2011. december 5., hétfő

Tahereh Mafi – Shatter Me (Ne érints)


Ez megintcsak egy olyan könyv, amit nagyon régóta vártam, annyira beharangozták, és olyan érdekes ajánlókat olvastam róla, hogy muszáj volt beszereznem. Egy újabb disztópiás regénysorozat első kötetéről van szó.

Juliette érintése halálos, ezért 264 napja van bezárva egy elmegyógyintézetbe az őrület határán, amíg be nem tesznek mellé egy fiút, Adamet, aki a lány gyerekkori ismerőse. Hamar kiderül, hogy miért történik minden, a Reestablishment állítólag meg akarja menteni a pusztuló földet, csakhogy a lehető legdiktatórikusabb módszereket alkalmazzák. A Reestablishment vezetője Warner pedig a saját oldalára állítaná Juliette-et...

Igazából nem lehet spoilerek nélkül elmondani, miről is szól, egyik dolog jön a másikból és az egész lebilincselő. Először is ott van Juliette, akinek a szemszögéből látjuk a dolgokat. A lány gondolatai enyhén az őrület felé hajlanak, ezt mutatják a lehetetlen hasonlatok, a kihúzott mondatok és a szavak sokszori ismételgetése, ami megadja az egész történet keserű alaphangulatát, amit nagyon szerettem.

Erős az X-men hatás, Juliette-nek ugyanaz a képessége, mint Vadócnak, és vannak még bizonyos elemek, amik szintén ismerősek onnan, de nem volt zavaró, főleg mivel előtte olvastam egy jellemzést a könyvről, amiben azt írták az X-men és az Éhezők Viadala keveréke. ÉV maradványokat nem igazán találtam, (igazából nevetséges összehasonlítani a könyveket az ÉV mérföldekkel jobb) helyette kaptunk egy másfajta diktatúrát, aminek a vezetője, Warner az egyik legérdekesebb szereplő a történetben. A szerelmi szál nem volt rám nagy hatással, de Warner és Juliette kapcsolata igazán egyedi. Nem igazán szokásom a gonoszokat kedvelni, viszont Warner miatt várom a következő kötetet.

A rossz dolgokra nem igazán akarok kitérni, mert végül is élveztem a könyvet, de azért akad, amit nem hagyhatok szó nélkül (és akkor innen SPOLIER-veszély): Adam és Juliette szerelme rengeteg helyet elfoglal a regényben, ráadásul óriási klisé, hogy Juliette őt persze meg tudja érinteni. Nem szerettem, hogy túlzás a romantika, mikor nincs is sok alapja a szerelmüknek, lényegében véve szerelem első látásra szerű.

Összességében jó volt, biztos, hogy fogom olvasni a folytatását, amiről remélem, azért lehagyják az Éhezők viadala összehasonlítást, úgyis úgy tűnik, inkább az X-men felé haladunk.

Amit szerettem: Warnert; a hangulatot, nekem bejött Juliette őrültsége; Kenjit; Jamest.

Nem szerettem: Adam túl tökéletes, a szerelmük pedig hiteltelen.     

UPDATE- infó: azt rebesgetik a Ciceró Könyvstúdiónál fog megjelenni magyarul. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése