Laurell K. Hamilton – Végzetes flört

Anita Blake-et azóta olvasom, mióta kijött magyarul az első könyv, és bár kicsit megcsömörlöttem már Anita rengeteg pasijától, azért a Végzetes flört sem maradhatott ki. Mivel a bolti árát kicsit sokallottam, lévén egy vékonyka, alig 150 oldalas novelláról van szó, vártam egy kicsit és végül egy antikváriumban csaptam le rá féláron.

Tehát Anita egy munkanapjába csöppenünk be, amikor mindenféle emberek jönnek, hogy felkérjék őt halottidézésre, csakhogy Anita csak nyomós indokkal vállal ilyesmit, amivel a megbízók nem igazán tudnak szolgálni. Így hát elrabolják és megpróbálják kényszeríteni...

Ahhoz képest, hogy egy rövidke történet meglepően jó volt, gyorsan olvasható és vicces, ráadásul csak egy szexjelenet volt benne abból a fajtából, amivel még semmi bajom nincsen. Mondjuk azt nem értem, hogy tévedt az a farkas a borítóra, mikor a fő vérállat ebben a kötetben az oroszlán, de nem olyan vészes, végül is tetszik.

Amit nem szerettem, hogy kedvenc vámpírjaim nem szerepelnek a kötetben, a régebbi pasik közül csak Micah, Nathaniel és Jason van jelen (ami nem rossz, mert őket is szeretem, de hiányzott JC), viszont – ez most SPOILER-es lesz – Anita begyűjt magának egy újabb szeretőt. Az akciórésze a történetnek szintén korrekt, szóval végül is nem panaszkodhatom.

Amit szerettem: a poénokat; Anita beszólásait; hogy normálisan összerakott története volt a kötetnek.

Nem szerettem: Anita komplexusait, volt olyan rész, amelyikben nem volt szó róluk? Már kezd arra kimenni az egész, hogy szerény Anitát mindenki az egekig dicsérje...

Courtney Summers – Éles helyzet

Bevallom, az írónő már régóta rajta van az olvasni kéne tőle is listámon, csakhogy eddig még nem sikerült semelyik könyvének nekiállnom, viszont ennek a zombi-apokalipszis sztorinak nem tudtam ellenállni, ráadásul a borító is elég jól néz ki.

A történet: Sloane-t az apja veri, a nővére elmenekült otthonról magára hagyva őt, így a lány az öngyilkosságot fontolgatja, amikor kitör a zombi-apokalipszis, és ő öt társával együtt bemenekül a suliba, hogy ott várják ki az egész borzalom végét. Már ha vége lesz valaha...

Először is nagyon meglepődtem, méghozzá jó értelemben, ugyanis egy érdekes, pörgős sztorit kaptam, habár nem igazán az akciórészek voltak előtérben, hanem az, ahogy Cory, Rhys, Trace, Grace, Harrison és Sloane megbirkóznak azzal, hogy az általuk eddig ismert világnak vége. Sloane – az ő szemszögéből íródott a sztori – nem a legkedvelhetőbb karakter, de ez érthető a körülményeket tekintve, viszont Cory és Rhys nagyon szimpatikusak voltak, velük inkább együtt tudtam érezni, amikor elmesélték a történeteiket. Trace és Harrison pontosan olyan típusúak voltak, akiket egy horrorfilmben csak zombitápláléknak hívnék, de a végére sikerült meglepniük. Nálam Grace volt, aki egyáltalán nem mozgatott meg semmit.

A cselekményről nem beszélek, úgyis sejthető, hogy mi történik 6 tinédzserrel zombik között, inkább a hangulatot emelném ki, ami a fő vonzereje volt ennek a könyvnek. Tehetetlenség, kétségbeesés és állandó feszültség, ez volt, amit szerettem, főleg, mikor – és ez nem spoiler, a fülszöveg is írja – minden oldalról bekerítették a zombik a sulit, és csak dörömböltek, dörömböltek. A feszültségből adódóan jó sok vita robban ki, mindenki mást hibáztat, szóval néha alaposan próbára tette a türelmem, ettől függetlenül bírtam.

