Top5 könyvsorozat, amiből fimet kellene csinálni 2014

Még 2011-ben csináltam egy ilyen listát, amiről azóta kettő meg is valósult (öhm, talán jobb lett volna, ha mégsem csinálják meg...), azóta úgy kedvencek jöttek-mentek, úgyhogy itt a - majdnem teljes egészében - vadonatúj lista.

5. Susan Ee - Angyalok bukása/ Angelfall

El tudnám képzelni trilógiába, bár a harmadik rész még nem jött ki az első kettő elég mindent tartalmaz ahhoz, hogy ütős film lehessen: disztópia, angyalok mindenféle mutáns izé és sok kaland. A világ és a történet is elég egyedi hozzá, hogy sikeres lehessen.

4. Jennifer L. Armintrout - Luxen sorozat

El tudom képzelni egy pár évadot is megélő tinisorozatként, ahol valami nagyon helyes srác játszaná Daemont, és eltartana egy ideig, amíg minden titokra fény derül szépen részenként. Mivel ez egy elég népszerű (nem véletlen) sorozat, szerintem szép nézettséget produkálna.

3. Richelle Mead - Vámpírakadémia - újra

Ez a kedvenc sorozatom, és azt amit a moziban tettek vele, igyekszem kitörölni az életemből, ezért az álmom, hogy legyen egy újraforgatás, ezúttal könyvhűbb módon, szereplőcserével. Tudom, tudom, bilibe lóg a kezem... De azért nagyon jó lenne!

2. Brenda Joyce - Halálos szerelem/gyönyör/viszonyok stb.

Van egyáltalán ilyen kosztümös, nyomozós sztori, ami még humoros is, és ennyire király férfi főszereplők vannak benne, mint mondjuk Hart? Ez is inkább sorozatnak képzelem, több évadosnak, esetleg sokkal több megoldandó rejtéllyel, háttérben a szerelmi szállal. azt hiszem, imádnám! 

1. Karen Marie Moning - Tündérkrónikák

Egyértelműen sorozat sok Barrons-Mac jelenettel, mindenfélével, ami ezekre a könyvekre jellemző. annyi történés van benne, biztos vagyok benne, hogy rohadt jó film lehetne belőle. Amúgy sincsenek sidhe filmek, vagy ha vannak, én nem tudok róluk. Szükség lenne rájuk, de sürgősen!

A listáról lemaradt Rachel Vincent vérmacskás sorozata, On Sai Calderonja, Dan Wells Részlegesek trilógiája, illetve ezernyi jó könyv, amik épp nem jutottak eszembe.

Ti mit látnátok legszívesebben megfilmesítve?

TOP5 legjobban várt könyv (2014 II. fele)

Régóta esedékes ez a lista, de az van, hogy nehezen találtam ötöt, amit várok, kicsit megcsömörlöttem az egybefolyó sorozatoktól, a hasonló címektől, témáktól, a rendre csalódást okozó befejező részektől vagy folytatásoktól. Tehát itt a lista azokról az írókról és könyveikről, akikben még van hitem:

 5. Julie Kagawa - Talon (Talon #1)

Kagawa és sárkányos, szerintem ehhez nem kell külön hozzáfűznivaló, mindenképpen olvasni fogom. Már a borítója is nagyon megkapó, tetszik a sárkány színe is. Sajnos még várni kell rá, október 28.-ára ígérik a megjelenését.

4. Jeaniene Frost - The Beautiful Ashes (Broken Destiny#1)

Augusztus 26.-án jön ki ez az új sorozat, ami eléggé felkeltette az érdeklődésem. Szeretem az írónő vámpíros könyveit is, ez meg valami fantasyféle, ráadásul Adrian nevű főszereplősráccal. Igazi csemegének tűnik.

3. Cassanda Clare & Holly Webb - The Iron Trial (Magisterium #1)

Oké, tudom, hogy ez teljesen úgy hangzik, mint a Harry Potter, de nem akarok vádaskodni meg semmi, még így is érdekel. Azért a borítón az a figura a gyerekek mögött elég Halálfalósnak tűnik. Szeptember 9-én jelenik meg.

2. Stephanie Perkins - Isla and the Happily Ever After (Anna and the French Kiss #3)

Nagyon szeretem ezt a sorozatot, és nagyon bírtam Josh-t is, az első részből, ez pedig az ő története lesz. Már alig várom, főleg, hogy már olyan régóta ácsingózom utána. augusztus 14.-ére várható (végre!)

