2015. március 29., vasárnap

Karen Marie Moning - Burned



Karen Marie Moning sorozata az egyik legkedvencebb sorim, úgyhogy anno örömmel fogadtam az Iced-ot, és alig vártam a Burned-öt is, de sajnos csalódnom kellett. Innentől SPOILER az előző részekre nézve, én szóltam!

A történet ott folytatódik, ahol az Iced véget ért, Dani szemszöge, aztán bumm, történik valami és visszakapjuk Macet, a továbbiakban az ő szemszögéből látjuk a dolgokat, Ryodant, Barronst az falak leomlása utáni átalakult világot és a további lehetőségeket…

Szóval csalódtam, mert a főszereplőnk Mac. Félreértés ne essék, én imádom Macet, bírom a karaktert meg minden, csakhogy már megkapta a maga öt könyvét, erre meg visszapofátlankodik és kitolja Danit, a másik kedvenc szereplőmet. Mi ez, ha nem pofátlanság? Rendben részint megértem, hiszen a történet úgy alakul, hogy Macnek kell mesélni, és mégsem! Ekkora kitolást! Ezt nagyon nem szerettem.

Persze a történet maga jó, a szálak tovább bonyolódnak, kapunk sok szemszöget, az egyik kedvencem Loré lett, és még többet megtudunk a titokról is, amiről elvileg nem lehetne… hiányzott Dani, mert bár tényleg egymást érték az események, úgy éreztem, Mac csak sodródik, főként csendes megfigyelőként vesz részt az eseményekben – van, hogy szó szerint – és egy kicsit úgy éreztem, túl sok ez már neki. Átélte a Sinsar Dubh rémségeit, és most mintha csak feltöltődne. Nem volt benne elég szufla ennyi történéshez. 

Szerintem ez egy átvezető kötet volt,  úgyhogy annyira nem haragszom, de remélem, hogy a folytatás jobb lesz, Danit akarom és több másokat, nem csak Macet folyamatosan. A Feverborn sajnos csak 2016-ban jelenik meg. 

Amit szerettem: kedvenc párosom első csókját… ahhh, Lort, a mentőakciót

Nem szerettem: túl sok lapos Mac.