Akit eltántorítanának a véres jelenetek, hát nincs túl sok, ami van, az sem gyomorforgató részletességgel van leírva, az írónő inkább a lelki feszültségre épít, ebből következik, hogy nem egy vidám történet, és a vége is olyan, ami sokaknak nem fog tetszeni, de aki szereti a zombis könyveket (Carrie Ryan trilógiájának hangulatát hozza), annak ajánlom.

Amit szerettem: Coryt és Rhyst; a történet hangulatát; azt, hogy a szereplők nem voltak síkhülyék.

Nem szerettem: amikor nem gondolkodtak.

Mari Mancusi – Tomorrow Land

Borítószerelem volt első látásra, és persze a tartalma is megfogott, mert szeretem ezt a témát, ráadásul az írónőnek már van egy csomó könyve, gondoltam, nem lőhetek nagyot mellé, ha elolvasom.

A történet: először 2030-ban járunk, Peytont világvége mániás édesapja bezárja egy bombabiztos bunkerbe, ami négy évvel később 2034-ben nyílik csak ki. Peyton kisétál a világba, ami már nem egészen olyan, mint régen, az emberek kihaltak, a Földön mutáns zombik járnak. A másik főszereplő Chase egyike azoknak a keveseknek, akik túlélték a vírust, bátyjával összeszedtek egy rakás gyereket, akiket igyekeznek életben tartani. Aztán Chase találkozik Peytonnal, és a közös múltjuk összekeveredik a jelennel...

Szóval két idősík fut a történetben, az egyikben 2030-ban járunk, amikor Chase – Chris igazából, de ez lett a beceneve – és Peyton lassanként rájönnek, mi is történik a világukban, vagyis, hogy miként lepik el a zombik (a mások) a világot, a másikban összefogva igyekeznek eljuttatni a gyerekeket egy biztonságos helyre. Mindkettőben erősen dominál a szerelmük, ami mindennél erősebb. És ez az, ami nagy hibája a könyvnek. Sajnos az egész nem sokkal több, mint romantikus nyüglődés, miközben zombik támadnak minden sarokból.

Az egész nem lenne rossz, ha több akció, és kevesebb ismerős dolog lenne benne. Nem akarok spoilerezni, így nem mondom el, mik, de néhány filmet és könyvet igenis felismertem, bár az is lehet, hogy mindaz kelléke egy zombis alkotásnak (mondjuk, szerintem nem, olvastam Carrie Ryan trilógiáját és Max Brooks World War Z-jét). Azt hiszem, ettől még a közepes kategóriába sorolnám a könyvet, ha nem lenne a vége, amitől röhögőgörcs jött rám, annyira hihetetlen és klisés volt. Pedig akartam szeretni a könyve, az elején még ment is, jó ötletek voltak benne, aztán mintha az írónő minél előbb be akarta volna fejezni, elkezdtek gyűlni a logikai bakik és az összecsapott jelenetek.

Nem is érdemes több szót fecsérelnem rá, engem nem győzött meg, az egyetlen pozitívum a végére az volt, hogy a könyv nem egy sorozat.

Amit szerettem: LTF (licence to f... khm, ismerjük azt a szót) erre minden fiatalnak szüksége volt, mielőtt belekezdtek a szexuális tapasztalatok megszerzésébe; a gyerekeket; a 2030-as világ leírását.

Nem szerettem (SPOILERES): Chase gondolatait, egy srác akármilyen geeknek van is beállítva, nem gondolkodik így; az elég béna módját a drogproblémák okának és megoldásának; az arénát, ahol zombikat és embereket kényszerítettek küzdelemre (komolyan? Ennél nagyobb klisé nincs is egy poszt-apokaliptikus történetben); a romantikus nyáladzást; a történet végét (van főgonosz, és huh!).