1. Jennifer L. Armentrout - Opposition (Lux #5)

Gyakorlatilag beszippantott ez a sorozat az előző két résszel, úgyhogy már mindenképpen tudnom kell, hogyan végződik Daemon és Katy története. de meg kell mondjam, ez a borító valami szörnyű, mintha kifogyóban lenne a tinta a nyomtatóban... Persze nem a borító teszi a könyvet, augusztus 5.-én jelenik meg.

Amúgy ez egy szegényes választék, valahogy tényleg elfogytak a nagyon várós könyvet....

Richelle Mead - Silver Shadows (Vérvonalak #5)

Két dolgot nem hiszek el. Az egyik, hogy még mindig nem haltam bele a várakozásba a kedvenc sorozatom immár ötödik részéért, a másik, hogy ez a sorozat nem jelenik meg magyarul. Komolyan, nem értem, és bár természetesen én el tudom olvasni angolul is, fáj a szívem a Vámpírakadémia rajongókért, akik nem tudják. Átérzem a fájdalmatokat! Legyetek erősek! Innentől SPOILER-VESZÉLY az előző kötetekre nézve!

Az előző kötet azzal zárult, hogy Sydneyt elvitték az Alkimisták, és szerencsétlen olvasónak csak sejtései lehettek, mi mindent kell majd átélnie. Most pontosan megtudjuk, mennyire kilátástalan az egész procedúra, ráadásul Adrian, aki bármit megtenne Sydneyért semmi nyomra nem bukkan a lányt illetően, ez pedig felerősíti a kétségbeesést az ő részéről is. De természetesen egyikük sem adja fel...

Aki olvassa ezt a blogot, tudhatja, hogy hatalmas rajongója vagyok a sorozatnak, aki pedig csak véletlen tévedt ide, attól szeretnék elnézést kérni, ugyanis hatalmas rajongója vagyok a sorozatnak, így csak felettébb elfogultan tudok nyilatkozni róla. Szóval: tökéletes volt! A szereplőket még mindig imádom, Sydney és Adrian külön-külön is hatalmas kedvencek, együtt meg még inkább, ahogy az összes eddig megismert mellékszereplő is, Eddig, Jill, Marcus... A meglepetés az utálható karakterek megjelenésében van, ugyanis most kapunk igazán gyűlölhetőt.

Belegondolva a Vámpírakadémia sorozatban nem volt igazán utálható karakter, rendben ott vannak a strigák, akik úgy eredendően gonoszak, meg Victor is, de ő sem volt az a kiszedném a könyvből és a két kezemmel fojtanám meg karakter. Nem úgy itt, Meadnek sikerült összehoznia egy olyan "gonoszt", aki valahogy hátborzongatóbb egy strigánál, aki mondjuk kiissza a véred. Nem, az Alkimisták olyasmit csinálnak, ami számomra sokkal rémesebb, ezáltal ütősebb a hangulatkeltés is. 

A könyv elején nyomasztó érzéssel forgattam a lapokat, várva azt a pici reménysugarat, ami valahogy kioldja a csomót a gyomromból, és amikor végre megtörtént az a dolog, onnantól letehetetlen volt a történet. A cselekményről nem akarok szólni, még mindig nem a Vámpírakadémia csupa verekedés akciójeleneteit kapjuk, a megoldások itt okosabbak és kevésbé erőszakosak (már amikor), és természetesen csodálatosan megkapóak, és lélegzetelállítóan  odaillőek.

Az nem mondhatom, hogy kiszámíthatatlanok, aki sok könyvet olvas, az nagyjából a felénél ki tudja találni, mi a történet vége, de a mód, ahogyan Mead ezt megírja továbbra is varázslatos. A vége pedig megint függővég - természetesen - viszont erőt ad a gondolat, hogy már csak egy rész van hátra a sorozatból. 2015. február 10.-e The Ruby Circle, a magam részéről alig várom!

Amit (nagyon-nagyon) imádtam: Misty Steele; Adrian; a sokat emlegetett mandzsetták sorsát; mindent!

Nem szerettem: kicsit rövid volt, még egy-két fejezet elfért volna a könyvben... 

Leiner Laura - Akkor szakítsunk

Leiner Laura engem a Szent Johanna Gimi első részével megvett magának, végig is olvastam mind a nyolc kötetet, a Kalauzt és még a Bábelt is, úgyhogy egészen biztos voltam benne, hogy a legújabb könyvét is szeretni fogom.

A könyv egy vadnak ígérkező szilveszteri buli éjszakáját dolgozza fel, a főszereplő, Lia szemszögéből, akit épp szerelmi bánat emészt Norbi miatt, akivel karácsonykor szakítottak. Lia nem tervez semmit az év utolsó éjszakájára, csakhogy megtudja, hogy Norbi elmegy arra a bulira, ahová elvileg mindketten hivatalosak voltak, és vérszemet kapva elhatározza, csakazértsem kelt olyan látszatot, mintha még nem lenne túl az egész Norbi-ügyön... 

Kimondom az elején, csalódás volt nekem ez a történet. Ami még működött a Bábelnél az itt valahogy elromlott és nemcsak azért, mert Lia karaktere szinte ugyanolyan volt, mint Zsófié (a Szilkó-Arnold párhuzamról nem is beszélve), egyszerűen nem éreztem elégnek, mintha csak egy klisékből és már olvasott dolgokból összeállított sztorit olvastam volna. Nem azt mondom, hogy annak nem volt jól megírva, mert Leiner Laura igenis tud nagyon jót írni, de ezen a könyvön nem nevettem annyit, a főszereplőkért nem izgultam, ráadásul az egész a végére átment valami végtelen szenvedésbe, főleg Lia és Norbi kapcsolatát illetően. 

Elég sok szereplő volt a történetben, ehhez képest az egy darab Szilkón kívül senkivel nem voltam kibékülve. Az édelgő legjobb barátok Eszti és Csabi legalább annyira irritáltak, mint a többieket, bár a sztorijuk végkifejlete tetszett, életszagú volt, ami kábé az egyetlen igazán pozitív dolog, ami találtam ebben a regényben. Nem mondom, hogy utáltam az egészet, mégiscsak Laura írása és mint ilyen olvastatja magát, de sokszor untam, és rengeteget vártam, hogy jöjjön el az a rész, ami miatt megszeretek mindent és mindenkit. Nem jött. 

Mindezek ellenére még nem adtam fel, fogok még olvasni Leiner Laurától, és továbbra is reménykedem benne, hogy lesznek még könyvei, amiket imádni tudok. 

Amit szerettem: a borítót, mert szép; a poénok egy részét; ami kiderült Csabi és Eszti kapcsolatáról. 

Nem szerettem: Liát; Norbit; Lia és Norbi párosát, mert külön-külön sem voltak szerethetőek, együtt kifejezetten ellenszenvesnek tűntek…     

Szöszök - Ruta Sepetys dedikálás!

Nemrég kaptam a hírt, hogy Ruta Sepetys az Árnyalatnyi remény és a Kalitkába zárt álmok írónője Magyarországra látogat! 

Itt mindent elolvashattok az eseményről:  

DEDIKÁLÁS RÉSZLETEI

Sherry Gammon - Szerethetetlen

A Maxim kiadó gyönyörű borítói közül néztem ki magamnak ezt a sztorit is, de kicsit eltántorított, hogy újabb sorozatról van szó. Aztán szerencsére megtudtam, hogy annyira nem függnek össze a részek, úgyhogy gyorsan be is szereztem.

A történet egyik főszereplője Maggie, egy alkoholista anya lelkileg bántalmazott gyermeke, aki lassan éhenhal, ami meg is látszik rajta, így figyel fel rá a rendőrség, mint a kábítószer használók mintapéldányára. Csakhogy Seth, a rendőrség beépített embere, aki Maggie-vel együtt jár a Port Fare High-ba kezdettől fogva kételkedik, hogy a lánynak valami köze is lehet a drogdílerekhez. Igyekszik minél közelebb kerülni Maggie-hez, csakhogy a lányt olyan falak veszik körül, amin nehéz áthatolni…

Először is: hú! Nagyon tetszett a könyv, mert egy borongós, szomorú sztorira számítottam, helyette kaptam, egy borongós, szomorú, mégis olvasmányos és sokszor megnevettető történetet, ez volt az első pozitív csalódás. A második a cselekmény, ami végig fenntartotta az érdeklődésemet, ráadásul jól volt összerakva, mindenből pontosan annyit kaptam, amire szükségem volt.

A könyv nagy előnye a karakterábrázolás. Maggie szerethető, bár kissé túl mártír, Seth imádnivaló srác, aki a főzőtudományával levett a lábamról, mégis a másik nyomozó, Booker lett a kedvenc,  úgyhogy már az első rész közben is izgatottan gondoltam arra, milyen lesz az ő könyv. Aki még fontos szerepet kap, az Maggie alkoholista anyja, aki undorítóan jól meg van írva, egyszerűen ki voltam akadva a nőtől, főleg mivel az életben is számos példa akad ilyenre. 

Mostanában „divatosak” ezek a bántalmazásos, családi erőszakos könyvek, szerintem azok közül kiemelkedik, kifejezetten örültem neki, hogy Maggie, bár nagyon megviselte a „szerethetetlensége” nem viselkedett komplett áldozat módjára minden helyzetben, hanem volt, ahol kiállt magáért és igyekezett változtatni, bár én mindig is kitartok a véleményem mellett, hogy az ilyen szülőknek nevezett izéknek, mint Maggie anyja is volt nincs bocsánat. A nyomasztó témát nagyon jól egyensúlyozta az írónő a romantikus részekkel, ezek közül inkább az tetszett, amikor Seth még csak próbálta meghódítani Maggie-t, nagyon aranyos volt.

Mindenképpen érdemes elolvasni, ha valaki egy jó romantikus krimire vágyik, ráadásul úgy folytatásos, hogy más szereplők kerülnek előtérbe. Alig várom, hogy megjelenjen a következő!

Amit szerettem: Bookert; Seth-et; a bűnözők szemszögeit.

Nem szerettem: Maggie anyját; szegény Pamacs sorsát…

Jennifer L. Armentrout - Obsession

Az írónő Luxen sorozatának 4. kötetében, az Originben olvastam Hunterről, aki egy fura alaknak tűnt, és akkor még nem is tudtam, hogy van külön könyve, de aztán utánanéztem és megtudtam, szóval kellett. A borító és a fülszöveg alapján már a Luxen sorozat ismerete nélkül is érdekesnek tűnt volna, csak sajnos annyira nem váltotta be a hozzá fűződő reményeimet.

Az alaptörténet: Serena szemtanúja lesz a legjobb barátnője meggyilkolásának, akit egy fura, világító pasas öl meg (egy Luxen, természetesen), ami persze lehetetlennek tűnik, de nincs más magyarázat, Serenának el kell fogadnia, hogy a természetfeletti létezik, főleg, mert a DoD kijelöl számára egy védelmezőt, Huntert, aki maga is a földönkívüliek táborát gazdagítja, csakhogy nem egy világító hapsi, hanem maga a sötétség - vagyis olyasféle. Hunter nem tartja jó ötletnek, hogy ő vigyázzon egy embernőre, és a rossz előérzete fokozódik, amikor Serena fura reakciókat csal ki belőle. Akárhogy is, amikor a nő élete igazán veszélybe kerül, nem tudja magára hagyni...

Tudtam, hogy ez egy felnőtteknek íródott sztori, számítottam rá, hogy lesz benne szex, nincs is ezzel semmi baj, de úgy érzem, három főszereplőnk volt. Serena, aki egy kissé nehéz felfogású, de alapjában véve egész szerethető csaj, Hunter, aki egy arrogáns seggfej, rohadt jó beszólásokkal és Hunter farka, amit annyiszor emleget, hogy bőven sok belőle, utóbbit inkább nem jellemezném, megteszik eleget a könyvben. Szóval, ha el tudok ettől vonatkoztatni - és muszáj, mert az erotikus részekről nem akarok írni - kapunk egy átlagos könyvet, amit csak a beszólások tartanak egészben, különben eléggé untam.

A cselekmény nagy részében Serena és Hunter kettesben vannak, és nem igazán nyomoznak, holott ott van a szemük előtt a bizonyíték, sőt Serena már az első fejezetben megtudja, mit is kellene csinálnia, hogy megtudjon valamit, csak hát a nehéz felfogása meg a sokk nem igazán engedik gondolkodni, ez pedig nekem nagyon idegesítő volt, eléggé lerontotta az olvasásélményt.

Azért akad olyasmi is, ami tetszett. Sokat megtudunk az Arumokról, hogy hogyan élnek, vadásznak, milyen a családjuk és hogy miként gondolkodnak. Érdekes, hogy Arum oldalról a Luxenek mocskos rohadékok, és végiggondolva az itteni és a Luxen sorozatbeli történteket, végül is fogalmam sincs, kinek az oldalára állnék, illetve, hogy vannak-e igazán oldalak, Armentrout világfelépítés ebből a szempontból eléggé nagyszerű. De csak ennyi, meg persze a beszólások, tulajdonképpen semmivel nem nyújtott többet, mint egy sima romantikus történet, az is a középszerűek közül, és ezt nagyon sajnálom.

Persze azért nem mondok le Armentroutról, csak nehezebben veszem rá magam még egy ilyesmi regényre tőle (mert van neki...), egyszerűen nem az én világom.

Amit szerettem: Arumok, Luxen utalások, Hunter beszólásai

Nem szerettem: miért ugyanaz a séma, minden jólány-rosszfiú sztoriban? U-nal-mas!

Jennifer L. Armentrout - Origin (Luxen #4)

Az Opal olyan függővéggel zárult, hogy muszáj volt azonnal ugranom az Originre (szerencsére kéznél volt), ami azon kívül, hogy az eddigi legjobb kötet a sorozatban, azzal is büszkélkedhet, hogy Daemon szemszögek vannak benne. Innentől SPOILER a korábbi részekre nézve!

Szóval ott volt vége az Opalnak, hogy Katy ott maradt az ellenség kezén, akik nem túl finoman bánnak vele, hiszen úgy gondolják, a lány mássága potenciális fenyegetés az emberiségre nézve. El is viszik a titkos 51-es közetbeli telepükre, hogy ott kísérletezgessenek rajta. Eközben Daemont az öreg Luxenek próbálják meg visszatartani, de ez természetesen semmilyen módon nem lehetséges (ugye, Daemont ismerve...), elindul, hogy kiszabadítsa Katyt...

Ezzel a kötettel érkezett el az a fordulópont, amivel a sorozat túllépett önmagán, már nem próbál rózsaszín, folyton bálozós, folyton suliba járós történet lenni, mindkét főszereplőnk felnőtt, kint vannak a nagyvilágban, és tulajdonképpen el kell dönteniük hol is állnak. Ugye vannak emberek, luxenek, arumok, hibridek ezt eddig tudtuk, most lesz egy új faj, plusz minden eddigi csoport feloszlik jókra, gonoszokra és semlegesekre, akikről aztán sosem lehet eldönteni, hogy megölnek, megmentenek vagy csak elsétálnak melletted, és ettől igazán jó ez a rész. Jó sok akciórész volt benne, sok elgondolkodni való meg miegymás, és egy újabb olyan függővég, ami miatt rághatom a körmöm a következő részig. 

Daemon és Katy még mindig szerethetőek, de külön-külön valahogy jobban tetszenek, mert amikor együtt vannak folyton csak a romantika van előtérben, ami sajnos túl sok időt vesz el a többi történéstől. Vannak új szereplők is, ezek közül Archer lett a kedvencem, és persze egyszercsak a már ismert karakterek is megjelennek, hogy aztán lehessen aggódni, ki hal meg legközelebb. Meg, hogy ki az áruló.

Minden más, amit mondani akarok, sajnos spoiler lenne, úgyhogy csak annyit, hogy ez egy olvasásra érdemes sorozat, most már minden van benne, amit szeretek.

Amit szerettem: a kínzós és kísérletezős részeket;  Daemon modorát (mint mindig); Archer szálát; a szökést.

Nem szerettem: azért vannak hibák, nyilván, ha hetekig kínoznak valakit, nem ugrik ágyba rögtön a szerelmével, anélkül, hogy lennének a múltnak bizonyos hatásai; Vegast, mert Vegasban mindig olyasmit kell csinálni, amit hőseink művelnek;

Jennifer L. Armentrout - Opal (Luxen #3)

Olvastam én az Obszidián és az Ónixot is (karácsonyi ajándékok voltak), de csak a harmadik kötetre jutottam odáig, hogy a sorozat az azonnal továbbolvasós könyvek közé jusson. Tehát az Opal harmadik kötet, így az alábbiak SPOILER-t tartalmaznak a korábbiakra nézve.

Katy és Daemon végre igazából is együtt vannak, ami jól is jön a lánynak, mert Blake árulása után elhidegül a többi Luxentől, főleg Dee-től, akit érthető módon megviselt Adam halála, de Katynek tulajdonképpen nem sok ideje van ezen rágódni. Will visszatérésétől retteg, a Blake miatti bűntudatán rágódik, ráadásul Dawson, Daemon kiszabadult ikertestvére eltökélten szándékozik kiszabadítani szerelmét, Beth-t a Daedalus karmai közül. Kat és Daemon természetesen segítenek neki.

Tulajdonképpen az egész könyv egy hatalmas készülődés az elkerülhetetlenre, mármint Beth mentőakciójára, és mint ilyen elég kevés akciójelenetet, viszont annál több romantikát tartalmaz. Katy és Daemon egyre közelebb kerülnek egymáshoz, miközben itt-ott folyton beüt a krach, új információk kerülnek elő, régi és új segítőtársakra tesznek szert, már-már laposnak is mondhatnám, de nem az, mert az egészet áthatja az érzés, hogy valami nagy fog történni a végén. Természetesen óriási, ajtócsapkodós függővég lett a dologból, és még ha tudtam is, hogy ez fog történni, nagyon megfogott a tálalása. Na, ennyit a tartalomról.

Katy eddig nem volt a kedvenc szereplőm annak ellenére sem, hogy tulajdonképpen szimpatikus, viszont most változik annyit a karaktere, hogy igazán szerethető legyen, de a favorit természetesen Daemon. Na, nem csak a dögössége miatt, mert a modora miatt azért néha csak meglegyintené az ember, de ez az erőssége is. A hatalmas egójához hihetetlenül jó szöveg társul, a poénok nagy részét az ő kommentjei adják, ettől pedig kétségtelenül kedvenc szereplővé válik. Jobban megismerjük Dawsont is, akit a kezdeti idegenkedésem után sikerült megszeretnem.

Igazából nem tudok, mit írni, hogy ne mondjak el mindent (főleg, hogy már a negyedik kötet közepén tartok), annyi biztos, előre sajnálom azokat, akik a magyar nyelvű kötetekre várnak, mert az Opal függővége annyira gyilkos, hogy arra már szavak sincsenek. Különben a Könyvmolyképző Kiadó 2014-re ígéri a kiadást, bár remélem, nem a második felére, mert ez egy olyan sorozat, aminek minden része kell a polcra.

Amit (nagyon) szerettem: a függővéget, de szerintem csak azért, mert kéznél volt a folytatás; az áruló szemétládát; a fokozott hangulatot.

Nem szerettem: oké, vannak hibák, de épp abban a fázisban vagyok, hogy magasról teszek rájuk.  

TOP5 legjobban várt YA (2014 első felében)

Habár jópár ismerős szerzőn megakadt a szemem, igazából csalódott vagyok, mert épphogy sikerült ötöt találni, még válogatnom sem kellett.

5. Cassandra Clare - City of Heavenly Fire (The Mortal Instruments #6)

Szeretem Clare-t, bár a Magnus Bane novellák nem jöttek be és a fejem vertem a falba A hercegnőtől is, viszont Jace és Clary története mindig is szívem csücske volt, így izgatottan várom a sorozatuk befejező részét. Ha jól látom 733 oldalas lesz és május 27.-én jelenik meg. 

4. Katie McGarry - Take Me On (Pushing the Limits #4)

A Crash Into You óta egy csomót gondolok erre a sorozatra, alig várom a következő kötetet, ami West és egy kickbox bajnok lány, Hayley története lesz, már elöljáróban is eszméletlenül hangzik. Kell! Sajnos csak május 20.-án jelenik meg.

3. Stephanie Perkins - Isla and the Happily Ever After (Anna and the Frech Kiss #3)

Már annyira hiányzik valami Perkinstől, szeretem, mert vicces meg aranyos, és jót tesz a lelkemnek. A borító ugyan nem fogott meg, de május 15.-ig még van idő, hogy csináljanak egy jobbat, de ha nem csinálnak, az sem nagy baj.

2. Julie Kagawa - Forever Song (Blood of Eden #3)

A kedvenc vámpíros-disztópiám! Ennek az első két része annyira jó, nem is értem, miért nem tudok rávenni senkit, hogy olvassa el. Itt olvasható mit írtam a The Immortal Rules-ról és a The Eternity Cure-ról. Április 29.-én jelenik meg.

1. Leiner Laura - Akkor szakítsunk

A Bábelhez hasonló sztorira számítok, de akármilyen is lesz, bízom benne, hogy szeretni fogom Laura új könyvét. A borítója kicsit üresnek tűnik nekem, hiányoznak róla a szokásos apróságok. Szerencsére erre kell várni a legkevesebbet, március 10.-én már kapható lesz, legalábbis, ha jól tudom.

Amiken még megakadt a szemem:
- Lauren Oliver: Panic (március 4.)
- Jenny Han: To All the Boys I've Loves Before (április 22.)
- Julianna Baggott: Burn (február 4., igaz még a 2. részt se olvastam, de akarom).