igazi barátnőknek, de persze, ha azok, Roo nem köt ki terápián. Ja, és a pasilista:
- Adam: aki nem is számít
- Finn: aki szerintem édes
- Hutch: akit nagyon bírtam
- Gideon: aki álompasi-szerű
- Ben: aki szintén nem számít
- Tommy: ő nincs is igazán
- Chase: aki nagyon béna volt
- Sky: ő meg tapló
- Michael: akit végigröhögtem
- Angelo: aki nagyon fura, de aranyos
- Shiv: akit sajnáltam
- Billy: aki csak tölteléksrác
- Jackson: aki egy tuskó, mégis emlékeztetett SZJG Cortezre, így nem tiszták az érzéseim
- Noel: aki nagyon rendes volt
- Cabbie: ő egy vadmarha

Remélem, hogy a következő részben minimum hattal újra találkozhatok, már el is kezdtem keresni a sorozat többi részét. Függővég igazából nincs benne, de kíváncsi vagyok a folytatásra, és főleg a befejezésre. Inkább azoknak ajánlom a könyvet, akik szeretik a könnyed, szórakoztató könyveket sok iskolai problémával (barátnő pasija, kirekesztés stb).

Amit szerettem: végigmenni a pasilistán; hogy közben láttunk jelent és közelmúltat; a szülőket.

Nem szerettem: semmi, azt kaptam, amire számítottam.