Csak véletlenül szúrtam ki ezt a könyvet a friss megjelenések között, de mivel elég aranyosnak tűnt a fülszövege alapján, gondoltam, miért ne olvassam el, hiszen szoktam szeretni az efféle témákat.
Jordan igazi fiús lány, aki nemcsak imádja a futballt, hanem játssza is, ő az iskolai csapat kapitánya. Az ottani srácoknak már sikerült elnyernie a tiszteletét, viszont Jordan leginkább az apja elismerésére vágyik, aki mintha észre sem venné a lánya tehetségét. Jordan mégis küzd, elhatározza, hogy nem hagyja magát kibillenteni, főleg nem a közelgő nagy meccs előtt, csakhogy úgy srác érkezik a suliba, aki túl tökéletes ahhoz, hogy egyszerűen csak figyelmen kívül lehessen hagyni...
Nagyjából tíz oldal kellett a könyvből ahhoz, hogy kitaláljam, mi lesz a vége, bár ez gyakran történik, és ettől még szoktam élvezni a történetet. Ennél a regénynél különösen jó volt Jordan könnyed stílusa, amivel meséli az eseményeket, és az, hogy valódi fiús lányra sikerült, nem pedig olyanra, amelyik nyavalygós cicababává változik az első pasitól, aki megtetszik neki. A cselekményben igazából nincs semmi újdonság, de jól meg van írva és még humoros is, amit jól esett olvasni.
A szereplők közül inkább a fiúk voltak a kedvenceim. Srác létükre többen elég nyávogósra sikerültek, bár pont emiatt éreztem, hogy valósak, akármilyen ellentmondásosan is hangzik ez. Mindenesetre sikerült a szívembe zárnom a csapatot, talán mert Jordan, mint csapatkapitány valóban törődött velük, ez különösen aranyos volt a sztoriban.
Amit még kifejezetten szerettem, azok Jordan rövid naplószösszenetei voltak a fejezetek elején. Ha negatív dolgokat nézzük, a regény nem volt rosszabb, mint bármelyik hozzá hasonló, a legrosszabb talán az volt, hogy a végét rettenetesen elhúzta az írónő, amitől szinte megkönnyebbülés volt végül becsukni a könyvet, de nem azzal az érzéssel, hogy hú, de jó volt, hanem, hogy végre vége van.
Összességében egyszer elolvasható történet, amin jókat lehet mosolyogni, és talán az írónőtől is fogok még olvasni, ha jelenik meg újabb könyve.
Amit szerettem: JJ-t; Cartert; Jordan bátyját, Sam Henryt
Nem szerettem: hogy kiszámítható és a végén túl sokat „sírtak”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése