Cynthia Hand – Angyalvágy (Angyalsors #3)

Igazából vártam ezt a könyvet, mert tudni akartam, hogy fejeződik be a történet, viszont majdnem kihagytam a Radiant novellát, amiről most nem írok külön, a lényeg, hogy el kell olvasni az utolsó rész előtt, mert valami nagyon fontos dolog van benne. Innentől SPOILER az előző részekre nézve!

Tehát ott tartottunk, hogy Clara anyukája meghalt, Jeffrey eltűnt, a románcnak Tuckerrel elvileg vége, ráadásul a Fekete Szárnyúak is ott vannak minden sarkon, készülve arra a nagy háborúra, de ez persze nem akadályozza meg Clarát abban, hogy ő normális életet éljen. Christiannel és Angelával a Stanfordra megy tanulni, hiszen most Angela látomásának kéne beteljesedni. Clarának is akad egy újabb rejtélyes, amit mihamarabb meg kell fejtenie...

Annyira szerettem volna szeretni ezt a befejező részt, hogy csak na, de egyszerűen nem ment, mert Clara hihetetlenül idegesítő szereplővé vált. Először is Jeffrey, a tizenhat éves öccse eltűnik, de ő nem is keresi, csak elmegy az egyetemre és szépen éli világát, aztán meg kiderül Angeláról valami olyasmi, amiben teljes mértékben mellette kéne állni, erre meg csak saját magával törődik, és még őt nevezik jó barátnak... Hihetetlenül ellenszenves lett a karaktere, aztán ott van még Christian, aki meg a tökéletes pasivá alakult, aki annyira jó, hogy mindenki csak őt akarja Clarának, akárhányszor csak bejön egy szereplő. Ami Samjeeza lett, arról inkább nem is beszélnék...

A cselekmény is érdekes volt, az első felében az égvilágon semmi nem történik, hacsak annyi nem, hogy Christian és Clara tanulgatnak, meg elhanyagolják Angelát, aztán hirtelen kapunk egy rakás új főgonoszt, akik végül is ismerősek, bár eddig alig volt szó róluk. A pozitív része a könyvnek, hogy volt pár jobb jelenet a vége felé, ami miatt olvasható volt a sztori befejezése, Christian igazán meglepő dolgokat tudott mondani, amivel ellensúlyozta Clara idegesítő fafejűségét, viszont a nagy harc, amire egész végig vártam, sajnos elmaradt. Volt ugyan akciójelenet, de nagyon rövid, így eléggé csalódtam. Azután pedig volt egy borzasztó jó lehetősége az írónőnek, hogy megmentse a könyvet, spoiler nélkül csak annyit, hogy nem történt meg a dolog, így keserű – vagy épp túl cukros – szájízzel fejeztem be ezt a trilógiát.

Amit szerettem: anya-lánya jelenetet; Samjeeza és Clara anyja dolgát; Christian vallomását.

Nem szerettem: Clarát, mert nem törődött Angela dolgával; mert nem törődött Jeffrey dolgával; mert tyúkeszű liba, aki nem látja, ami a szeme előtt van...

Colleen Houck – Tiger’s Destiny (A tigris átka #4)

Helyesbítenem kell magam a korábbiakat illetően, mert fogalmam sincs, miről fog szólni az a bizonyos ötödik rész, amiről eddig csak annyit tudni, hogy lesz, de a Tiger’s Destiny nagyon úgy tűnik, hogy zárókötetet a sorozatnak. Innentől SPOILER az előző részekre!

A harmadik rész úgy ért véget, hogy Lokesh elrabolta Kelsey-t, most Kelsey-nek okosnak kell lennie, hogy húzza az időt, míg a hercegek rátalálnak, úgy tesz, mintha áttért volna a sötét oldalra, ám a Lokesh-sel való esküvőjét meghiúsítják a tigrisek, és miután kiszabadítják Kelsey-t, elindulnak az utolsó küldetésükre...

Annyira fejlődő tendenciát mutat ez a sorozat, hogy ezt a kötetet már nagyon bírtam, jó előre megsejtettem, mi lesz az utolsó küldetés, és sikerült eltalálnom, főszereplőinknek időutazást kell tenniük, hogy a múltban teljesítsék be a végzetüket. Tényleg a legjobban sikerült kötet, főnixekkel, démonokkal és persze egy nagy, gonosz elleni háborúval, nem is beszélve a meglepetésszereplőről, akit már első látásra felismertem. Külön elismerés az írónőnek, amiért nem maradtak vakfoltok a történetben, minden aprólékosan el lett magyarázva, mégsincs túlbonyolítva, kerek lett az egész.

A jellemeket illetően sajnos nincs fejlődés, Kelsey még mindig ugyanolyan, mint volt, de legalább sikerült megkedveltetni az olyan jelenetek során, ahol nem volt totál ésszerűtlen a viselkedése. Bármennyire is nem szerettem, az írónőnek annyira jó keretet sikerült hozzá írnia, hogy kifejezetten élveztem a könyvet, és megbocsátottam a folyamatos és visszatérő romantikus-nyavalygós jeleneteket.

Szóval nem tudom, miről fog szólni az ötös kötet, de ezzel a résszel szerintem minden normálisan le lett zárva, kaptam egy nagy, nyálas esküvős jelenetet a legvégére, a Főgonosz megkapta a kiérdemelt jutalmát meg minden ilyesmi, most mégis fúrja az oldalamat a kíváncsiság, mi szükség ötödik részre. Nyilván azt is muszáj lesz elolvasnom.

Amit szerettem: a főnixeket; a csavarokat; a drámaibb jeleneteket, amik most nagyon jól sikerültek; az időutazást; Kelsey és Lokesh esküvőjét (ezt különösen); a meglepetésszereplőt, a „két istennőt”; tényleg sok mindent...

Nem szerettem: esküvős jelenet, oké kiegyeztem már a romantikus szállal, de ez az esküvő tényleg nem kellett volna.   

Colleen Houck – A tigris utazása (A tigris átka #3)

A második után azonnal belekezdtem, mert bár öt részes a sorozat, és az utolsó kötet még csak valamikor idén jelenik meg, már muszáj végigolvasnom mind a négyet. Innentől SPOILER-es az előző részekre nézve!

Ott tartottunk, hogy Lokesh elrabolta Rent, és amíg Kishan és Kelsey, a mágikus Sálért küzdöttek, annyira megkínozta szerencsétlen szívszerelmes fehér tigris hercegünket, hogy az teljesen elfelejtette Kelseyt. Ebben a kötetben kiderül, hogy nemcsak elfelejtette, valamiért konkrétan fájdalmat okoz neki Kelsey közelsége, így legszívesebben inkább kerülné a lányt. Kelsey persze mindent megpróbál, hogy meggyőzze Rent, ők összetartoznak, de a makacs herceg nem nagyon repes az ötletért, inkább Kishant javasolja maga helyett, és így tovább sok-sok oldalon keresztül... De aztán végre hajóra – illetve óriási, többemeletes gigamega jachtra – szállnak, ugyanis a harmadik küldetésüket a víz alatt kell teljesíteniük.

Őszintén, felülemelkedtem rajta, mennyire idegesít a romantikus szál ebben a sorozatban, ráadásul a jellemeket illetően is lehet, hogy tévedek, ugyanis minden egyes szereplő állítja, hogy Kelsey a tökéletesség földi megtestesítője... Hát legyen! Túlléptem ezen, és inkább belemerültem az újabb kalandba, ami eddig a legjobban sikerült dolog volt. Komolyan, akadt itt minden: tengeri szörnyek, rejtélyek, mindenféle csúnya cápa, és véres jelenetek, ezeket nagyon szerettem, de legfőképpen a sárkányokat, amikből többet is kapunk, és mindegyiknél másik feladat várja a triót, úgy, mint életmentés, alkudozás, rejtvényfejtés (ráadásul a sárkányok csalók), így az írónő nem kíméli a szereplőket, egyik csapás jön a másik után, szóval nagyon olvastatja magát a kötet.

A főgonoszból, Lokesh-ből is kapunk egy újabb adagot, és bár elég hihetetlen számomra, hogy ő is annyira odavan Kelsey-ért (persze kicsit más okból, mint a tigrishercegek, de akkor is!), mégis elég ügyes (tehát elfogadható főgonosz) volt, már ami a könyv végét illeti, így megint óriási a függővég, egyszerűen muszáj tovább olvasni.

A negyedik rész címe Tiger’s Destiny, és aki okos, simán kitalálhatja, mi lesz az egészben a poén, az első három részből teljesen sikerült összeraknom a nyomokat, és azt kell, mondjam, nagyon okos dolog!

Amit szerettem: a sárkányokat; a megacápát; az alkudozást.

Nem szerettem: romantikus szálat; Ren tuskóságát.

Colleen Houck – A tigris küldetése (A tigris átka #2)

Az első könyv után muszáj volt továbbolvasnom, még annak ellenére is, hogy nem lett kedvenc, és egy nagy rakás karácsonyi könyv vár még a polcomon olvasásra, de eleve fekete tigrises a borító, aminek láttán rögtön reménykedni kezdtem egy olyan folytatásban, ami nem idegesít annyira. Innentől SPOILER-es lehet az első részre nézve!

Tehát megvan az első küldetés, mindkét herceg, a fehér tigris Ren és a fekete tigris Kishan már hat egész órát tölthetnek emberi alakban, aminek Kelsey örülhetne, ha nem hagyta volna el Rent, mert így csak szenved, amíg el nem kezd randizni három pasival is egyszerre, hogy kijózanodjon Renből, közben pedig a második küldetésre készül, azon nyavalyogva, Ren, miért nem hívja fel/jön utána/ küld füstjeleket...

Ennél a kötetnél már nagyon úgy voltam, hogy inkább félbehagyom, eltelt a könyv egyharmada, és még mindig csak ott voltunk, hogy Ren végre méltóztatott lépni, és a főszereplők megint egy légtérbe kerülnek, viszont a könyv színvonala rögtön emelkedett, amikor Ren kikerült a képből (spoiler nélkül sajnos nem mondhatom meg, hová lett), így Kelsey és Kishan együtt vágnak neki a második küldetésnek.

Inkább kihagyom mennyire idegesítő Kelsey, és mennyire nyálasan romantikus Ren, és áttérek Kishanra, akiről eddig nem sok szó volt. Tehát fekete tigrisünk egy vérbeli rosszfiú volt az előző részben, most azonban minél több időt tölt a tökéletes főszereplővel, annál jobban kezd hasonlítani Renre (vagyis átmegy nyálasba és nagyon-nagyon jófiúsba), de azért közben igyekszik elhitetni, hogy ő tulajdonképpen rosszfiú. De azért szerencsére mennek a küldetésre, így nem kell a jellemeken tűnődni....

Tehát most hegynek felfelé tart a küldetés, és már nem annyira Indiana Jones-os, sokkal több szerepet kap a mágia, és Kelsey meg Kishan főként a belső démonjaikkal vívnak harcot, hogy megszerezhessék a második bűvös tárgyat. Valamilyen szinten sokkal veszélyesebb ez a kaland, mint az előző, és szerintem sokkal jobban kitalált is, ráadásul ennyivel nincs vége a kötetnek, egy másik, nagy akciójelenet is van benne, ami nagyon tetszett. Végre szemtől szembe találkozhatunk Lokesh-sel is, aki egy elég jó főgonosz lett, legvégül pedig akkora fordulatot hoz a könyv, ami miatt a nagyon idegesítő indítás ellenére is kedvet kaptam a harmadik könyvhöz.

A sorozat még mindig nem a kedvenc, de már tényleg kíváncsi vagyok, hová fejlődik az egész, szerencsére a Tiger’s Voyage címet viselő harmadik rész is kéznél van (sokat sejtető sárkányos borítóval).

Amit szerettem: a végén a romantikus vonalat érintő fordulatot; a második küldetést; a mentőakciót; és ez most megint SPOILER, de azt, amikor Ren állon vágja Kelseyt.

Nem szerettem: az elejét, mert vagy hússzor földhöz akartam vágni az egészet.

Colleen Houck – A tigris átka

Karácsonyra kaptam a könyvet, és nagyon örültem neki, mert már kinéztem a boltban, csak eltántorított, hogy öt részes sorozatról van szó, így gondoltam, még várok vele. Ez nem jött be.

A történet: Kelsey nyári munkára jelentkezik egy cirkuszba, ahol hamar felfigyel a gyönyörű fehér tigrisre, Renre, akiről hamar kiderül, hogy egy elátkozott herceg, akinek szüksége van a lány segítségére...

Igazából fogalmam sincs, mennyire tetszett ez a könyv, mert igaz, hamar végeztem vele, azért maradtak kétségeim, ez főként a szerelmi szál miatt volt. Kelsey alapból kicsit idegesítő főszereplőlány, de miután rájön, hogy szerelmes, totál ésszerűtlenül kezd viselkedni, amivel az agyamra ment. Ren a tigris/pasi pedig jófej lenne, ha nem menne át nyálas-szerelmesbe, nem tudom, hogy sikerült az írónőnek elérnie ezt, de nem szerettem a romantikus vonalat egyáltalán.

Ugyanakkor a történet jó, Indiában játszódik, amiről jó sok háttér-információt kapunk, látszik, hogy az írónő mindennek normálisan utánanézett, még az sem zavart, hogy kábé két oldalanként ettek valamilyen helyi ételt, hogy gasztronómiailag is okosodhasson az olvasó, én szeretem az ilyen kis pluszokat. Tehát a kalandos szál tetszett, bár enyhén Indiana Jones utánérzést keltett bennem, mégis voltak eredeti megmozdulások, amiket nagyon bírtam. A mitológiai lényekkel is jó volt találkozni, meg persze megfejteni a nyomokat, amik nagyon jól meg vannak csinálva. Csak ugye ne lett volna a szerelem szál, és a könyv befejezése, ami teljesen értelmetlen cselekedet Kelsey részéről (főleg a későbbieket nézve, olvasásban épp két könyvvel előrébb tartok a sorozatban).

Mindenesetre elvileg négy nagy küldetést kell teljesíteni, és el kell pusztítani a gonosz Lokesh-t is, hogy teljesen megtörjék az átkot, ebből egy küldetés sikerült az első kötetben megcsinálni eddig, viszont az olyan jó lett, hogy kíváncsi voltam a folytatásra is, ami a Tiger’s Quest címet viseli.

Amit szerettem: Rent tigrisként, mert egyszerűen imádnivaló; a kaland kidolgozását.

Nem szerettem: a romantikát, mert túl van bonyolítva, ráadásul Rennek tesója is van a szerelmi háromszöghöz...

TOP5 sorozatkötet, amit nagyon-nagyon várok (2013)

Eljött az új év, és így végre sokkal közelebbivé váltak az általam nagyon várt megjelenések. Kifejezetten könnyű volt összeszedni ezt az ötöt, mert épp egyik sem olyan, amiről megfeledkeztem volna, nagyon is számon tartom mindet.

5. Karen Marie Moning – Burned (Dani O’Malley #2)

Decemberben olvastam az Iced-ot, és már most tűkön ülve várom a folytatást, ez a sorozat az egyik legeslegeslegkedvencem, de sajnos fogalmam sincs, mikor jelenik meg, gondolom valamikor az év utolsó hónapjaiban, így most csak az ötödik hely jut neki.

4. Julie Kagawa – The Eternity Cure (Blood of Eden #2)

Az első részét imádtam a könyvnek, egyedinek tűnő vámpíros könyv disztópiával keverve, sokkal jobban tetszett tavaly, mint Kagawa tündéres folytatása. Sajnos még odébb van a megjelenése, április 23.-ára várható.

3. Lauren Oliver – Requiem (Delirium #3)

Az első részt nem annyira szerettem ennek a sorozatnak, viszont a második akkora fejlődést mutatott, hogy egyből kedvenc lett visszamenőlegesen az első is, és most már „csak” három hónapot kell várni a befejezésre. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy zárul ez a sorozat, a szerelmi háromszögből meg egyértelműen Juliannek szurkolok! A Requiem március 5.-én jelenik meg.

2. Leiner Laura – Szent Johanna Gimi 8

Hát ezért meg annyira rajongok, hogy most csak a legfontosabbakat sorolom, amiért kell. Eleve befejező (!) rész lesz két (!!) kötetben, amiben végre az összes legjobban tudni vágyott részlet (!!!) kiderül. Ezer százalék, hogy az első vásárlók között leszek valamikor március elején. Sajnos pontos dátumot nem tudok még.  

1. Richelle Mead –The Indigo Spell (Bloodlines #3)

Ez meg kell! Imádom Mead írásait, imádom Adriant és úgy az egész világot, már a borítóra nézve is elkap a fanatikus láz. Szerencsére erre kell a legkevesebbet várni, februák 12.-én jelenik meg, és már elérhető belőle pár fejezet, az írónő honlapján.  

Karen Marie Moning – Megnyílik az ég (Dani O’Malley #1)

Szerintem nem is nagyon esett még arról szó mekkora fanja vagyok a Tündérkrónikák sorozatnak, pedig decemberben újraolvastam az összeset (most magyarul), csak azért, hogy minden apró részlettel képben lehessek ehhez a könyvhöz, ami természetesen szintén imádtam. Innentől SPOILERES lehet a Tündérkrónikákra nézve!

Tehát Dublinban egy egészen új korszak köszöntött be a falak leomlásával, itt szuperhősködik a tizennégy éves Dani, sorra gyilkolja a sötét tündéreket és próbálja segíteni a megmaradt embereket. Ebbe zavar bele Ryodan, aki kényszeríti Danit, hogy segítsen neki kinyomozni, mi történt azokon a helyeken, ahol az áldozatok és minden más teljesen megfagyott. Ott van még az átalakulófélben lévő Christian, aki fura vonzalmat táplál a lány iránt, ott van a szuperokos Dancer is, akiről meg nagyjából semmit sem tudunk, ja, és persze Kat, akinek a külön szemszögeiből kiderül, hogy Cruce még mindig komoly veszélyt jelent.

Összességében azt kell, mondjam, hogy hihetetlenül jó ez a könyv. Féltem Mac és Barrons hiányától, és persze attól, hogy Dani csak tizennégy éves, de nem kellett volna, az egész úgy jó, ahogy van. És persze annyira rejtélyes, hogy nem is tudom, mit gondoljak. Ryodan nyilván nem csak azt akarja Danitől, hogy segítsen neki, és konkrétan nem is AZT akarja (mármint lehet, hogy azt is, egyszer majd), hanem fogalmam sincs, mit tud Daniről, ami mi még nem. Aztán ki a fene Dancer? Annyira egyszerűen hangzik az ő története, hogy nem hiszem el, nekem nagyon gyanús. És oké, hogy – nagy SPOILER! – Christianből Unseelie herceg lesz, de... További spoilerek nélkül az egész könyv egy nagy kérdőjel, miközben azért egy csomó dolog kiderül, és persze izgalmas történések is vannak. Letehetetlen volt, komolyan.

A szereplők nagyon szerethetőek, Danit könnyű megkedvelni, Ryodan méltó párja Barronsnek főszereplősködésben és Kat is szimpatikus. Külön ki kell emelnem a humorát a könyvnek, ami hihetetlenül megfogott, nevettem én Macen is, de egészen másképp. A Christian körül történteknél nagyon bizarr minden, mégis nagyon sokat nevettem ott, ahogy a Ryodan és Dani közötti dolgokon is, miközben igazából az egész könyv disztópikus hangulatú, általánosságban nem lenne ok vihorászni. De az a sok tesztoszteron, mikor megcsapja Danit, akit szintén nem kell félteni... Rohadt jó az egész!

Nem tudom, mit mondhatnék, ezt el kell olvasni, alig várom, hogy magyarul is megjelenjen, és tűkön ülök a folytatásig, egyszerűen kihagyhatatlan.

Amit (nagyon) szerettem: Ryodan és Dani szóváltásait; a jelenetet, miután Dani majdnem megfagyott; az egész rejtélyt, és annak a megoldását; mikor cikizték Dani zeneválogatását; a világfelépítést; mindent!   

Nem szerettem: -