Top5 könyvsorozat, amiből fimet kellene csinálni 2014

Még 2011-ben csináltam egy ilyen listát, amiről azóta kettő meg is valósult (öhm, talán jobb lett volna, ha mégsem csinálják meg...), azóta úgy kedvencek jöttek-mentek, úgyhogy itt a - majdnem teljes egészében - vadonatúj lista.

5. Susan Ee - Angyalok bukása/ Angelfall

El tudnám képzelni trilógiába, bár a harmadik rész még nem jött ki az első kettő elég mindent tartalmaz ahhoz, hogy ütős film lehessen: disztópia, angyalok mindenféle mutáns izé és sok kaland. A világ és a történet is elég egyedi hozzá, hogy sikeres lehessen.

4. Jennifer L. Armintrout - Luxen sorozat

El tudom képzelni egy pár évadot is megélő tinisorozatként, ahol valami nagyon helyes srác játszaná Daemont, és eltartana egy ideig, amíg minden titokra fény derül szépen részenként. Mivel ez egy elég népszerű (nem véletlen) sorozat, szerintem szép nézettséget produkálna.

3. Richelle Mead - Vámpírakadémia - újra

Ez a kedvenc sorozatom, és azt amit a moziban tettek vele, igyekszem kitörölni az életemből, ezért az álmom, hogy legyen egy újraforgatás, ezúttal könyvhűbb módon, szereplőcserével. Tudom, tudom, bilibe lóg a kezem... De azért nagyon jó lenne!

2. Brenda Joyce - Halálos szerelem/gyönyör/viszonyok stb.

Van egyáltalán ilyen kosztümös, nyomozós sztori, ami még humoros is, és ennyire király férfi főszereplők vannak benne, mint mondjuk Hart? Ez is inkább sorozatnak képzelem, több évadosnak, esetleg sokkal több megoldandó rejtéllyel, háttérben a szerelmi szállal. azt hiszem, imádnám! 

1. Karen Marie Moning - Tündérkrónikák

Egyértelműen sorozat sok Barrons-Mac jelenettel, mindenfélével, ami ezekre a könyvekre jellemző. annyi történés van benne, biztos vagyok benne, hogy rohadt jó film lehetne belőle. Amúgy sincsenek sidhe filmek, vagy ha vannak, én nem tudok róluk. Szükség lenne rájuk, de sürgősen!

A listáról lemaradt Rachel Vincent vérmacskás sorozata, On Sai Calderonja, Dan Wells Részlegesek trilógiája, illetve ezernyi jó könyv, amik épp nem jutottak eszembe.

Ti mit látnátok legszívesebben megfilmesítve?

Jennifer L. Armentrout - Origin (Luxen #4)

Az Opal olyan függővéggel zárult, hogy muszáj volt azonnal ugranom az Originre (szerencsére kéznél volt), ami azon kívül, hogy az eddigi legjobb kötet a sorozatban, azzal is büszkélkedhet, hogy Daemon szemszögek vannak benne. Innentől SPOILER a korábbi részekre nézve!

Szóval ott volt vége az Opalnak, hogy Katy ott maradt az ellenség kezén, akik nem túl finoman bánnak vele, hiszen úgy gondolják, a lány mássága potenciális fenyegetés az emberiségre nézve. El is viszik a titkos 51-es közetbeli telepükre, hogy ott kísérletezgessenek rajta. Eközben Daemont az öreg Luxenek próbálják meg visszatartani, de ez természetesen semmilyen módon nem lehetséges (ugye, Daemont ismerve...), elindul, hogy kiszabadítsa Katyt...

Ezzel a kötettel érkezett el az a fordulópont, amivel a sorozat túllépett önmagán, már nem próbál rózsaszín, folyton bálozós, folyton suliba járós történet lenni, mindkét főszereplőnk felnőtt, kint vannak a nagyvilágban, és tulajdonképpen el kell dönteniük hol is állnak. Ugye vannak emberek, luxenek, arumok, hibridek ezt eddig tudtuk, most lesz egy új faj, plusz minden eddigi csoport feloszlik jókra, gonoszokra és semlegesekre, akikről aztán sosem lehet eldönteni, hogy megölnek, megmentenek vagy csak elsétálnak melletted, és ettől igazán jó ez a rész. Jó sok akciórész volt benne, sok elgondolkodni való meg miegymás, és egy újabb olyan függővég, ami miatt rághatom a körmöm a következő részig. 

Daemon és Katy még mindig szerethetőek, de külön-külön valahogy jobban tetszenek, mert amikor együtt vannak folyton csak a romantika van előtérben, ami sajnos túl sok időt vesz el a többi történéstől. Vannak új szereplők is, ezek közül Archer lett a kedvencem, és persze egyszercsak a már ismert karakterek is megjelennek, hogy aztán lehessen aggódni, ki hal meg legközelebb. Meg, hogy ki az áruló.

Minden más, amit mondani akarok, sajnos spoiler lenne, úgyhogy csak annyit, hogy ez egy olvasásra érdemes sorozat, most már minden van benne, amit szeretek.

Amit szerettem: a kínzós és kísérletezős részeket;  Daemon modorát (mint mindig); Archer szálát; a szökést.

Nem szerettem: azért vannak hibák, nyilván, ha hetekig kínoznak valakit, nem ugrik ágyba rögtön a szerelmével, anélkül, hogy lennének a múltnak bizonyos hatásai; Vegast, mert Vegasban mindig olyasmit kell csinálni, amit hőseink művelnek;

Jennifer L. Armentrout - Opal (Luxen #3)

Olvastam én az Obszidián és az Ónixot is (karácsonyi ajándékok voltak), de csak a harmadik kötetre jutottam odáig, hogy a sorozat az azonnal továbbolvasós könyvek közé jusson. Tehát az Opal harmadik kötet, így az alábbiak SPOILER-t tartalmaznak a korábbiakra nézve.

Katy és Daemon végre igazából is együtt vannak, ami jól is jön a lánynak, mert Blake árulása után elhidegül a többi Luxentől, főleg Dee-től, akit érthető módon megviselt Adam halála, de Katynek tulajdonképpen nem sok ideje van ezen rágódni. Will visszatérésétől retteg, a Blake miatti bűntudatán rágódik, ráadásul Dawson, Daemon kiszabadult ikertestvére eltökélten szándékozik kiszabadítani szerelmét, Beth-t a Daedalus karmai közül. Kat és Daemon természetesen segítenek neki.

Tulajdonképpen az egész könyv egy hatalmas készülődés az elkerülhetetlenre, mármint Beth mentőakciójára, és mint ilyen elég kevés akciójelenetet, viszont annál több romantikát tartalmaz. Katy és Daemon egyre közelebb kerülnek egymáshoz, miközben itt-ott folyton beüt a krach, új információk kerülnek elő, régi és új segítőtársakra tesznek szert, már-már laposnak is mondhatnám, de nem az, mert az egészet áthatja az érzés, hogy valami nagy fog történni a végén. Természetesen óriási, ajtócsapkodós függővég lett a dologból, és még ha tudtam is, hogy ez fog történni, nagyon megfogott a tálalása. Na, ennyit a tartalomról.

Katy eddig nem volt a kedvenc szereplőm annak ellenére sem, hogy tulajdonképpen szimpatikus, viszont most változik annyit a karaktere, hogy igazán szerethető legyen, de a favorit természetesen Daemon. Na, nem csak a dögössége miatt, mert a modora miatt azért néha csak meglegyintené az ember, de ez az erőssége is. A hatalmas egójához hihetetlenül jó szöveg társul, a poénok nagy részét az ő kommentjei adják, ettől pedig kétségtelenül kedvenc szereplővé válik. Jobban megismerjük Dawsont is, akit a kezdeti idegenkedésem után sikerült megszeretnem.

Igazából nem tudok, mit írni, hogy ne mondjak el mindent (főleg, hogy már a negyedik kötet közepén tartok), annyi biztos, előre sajnálom azokat, akik a magyar nyelvű kötetekre várnak, mert az Opal függővége annyira gyilkos, hogy arra már szavak sincsenek. Különben a Könyvmolyképző Kiadó 2014-re ígéri a kiadást, bár remélem, nem a második felére, mert ez egy olyan sorozat, aminek minden része kell a polcra.

Amit (nagyon) szerettem: a függővéget, de szerintem csak azért, mert kéznél volt a folytatás; az áruló szemétládát; a fokozott hangulatot.

Nem szerettem: oké, vannak hibák, de épp abban a fázisban vagyok, hogy magasról teszek rájuk.  

Susan Ee - World After (Penryn & the End of Days #2)

Az év felfedezettjeinek egyike nálam az írónő, aki remekül startolt az Angelfall-lal (magyarul A bukás címen fog megjelenni a Könyvmolyképző Kiadónál), ki merem jelenteni, hogy a legjobb disztópia, amit az idén olvastam, és szerencsére a folytatás sem maradt el az első rész mellett. Innen SPOILER-es az első részre nézve!

Ott maradt abba az előző könyv, hogy a skorpió-angyal szörnyek egyike lebénítja Penrynt, Raffe halottnak hiszi, és a testét visszaviszi az emberek közé, aztán elmegy. Amikor a lány magához tér, szembesül vele, hogy nemcsak rá nem néznek jó szemmel a lázadók táborában, de a csúnyán megváltozott húgát sem akarják maguk között látni. Egyik dolog követi a másikat, Paige-nek újra nyoma vész, Penrynnek pedig újra a nyomába kell szegődnie...

Eddig sem volt valami vidám olvasmány ez a sorozat, de most még komorabb lesz, főleg, hogy az ártatlan kis Paige-ből az az izé lesz, az angyalok pedig tovább gyilkolják az embereket, most főként az skorpióangyal izék közreműködésével. Betekintést nyerünk a nagy tervbe is, amit meglehetősen hihetőnek találtam, még annak ellenére is, hogy Ee egy olyan világot épített fel, ami szinte már túl horrorisztikus egy YA regénybe. Az biztos, hogy a tizenhatos karika minimum ráfér.

A szereplők: Raffe nincs a kötet 2/3-áig, de amit kapunk belőle az továbbra is imádnivaló, nem is emlékszem olyan angyalkarakterre, akit ennyire bírtam volna, szóval abszolút kedvenc, ugyanígy Penryn is, aki még mindig egy kemény csaj. Főleg, hogy nála marad Raffe kardja, és hát nem akarom lelőni a poént, de Penryn és a kard együtt nagyon nagy! Aki meglepetésként ért az Paige. Míg az előző részben nem sikerült kedvelnem, most sokkal érdekesebb karakter lett belőle, a végén pedig... hú! Penryn anyját akarom még megemlíteni: az a nő nem semmi! Nagyon jó szereplőket sikerült felvonultatni.

Aki romantikus jelenetekre vágyik az csalódni fog, még annyi sincs benne, mint az előző részben (abban se volt sok), de akciódús részek annál inkább vannak, Penryn többek közt megfordul az Alcatrazban, aminek nagyon érdekes funkciót találtak. És Raffe meg Penryn párbeszédei még mindig hihetetlenül jók.

A lényeg, hogy alig várom a magyar megjelenést, mert ez egy olyan sorozat, ami kell a polcra, a harmadik részt meg még inkább várom, bár szerintem jó sokára fog elkészülni.

Amit (nagyon) szerettem: Pooky Bear-t; Raffe-t; Paige dolgát ott a végén; az akciójeleneteket; a világot!

Nem szerettem: -

Katie McGarry - Crash Into You (Pushing the Limits #3)

Talán feltűnik valakinek, hogy nem írtam még Katie McGarryről, pedig olvastam a Pushing the Limitset és a Dare You to-t is, csak arról volt szó, hogy nem érintettek meg annyira, hogy írjak róluk, de most, hogy megjelenik magyarul is az első rész (meg gondolom a többi is) röviden elmondanám, hogy semmi baj nincs az első két résszel, sőt nagyon jók, csak épp a trilógia harmadik része volt az, amelyiktől teljesen eldobtam az agyam.

Isaiah nagyon szeretne már végre kikerülni a "rendszerből" és normális életet élni, de ez elég nehezen megy, főleg amíg nincs tizennyolc. Egy illegális autóversenyen találkozik Rachellel, aki alaposan felborítja az egész életét. Rachel élete kívülről tökéletes, valójában viszont szinte megfullad a megfelelni akarástól a családjának. amikor megismerkedik a tetoválásos, piercinges Isaiah-val, minden megváltozik...

Ez Isaiah története, akit nagyon szerettem az első kötetben és sajnáltam a másodikban, épp ezért nem örültem annyira, mikor kiderült, hogy egy szendeszűz csajszit kap maga mellé, legalábbis a fülszöveg szerint. Csakhogy Rachel egyáltalán nem olyan, mint hittem, hanem igazán szerethető és aranyos, pont olyan, amilyen illik Isaiah-hoz. A többi karakter is nagyon jól sikerült, örültem, hogy újra láthattam Noah-t és Beth-t, főleg hogy utóbbit kicsit nem szerettem, de most rájöttem ezalatt a három regény alatt minden úgy történt, ahogy kellett.

A történet izgalmas, fordulatos és érdekes, nem voltak unalmas részek, viszont olvadósak annál inkább. Mostanában nehéz engem lenyűgözni a szerelmi szálakkal, de a kettejük közötti kémia kezdettől fogva megfogott magának, pedig még leírós szexjelenetek sincsenek, mint a mostanában divatos NA-okban, nem itt sima YA-ról van szó, és sokkal szexibb, mint amiket mostanában olvastam, egyszerűen imádtam az egészet.

Ami külön jó pont: a versenyzős részek, hogy azokat mennyire szerettem, és ahogy Rachel hozzáállt... Mindenfajta spoiler nélkül, ezt az egész trilógiát el kell olvasni, természetesen KELL magyarul és Katie McGarry bekerült az örök kedvencek közé, mert ez annyira, de annyira szuper könyv volt!

Amit (nagyon) szerettem: Isaiah-t; Rachelt; Isaiah-t és Rachelt; tiltott szerelem fílinget; Beth és Noah részeit;  az egészet!

Nem szerettem: belegondolva ilyen is van, azért az utolsó dolog a végén egy picit sok volt. De csak enyhén, nem vont le az élményből.

Filmajánló - Csontváros

Egyik kedvencem Cassandra Clare, így nem volt kétséges, hogy megyek a moziba, ha megfilmesítik a könyvét. Őszontén megmondom, féltem, hogy nem lesz jó a film, hiszen a Csontvárosban annyi minden történik, hogyan is préselhetnének mindent bele egy filmbe, de meglepetésemre egész jól sikerült. 

Clary Fray (Lily Collins) egy rejtélyes gyilkosságot követően rájön, hogy különleges képességekkel rendelkezik, és a világ, amiben eddig élt nem is olyan átlagos, mint amilyennek képzelte. Miután édesanyja (Lena Headey) eltűnik, Clary csatlakozik az Árnyvadászok csapatához, akik megmutatják neki New York valódi arcát: egy démonokkal, vámpírokkal, vérfarkasokkal, félelmetes lényekkel teli világot. Az ősidők óta tartó küzdelemnek most már Clary is részesévé válik, és az Árnyvadászokkal együtt veszi fel a harcot a démonok ellen.

Általában onnan tudom, hogy egy könyvből készült film mennyire sikerült jól, hogy a barátnőm felém fordul, és véleményt nyilvánít, ugyanis ő nem olvas, csak rendszeresen eljön velem ezekre a filmekre, és lássuk be a könyv nélkül néha elég érthetetlenre sikerülnek az adaptációk. Szerencsére a Csontvárossal nem volt így, örömmel vettem észre, hogy nem kell a film közben magyarázgatnom, mert mindent sikerült jól átadni, bár a forgatókönyv nem maradt elég hű a sztorihoz. 

A szereplők vegyesen nyerték el a tetszésemet, Lily Collins, mint Clary jó választás volt, de Jamie Campbell Bower valahogy nem volt az igazi Jace. Jace, akit a könyvben imádok nekem teljesen más, viszont Magnus és Valentine és Simon (ó, Simon, azóta kíváncsi voltam rá, mióta megtudtam, hogy Robert Sheehan játssza, akit imádtam a Misfitsben) nagyon jól sikerültek, szerettem őket. 

A zenék nekem nem jöttek be, valahogy annyira átment tinisbe tőlük az egész film (oké, tudom, hogy kik a célkorosztály, de akkor is), és bár a könyvben nagyon szerettem az üvegházas jelenetet, itt elég nyál lett. Jace ott olyan cuki itt meg... eh! Viszont szerettem a látványt meg az effekteket, jól meg volt csinálva, így összességében azt mondom érdemes volt megnézni a filmet, sőt ha lesz folytatás azt is megnézem.

Amit szerettem: harcos-látványos jelenet, poénok.

Nem szerettem: tini-nyál, tini-zene... 

Rachel Vincent - Préda (Shifters #4)

Nehezen veszem rá magam három részesnél hosszabb sorozatok elolvasására, így igazából Rachel Vincent vérmacskás sorozata csak állt már egy ideje a polcomon, viszont most belevetettem magam. Az első három rész nem volt rossz, de a negyedik az, ami miatt ezennel kedvenccé avatom a sorozatot.  Innentől SPOILER-es lehet az első három részre nézve!

Két hónap telt el, Faythe tárgyalása óta, azóta nem látta a száműzött Marcot, így boldogan kíséri el Manxot a tárgyalására, mert közben összefuthat a kóborkájával. Csakhogy alig futnak össze Marckal, egy csapat gyanúsan szervezett kóbor üt rajtuk, ami önmagában is elég gondot okoz, de aztán Marc eltűnik, és minden a feje a tetejére áll….

Tehát ez a negyedik rész érte el nálam azt a hatást, hogy lélekszakadva kaptam az ötödik könyv után, mert egyszerűen annyira izgalmasak voltak a szálak, hogy muszáj volt tovább olvasni, ráadásul ennél a kötetnél történt az is, hogy kicsordult pár könnyem, ami nagy szó, mert már rég hatódtam meg ilyesfajta könyvön.

Az egész vérmacskás-alakváltós dolog nagyon jól le van írva, a politikai összeesküvéseket imádom, a véres-megbosszulós-szétkarmolós dolgokat meg annál is inkább. A főszereplő, Faythe kemény karakter a magam részéről nagyon imádom, még ha sokszor önző és forrófejű is, mert ettől sokkal valósabb az egész, nem is beszélve a falkáról, akik egytől-egyig a szívemhez nőttek. Minden szereplő jól ki van dolgozva, és bár Marcot nem szeretem annyira, mégis mindenkivel együtt aggódtam érte, a negatív szereplőket meg én is utáltam, és akit meg siratni kellett azt sirattam…

Végig lekötött a könyv, egyre-másra jöttek az akciójelenetek és az agyalnivalók, közben meg még a romantikus szálnak is lett egy nagy csavarja (aminek én nagyon örültem), úgyhogy a végeredmény egy szerintem tökéletes rész lett, amiben pont annyi van mindenből, amennyi kell, kivéve persze a nyitva hagyott dolgokat, mert ahhoz szükség van a következő részre, méghozzá most azonnal.

Mindenesetre még két rész van vissza a sorozatból (nem tudom, hogy a hatodik a vége-e, mert nem akartam kutakodás közben spoilerbe futni), de engem már most meggyőzött, hogy érdemes elolvasni őket.

Amit (nagyon) szerettem: a vérmacskák világát; Marc keresését, a hatalmi harcokat.

Nem szerettem: -

TOP5 könyv, aminek a megjelenésére várok 2013 őszén

Már rég írtam listát, úgyhogy itt egy, mondjuk mind angol megjelenés, amikről fogalmam sincs, mikor vagy egyáltalán megjelennek-e magyarul, de mindegy is, nekem angolul is jók. Sőt!

5. Simone Elkeles - Wild Cards (Wild Cards #1)

Talán már említettem, hogy Elkeles az egyik legkedvencebb íróm, így nagyon várom az új sorozatát, ami ezzel a kötettel fog indulni hivatalosan október 1-jén. A fülszöveg nem annyira különleges, de Elkelesben eddig nem csalódtam.

4. Veronica Roth - Allegiant (Divergent #3)

Október 22.-én jelenik meg az utolsó rész, A beavatott és A lázadó könyveket imádtam, így nagyon várom a trilógia befejező kötetét is. Sokféleképpen elképzeltem, hogy fog végződni, az biztos, hogy izgalmas lesz és addig lerágom a körmöm.

3. Marie Lu - Champion (Legend #3)

Bevallom itt el vagyok havazódva, mert csak a Legendát olvastam, viszont az annyira tetszett, hogy a második részt félretettem addigra, amíg együtt nem tudom olvasni mindhármat. November 5.-én jelenik meg, úgyhogy addig van időm újra átfutni az elsőt, belemerülni a másodikba, aztán végre elolvasni a befejező részt. 

2. Susan Ee - World After (Penryn &the End of Days #2)

Új szerelmem ez a sorozat, de ez nem jelenti azt, hogy nem várom nagyon-nagyon a második részt, elvileg november 19.-én jelenik meg, előtte viszont az első rész kijön magyarul november 15.-én, úgyhogy a tervben az van, hogy először magyarul az első részt, aztán angolul a második részt fogom olvasni. Alig várom!

1. Richelle Mead - The Fiery Heart (Bloodlines #4)

Szóval Mead és negyedik rész és Adrian szemszög... ezen nem tudok, mit ragozni, azonnal kell, de csak november 19.-én jelenik meg (egyszerre a World Afterrel, viszont egyértelmű, melyik élvez elsőbbséget, így az előzőleg írt terv füstbe megy, de majd megoldom). Imádom az egészet, viszont nem panaszkodom, mert ez már a második rész ebben az évben, megölelgetném Meadet a gyorsaságáért.  

Susan Ee - Angelfall (Penryn & the End of Days #1) - A bukás

Egy ideje megvan már nekem ez a könyv, de az Angyalsors trilógia után valahogy nem volt kedvem angyalokhoz, így félretettem, viszont láttam, hogy hamarosan megjelenik magyarul is a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, ami eszembe juttatta, hogy el kellene olvasni, mert a fülszöveg nagyon jó történetet ígér. Azt kell, mondjam nagyon jó döntés volt, egyszerűen imádtam a könyvet.

A történet: az angyalok eljöttek, hogy tönkretegyék az eddigi világot, sok ember meghalt, a normális életnek vége, apokaliptikus körülmények mindenfelé. A főszereplő és narrátor Penryn skizofrén anyjával és tolószékhez kötött húgával, Paige-gel épp az utcán van, amikor egy csapat angyal megjelenik, brutálisan levágják egyik társuk szárnyát, aztán otthagyják meghalni, de mielőtt elmennek elviszik magukkal Penryn húgát. A lánynak nincs más választása, mint felgyógyítani az angyal Raffe-t, hogy az segítsen neki visszaszerezni Paige-et...

Röviden és velősen: ez fantasztikus volt! Nagyon régen volt, hogy egy könyv lekötött, ráadásul hihetetlenül jól van összerakva az egész. Az elejétől a végéig izgalmas, folyamatosan történik valami, és a téma egyáltalán nem elcsépelt. Maga a dolog, hogy itt az angyalok a rosszfiúk jól van tálalva, a disztópia remekül meg van írva, és a csavarok... elég annyi, hogy már alig várom a második részt.

Bár a fülszövegben eléggé ki van hegyezve az angyalfiú-tinilány dolog, az egész történetben egyáltalán nem olyan hangsúlyos a romantika, és végre nincs végig idegesítő szerelmes szenvedés, az egész realisztikus és imádatos. Penryn karakterét nagyon szerettem, végre egy lány, aki csinál is valamit, meg tudja védeni magát és nem csak ül a babérjain, hanem gondolkodik is. Raffe meg egy cukiság a maga rosszfiú-angyal-vagyok módján, az írónő valahogy pontosan át tudta adni azt, amilyennek egy angyalt képzel az ember. A Penryn és Raffe beszélgetések elmések, szúrósak és viccesek voltak, kifejezetten öröm volt olvasni.

Maga a könyv hangulata nagyon komor, szerencsére ez is rátett egy lapáttal, hogy más legyen, mint a tucatangyalos könyvek, és nagyon jó thrilleres, már-már horroros jelenetek vannak benne. Az utolsó fejezeteket egyenesen körömrágva olvastam, egyszerűen lehetetlen volt letenni. A zárás meg olyan, hogy fú...

Összegezve: szerintem nagyon jó volt, alig várom a folytatást és természetesen kell magyarul, amint megjelenik! (november 15.-e van kiírva, remélem, hogy meg is lesz addigra).

Amit (nagyon) szerettem: az egészet úgy, ahogy van.

Nem szerettem: nem volt, nekem ez nagyon bejött. 

Colleen Houck – Tiger’s Destiny (A tigris átka #4)

Helyesbítenem kell magam a korábbiakat illetően, mert fogalmam sincs, miről fog szólni az a bizonyos ötödik rész, amiről eddig csak annyit tudni, hogy lesz, de a Tiger’s Destiny nagyon úgy tűnik, hogy zárókötetet a sorozatnak. Innentől SPOILER az előző részekre!

A harmadik rész úgy ért véget, hogy Lokesh elrabolta Kelsey-t, most Kelsey-nek okosnak kell lennie, hogy húzza az időt, míg a hercegek rátalálnak, úgy tesz, mintha áttért volna a sötét oldalra, ám a Lokesh-sel való esküvőjét meghiúsítják a tigrisek, és miután kiszabadítják Kelsey-t, elindulnak az utolsó küldetésükre...

Annyira fejlődő tendenciát mutat ez a sorozat, hogy ezt a kötetet már nagyon bírtam, jó előre megsejtettem, mi lesz az utolsó küldetés, és sikerült eltalálnom, főszereplőinknek időutazást kell tenniük, hogy a múltban teljesítsék be a végzetüket. Tényleg a legjobban sikerült kötet, főnixekkel, démonokkal és persze egy nagy, gonosz elleni háborúval, nem is beszélve a meglepetésszereplőről, akit már első látásra felismertem. Külön elismerés az írónőnek, amiért nem maradtak vakfoltok a történetben, minden aprólékosan el lett magyarázva, mégsincs túlbonyolítva, kerek lett az egész.

A jellemeket illetően sajnos nincs fejlődés, Kelsey még mindig ugyanolyan, mint volt, de legalább sikerült megkedveltetni az olyan jelenetek során, ahol nem volt totál ésszerűtlen a viselkedése. Bármennyire is nem szerettem, az írónőnek annyira jó keretet sikerült hozzá írnia, hogy kifejezetten élveztem a könyvet, és megbocsátottam a folyamatos és visszatérő romantikus-nyavalygós jeleneteket.

Szóval nem tudom, miről fog szólni az ötös kötet, de ezzel a résszel szerintem minden normálisan le lett zárva, kaptam egy nagy, nyálas esküvős jelenetet a legvégére, a Főgonosz megkapta a kiérdemelt jutalmát meg minden ilyesmi, most mégis fúrja az oldalamat a kíváncsiság, mi szükség ötödik részre. Nyilván azt is muszáj lesz elolvasnom.

Amit szerettem: a főnixeket; a csavarokat; a drámaibb jeleneteket, amik most nagyon jól sikerültek; az időutazást; Kelsey és Lokesh esküvőjét (ezt különösen); a meglepetésszereplőt, a „két istennőt”; tényleg sok mindent...

Nem szerettem: esküvős jelenet, oké kiegyeztem már a romantikus szállal, de ez az esküvő tényleg nem kellett volna.   

Colleen Houck – A tigris utazása (A tigris átka #3)

A második után azonnal belekezdtem, mert bár öt részes a sorozat, és az utolsó kötet még csak valamikor idén jelenik meg, már muszáj végigolvasnom mind a négyet. Innentől SPOILER-es az előző részekre nézve!

Ott tartottunk, hogy Lokesh elrabolta Rent, és amíg Kishan és Kelsey, a mágikus Sálért küzdöttek, annyira megkínozta szerencsétlen szívszerelmes fehér tigris hercegünket, hogy az teljesen elfelejtette Kelseyt. Ebben a kötetben kiderül, hogy nemcsak elfelejtette, valamiért konkrétan fájdalmat okoz neki Kelsey közelsége, így legszívesebben inkább kerülné a lányt. Kelsey persze mindent megpróbál, hogy meggyőzze Rent, ők összetartoznak, de a makacs herceg nem nagyon repes az ötletért, inkább Kishant javasolja maga helyett, és így tovább sok-sok oldalon keresztül... De aztán végre hajóra – illetve óriási, többemeletes gigamega jachtra – szállnak, ugyanis a harmadik küldetésüket a víz alatt kell teljesíteniük.

Őszintén, felülemelkedtem rajta, mennyire idegesít a romantikus szál ebben a sorozatban, ráadásul a jellemeket illetően is lehet, hogy tévedek, ugyanis minden egyes szereplő állítja, hogy Kelsey a tökéletesség földi megtestesítője... Hát legyen! Túlléptem ezen, és inkább belemerültem az újabb kalandba, ami eddig a legjobban sikerült dolog volt. Komolyan, akadt itt minden: tengeri szörnyek, rejtélyek, mindenféle csúnya cápa, és véres jelenetek, ezeket nagyon szerettem, de legfőképpen a sárkányokat, amikből többet is kapunk, és mindegyiknél másik feladat várja a triót, úgy, mint életmentés, alkudozás, rejtvényfejtés (ráadásul a sárkányok csalók), így az írónő nem kíméli a szereplőket, egyik csapás jön a másik után, szóval nagyon olvastatja magát a kötet.

A főgonoszból, Lokesh-ből is kapunk egy újabb adagot, és bár elég hihetetlen számomra, hogy ő is annyira odavan Kelsey-ért (persze kicsit más okból, mint a tigrishercegek, de akkor is!), mégis elég ügyes (tehát elfogadható főgonosz) volt, már ami a könyv végét illeti, így megint óriási a függővég, egyszerűen muszáj tovább olvasni.

A negyedik rész címe Tiger’s Destiny, és aki okos, simán kitalálhatja, mi lesz az egészben a poén, az első három részből teljesen sikerült összeraknom a nyomokat, és azt kell, mondjam, nagyon okos dolog!

Amit szerettem: a sárkányokat; a megacápát; az alkudozást.

Nem szerettem: romantikus szálat; Ren tuskóságát.

Colleen Houck – A tigris küldetése (A tigris átka #2)

Az első könyv után muszáj volt továbbolvasnom, még annak ellenére is, hogy nem lett kedvenc, és egy nagy rakás karácsonyi könyv vár még a polcomon olvasásra, de eleve fekete tigrises a borító, aminek láttán rögtön reménykedni kezdtem egy olyan folytatásban, ami nem idegesít annyira. Innentől SPOILER-es lehet az első részre nézve!

Tehát megvan az első küldetés, mindkét herceg, a fehér tigris Ren és a fekete tigris Kishan már hat egész órát tölthetnek emberi alakban, aminek Kelsey örülhetne, ha nem hagyta volna el Rent, mert így csak szenved, amíg el nem kezd randizni három pasival is egyszerre, hogy kijózanodjon Renből, közben pedig a második küldetésre készül, azon nyavalyogva, Ren, miért nem hívja fel/jön utána/ küld füstjeleket...

Ennél a kötetnél már nagyon úgy voltam, hogy inkább félbehagyom, eltelt a könyv egyharmada, és még mindig csak ott voltunk, hogy Ren végre méltóztatott lépni, és a főszereplők megint egy légtérbe kerülnek, viszont a könyv színvonala rögtön emelkedett, amikor Ren kikerült a képből (spoiler nélkül sajnos nem mondhatom meg, hová lett), így Kelsey és Kishan együtt vágnak neki a második küldetésnek.

Inkább kihagyom mennyire idegesítő Kelsey, és mennyire nyálasan romantikus Ren, és áttérek Kishanra, akiről eddig nem sok szó volt. Tehát fekete tigrisünk egy vérbeli rosszfiú volt az előző részben, most azonban minél több időt tölt a tökéletes főszereplővel, annál jobban kezd hasonlítani Renre (vagyis átmegy nyálasba és nagyon-nagyon jófiúsba), de azért közben igyekszik elhitetni, hogy ő tulajdonképpen rosszfiú. De azért szerencsére mennek a küldetésre, így nem kell a jellemeken tűnődni....

Tehát most hegynek felfelé tart a küldetés, és már nem annyira Indiana Jones-os, sokkal több szerepet kap a mágia, és Kelsey meg Kishan főként a belső démonjaikkal vívnak harcot, hogy megszerezhessék a második bűvös tárgyat. Valamilyen szinten sokkal veszélyesebb ez a kaland, mint az előző, és szerintem sokkal jobban kitalált is, ráadásul ennyivel nincs vége a kötetnek, egy másik, nagy akciójelenet is van benne, ami nagyon tetszett. Végre szemtől szembe találkozhatunk Lokesh-sel is, aki egy elég jó főgonosz lett, legvégül pedig akkora fordulatot hoz a könyv, ami miatt a nagyon idegesítő indítás ellenére is kedvet kaptam a harmadik könyvhöz.

A sorozat még mindig nem a kedvenc, de már tényleg kíváncsi vagyok, hová fejlődik az egész, szerencsére a Tiger’s Voyage címet viselő harmadik rész is kéznél van (sokat sejtető sárkányos borítóval).

Amit szerettem: a végén a romantikus vonalat érintő fordulatot; a második küldetést; a mentőakciót; és ez most megint SPOILER, de azt, amikor Ren állon vágja Kelseyt.

Nem szerettem: az elejét, mert vagy hússzor földhöz akartam vágni az egészet.

Colleen Houck – A tigris átka

Karácsonyra kaptam a könyvet, és nagyon örültem neki, mert már kinéztem a boltban, csak eltántorított, hogy öt részes sorozatról van szó, így gondoltam, még várok vele. Ez nem jött be.

A történet: Kelsey nyári munkára jelentkezik egy cirkuszba, ahol hamar felfigyel a gyönyörű fehér tigrisre, Renre, akiről hamar kiderül, hogy egy elátkozott herceg, akinek szüksége van a lány segítségére...

Igazából fogalmam sincs, mennyire tetszett ez a könyv, mert igaz, hamar végeztem vele, azért maradtak kétségeim, ez főként a szerelmi szál miatt volt. Kelsey alapból kicsit idegesítő főszereplőlány, de miután rájön, hogy szerelmes, totál ésszerűtlenül kezd viselkedni, amivel az agyamra ment. Ren a tigris/pasi pedig jófej lenne, ha nem menne át nyálas-szerelmesbe, nem tudom, hogy sikerült az írónőnek elérnie ezt, de nem szerettem a romantikus vonalat egyáltalán.

Ugyanakkor a történet jó, Indiában játszódik, amiről jó sok háttér-információt kapunk, látszik, hogy az írónő mindennek normálisan utánanézett, még az sem zavart, hogy kábé két oldalanként ettek valamilyen helyi ételt, hogy gasztronómiailag is okosodhasson az olvasó, én szeretem az ilyen kis pluszokat. Tehát a kalandos szál tetszett, bár enyhén Indiana Jones utánérzést keltett bennem, mégis voltak eredeti megmozdulások, amiket nagyon bírtam. A mitológiai lényekkel is jó volt találkozni, meg persze megfejteni a nyomokat, amik nagyon jól meg vannak csinálva. Csak ugye ne lett volna a szerelem szál, és a könyv befejezése, ami teljesen értelmetlen cselekedet Kelsey részéről (főleg a későbbieket nézve, olvasásban épp két könyvvel előrébb tartok a sorozatban).

Mindenesetre elvileg négy nagy küldetést kell teljesíteni, és el kell pusztítani a gonosz Lokesh-t is, hogy teljesen megtörjék az átkot, ebből egy küldetés sikerült az első kötetben megcsinálni eddig, viszont az olyan jó lett, hogy kíváncsi voltam a folytatásra is, ami a Tiger’s Quest címet viseli.

Amit szerettem: Rent tigrisként, mert egyszerűen imádnivaló; a kaland kidolgozását.

Nem szerettem: a romantikát, mert túl van bonyolítva, ráadásul Rennek tesója is van a szerelmi háromszöghöz...