2013. május 21., kedd

Julie Kagawa – The Eternity Cure (Blood of Eden #2)



Tavaly imádtam az első részt, most meg vártam már egy ideje, és szerencsére ez egy olyan sorozatrész volt, amire megérte várni. Mondjuk a borító nekem nem tetszik, ráadásul az első mellé téve mintha két külön világ lenne, de nagyjából ennyi, amit nem szerettem, szóval szóra sem érdemes. Innentől SPOILER a The Immortal Rulesra nézve.

Ott tartottunk, hogy Allison eljuttatta Zeke-t és a kis embercsoportot Edenbe, ami az egyetlen megmaradt város, ahol nincsenek vámpírok, és ahol így természetesen Allie sem maradhat, igaz, épp más küldetése van, elfogott Teremtőjét Kanint kell kiszabadítania, csakhogy a vérkötelék révén elég nehéz dolga van, első nekifutásra Vérbátyjába, Jackalbe fut bele...

Szóval nagyon-nagyon tetszett, ami bizonyítja, hogy a vámpíros téma még mindig nincs teljesen kiszipolyozva, a világfelépítés még mindig nagyon jó, részletes és egyedi. A disztópikus környezetben az írónő hihetetlenül érdekesen bánik az embernek maradni témával, akciójelenetekben nincs hiány, és Jackallel egy csomó poénos jelenet is sikeredett, amikből mintha pici hiány lett volna az előző részben.

A szereplők még mindig jók, Allison egy talpraesett, gondolkodó hősnő, akit könnyű szeretni, Jackal a gonoszból nagyon is kedvelhető figurává vált, sőt ő lett a kedvencem, Zeke még mindig egy jó fiú, bár most keményebb, mint valaha, és persze Kanin is hozza a szokásos formáját. Végiggondolva az egész főszereplőgárdát kedveltem úgy, ahogy oda lettek téve, senki nem volt túl sok, vagy túl kevés, tökéletes arányban kaptam őket.

A cselekményről egy csomót tudnék beszélni, mert összetett és átgondolt, de mivel semmit nem akarok elárulni, csak annyit mondok, el kell olvasni. Vagy elolvasni a fülszöveget, mert jó sok érdekességet elárul. Amit fontos megemlítenem, nem végződik óriási függővéggel, kivárható a következő rész, ami a The Forever Song címet fogja viselni.

Amit (nagyon) szerettem: Jackal; világfelépítés, az „eternity cure”; minden!

Nem szerettem: semmi, jó volt, kellett már a sok béna könyv után, amikről írni se volt kedvem...  

1 megjegyzés: