Jennnifer E. Smith levett a
lábamról a Vajon létezik szerelem első látásra-val, így amikor könnyű
olvasmányt kerestem, és megláttam ezt, úgy gondoltam, pontosan erre van
szükségem, még annak ellenére is, eléggé klisés témát sejtet a fülszövege.
A történet: minden egy félrement
sms-sel kezdődött, amit G írt E-nek, aki válaszolt, és így folytatták tovább
hónapokon keresztül, amíg E-ről ki nem derült, hogy ő Ellie O’Neill, akit a
híres tinisztár Grahamnek innentől pofonegyszerű megtalálni. Úgy intézi, hogy
abban a városban forgassák a legújabb a filmjét, ahol Ellie lakik, mert végre
meg akar ismerkedni a lánnyal. Csakhogy Ellie-nek egyáltalán nem tetszik a
lehetőség, hogy a média szeme elé kerüljön...
Szívesen mondanám, hogy a könyv
kiemelkedett a sok tinisztár beleszeret az átlagos lányba sztori közül, de
sajnos semmivel sem volt jobb vagy rosszabb azoknál, sőt Tammara Webber már
megmutatta, milyen lehet egy igazi jó történet fiatal hírességekkel, itt viszont
nem ez volt. Először is azt hiszem, ez karakterközpontú regény szeretne lenni,
ugyanis a történéseket három mondatba bele lehetne sűríteni, így sajnos untam
is rendesen az egészet.
A karakterekről: egyik sem volt
kifejezetten kedvenc, ami megint nem szerencsés, mert szerettem volna kötődni
valakihez. Ellie tényleg egy átlagos lány, és bár jó a humora, semmi különleges
nincs benne, Graham pedig tipikusan az a szereplő, akiből tizenkettő egy tucat.
Ő egy jó srác, aki hirtelen ott találta magát a sztárok világában, és nem érti,
miért változott meg körülötte mindenki, ugyanis ő nem változott, belül ugyanaz
az átlagos srác, aki volt a hírnév előtt. Ami véleményem szerint lehetetlen, de
ebbe inkább nem megyek bele...
Tehát egynek elment, nem mondom,
hogy nem ajánlom, mert olvasható, és óriási hibái sincsenek, de nem egy olyan
könyv, ami lázba hoz, és amit nem lehet félretenni. Persze az írónőről sem
mondok le semmiképpen.
Amit szerettem: az sms-eket
nagyon, humorosak és értelmesek voltak; a történet végét, szeretem az ilyen
nyitott dolgokat; a címet és a hozzá kapcsolódó gondolatokat a könyvben.
Nem szerettem: a kliséket, amik
miatt lerágott csontnak tűnt a sztori.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése