Karen Marie Moning - Burned

Karen Marie Moning sorozata az egyik legkedvencebb sorim, úgyhogy anno örömmel fogadtam az Iced-ot, és alig vártam a Burned-öt is, de sajnos csalódnom kellett. Innentől SPOILER az előző részekre nézve, én szóltam!

A történet ott folytatódik, ahol az Iced véget ért, Dani szemszöge, aztán bumm, történik valami és visszakapjuk Macet, a továbbiakban az ő szemszögéből látjuk a dolgokat, Ryodant, Barronst az falak leomlása utáni átalakult világot és a további lehetőségeket…

Szóval csalódtam, mert a főszereplőnk Mac. Félreértés ne essék, én imádom Macet, bírom a karaktert meg minden, csakhogy már megkapta a maga öt könyvét, erre meg visszapofátlankodik és kitolja Danit, a másik kedvenc szereplőmet. Mi ez, ha nem pofátlanság? Rendben részint megértem, hiszen a történet úgy alakul, hogy Macnek kell mesélni, és mégsem! Ekkora kitolást! Ezt nagyon nem szerettem.

Persze a történet maga jó, a szálak tovább bonyolódnak, kapunk sok szemszöget, az egyik kedvencem Loré lett, és még többet megtudunk a titokról is, amiről elvileg nem lehetne… hiányzott Dani, mert bár tényleg egymást érték az események, úgy éreztem, Mac csak sodródik, főként csendes megfigyelőként vesz részt az eseményekben – van, hogy szó szerint – és egy kicsit úgy éreztem, túl sok ez már neki. Átélte a Sinsar Dubh rémségeit, és most mintha csak feltöltődne. Nem volt benne elég szufla ennyi történéshez. 

Szerintem ez egy átvezető kötet volt,  úgyhogy annyira nem haragszom, de remélem, hogy a folytatás jobb lesz, Danit akarom és több másokat, nem csak Macet folyamatosan. A Feverborn sajnos csak 2016-ban jelenik meg. 

Amit szerettem: kedvenc párosom első csókját… ahhh, Lort, a mentőakciót

Nem szerettem: túl sok lapos Mac.

Top5 könyvsorozat, amiből fimet kellene csinálni 2014

Még 2011-ben csináltam egy ilyen listát, amiről azóta kettő meg is valósult (öhm, talán jobb lett volna, ha mégsem csinálják meg...), azóta úgy kedvencek jöttek-mentek, úgyhogy itt a - majdnem teljes egészében - vadonatúj lista.

5. Susan Ee - Angyalok bukása/ Angelfall

El tudnám képzelni trilógiába, bár a harmadik rész még nem jött ki az első kettő elég mindent tartalmaz ahhoz, hogy ütős film lehessen: disztópia, angyalok mindenféle mutáns izé és sok kaland. A világ és a történet is elég egyedi hozzá, hogy sikeres lehessen.

4. Jennifer L. Armintrout - Luxen sorozat

El tudom képzelni egy pár évadot is megélő tinisorozatként, ahol valami nagyon helyes srác játszaná Daemont, és eltartana egy ideig, amíg minden titokra fény derül szépen részenként. Mivel ez egy elég népszerű (nem véletlen) sorozat, szerintem szép nézettséget produkálna.

3. Richelle Mead - Vámpírakadémia - újra

Ez a kedvenc sorozatom, és azt amit a moziban tettek vele, igyekszem kitörölni az életemből, ezért az álmom, hogy legyen egy újraforgatás, ezúttal könyvhűbb módon, szereplőcserével. Tudom, tudom, bilibe lóg a kezem... De azért nagyon jó lenne!

2. Brenda Joyce - Halálos szerelem/gyönyör/viszonyok stb.

Van egyáltalán ilyen kosztümös, nyomozós sztori, ami még humoros is, és ennyire király férfi főszereplők vannak benne, mint mondjuk Hart? Ez is inkább sorozatnak képzelem, több évadosnak, esetleg sokkal több megoldandó rejtéllyel, háttérben a szerelmi szállal. azt hiszem, imádnám! 

1. Karen Marie Moning - Tündérkrónikák

Egyértelműen sorozat sok Barrons-Mac jelenettel, mindenfélével, ami ezekre a könyvekre jellemző. annyi történés van benne, biztos vagyok benne, hogy rohadt jó film lehetne belőle. Amúgy sincsenek sidhe filmek, vagy ha vannak, én nem tudok róluk. Szükség lenne rájuk, de sürgősen!

A listáról lemaradt Rachel Vincent vérmacskás sorozata, On Sai Calderonja, Dan Wells Részlegesek trilógiája, illetve ezernyi jó könyv, amik épp nem jutottak eszembe.

Ti mit látnátok legszívesebben megfilmesítve?

TOP5 legjobban várt könyv (2014 II. fele)

Régóta esedékes ez a lista, de az van, hogy nehezen találtam ötöt, amit várok, kicsit megcsömörlöttem az egybefolyó sorozatoktól, a hasonló címektől, témáktól, a rendre csalódást okozó befejező részektől vagy folytatásoktól. Tehát itt a lista azokról az írókról és könyveikről, akikben még van hitem:

 5. Julie Kagawa - Talon (Talon #1)

Kagawa és sárkányos, szerintem ehhez nem kell külön hozzáfűznivaló, mindenképpen olvasni fogom. Már a borítója is nagyon megkapó, tetszik a sárkány színe is. Sajnos még várni kell rá, október 28.-ára ígérik a megjelenését.

4. Jeaniene Frost - The Beautiful Ashes (Broken Destiny#1)

Augusztus 26.-án jön ki ez az új sorozat, ami eléggé felkeltette az érdeklődésem. Szeretem az írónő vámpíros könyveit is, ez meg valami fantasyféle, ráadásul Adrian nevű főszereplősráccal. Igazi csemegének tűnik.

3. Cassanda Clare & Holly Webb - The Iron Trial (Magisterium #1)

Oké, tudom, hogy ez teljesen úgy hangzik, mint a Harry Potter, de nem akarok vádaskodni meg semmi, még így is érdekel. Azért a borítón az a figura a gyerekek mögött elég Halálfalósnak tűnik. Szeptember 9-én jelenik meg.

2. Stephanie Perkins - Isla and the Happily Ever After (Anna and the French Kiss #3)

Nagyon szeretem ezt a sorozatot, és nagyon bírtam Josh-t is, az első részből, ez pedig az ő története lesz. Már alig várom, főleg, hogy már olyan régóta ácsingózom utána. augusztus 14.-ére várható (végre!)

1. Jennifer L. Armentrout - Opposition (Lux #5)

Gyakorlatilag beszippantott ez a sorozat az előző két résszel, úgyhogy már mindenképpen tudnom kell, hogyan végződik Daemon és Katy története. de meg kell mondjam, ez a borító valami szörnyű, mintha kifogyóban lenne a tinta a nyomtatóban... Persze nem a borító teszi a könyvet, augusztus 5.-én jelenik meg.

Amúgy ez egy szegényes választék, valahogy tényleg elfogytak a nagyon várós könyvet....

Richelle Mead - Silver Shadows (Vérvonalak #5)

Két dolgot nem hiszek el. Az egyik, hogy még mindig nem haltam bele a várakozásba a kedvenc sorozatom immár ötödik részéért, a másik, hogy ez a sorozat nem jelenik meg magyarul. Komolyan, nem értem, és bár természetesen én el tudom olvasni angolul is, fáj a szívem a Vámpírakadémia rajongókért, akik nem tudják. Átérzem a fájdalmatokat! Legyetek erősek! Innentől SPOILER-VESZÉLY az előző kötetekre nézve!

Az előző kötet azzal zárult, hogy Sydneyt elvitték az Alkimisták, és szerencsétlen olvasónak csak sejtései lehettek, mi mindent kell majd átélnie. Most pontosan megtudjuk, mennyire kilátástalan az egész procedúra, ráadásul Adrian, aki bármit megtenne Sydneyért semmi nyomra nem bukkan a lányt illetően, ez pedig felerősíti a kétségbeesést az ő részéről is. De természetesen egyikük sem adja fel...

Aki olvassa ezt a blogot, tudhatja, hogy hatalmas rajongója vagyok a sorozatnak, aki pedig csak véletlen tévedt ide, attól szeretnék elnézést kérni, ugyanis hatalmas rajongója vagyok a sorozatnak, így csak felettébb elfogultan tudok nyilatkozni róla. Szóval: tökéletes volt! A szereplőket még mindig imádom, Sydney és Adrian külön-külön is hatalmas kedvencek, együtt meg még inkább, ahogy az összes eddig megismert mellékszereplő is, Eddig, Jill, Marcus... A meglepetés az utálható karakterek megjelenésében van, ugyanis most kapunk igazán gyűlölhetőt.

Belegondolva a Vámpírakadémia sorozatban nem volt igazán utálható karakter, rendben ott vannak a strigák, akik úgy eredendően gonoszak, meg Victor is, de ő sem volt az a kiszedném a könyvből és a két kezemmel fojtanám meg karakter. Nem úgy itt, Meadnek sikerült összehoznia egy olyan "gonoszt", aki valahogy hátborzongatóbb egy strigánál, aki mondjuk kiissza a véred. Nem, az Alkimisták olyasmit csinálnak, ami számomra sokkal rémesebb, ezáltal ütősebb a hangulatkeltés is. 

A könyv elején nyomasztó érzéssel forgattam a lapokat, várva azt a pici reménysugarat, ami valahogy kioldja a csomót a gyomromból, és amikor végre megtörtént az a dolog, onnantól letehetetlen volt a történet. A cselekményről nem akarok szólni, még mindig nem a Vámpírakadémia csupa verekedés akciójeleneteit kapjuk, a megoldások itt okosabbak és kevésbé erőszakosak (már amikor), és természetesen csodálatosan megkapóak, és lélegzetelállítóan  odaillőek.

Az nem mondhatom, hogy kiszámíthatatlanok, aki sok könyvet olvas, az nagyjából a felénél ki tudja találni, mi a történet vége, de a mód, ahogyan Mead ezt megírja továbbra is varázslatos. A vége pedig megint függővég - természetesen - viszont erőt ad a gondolat, hogy már csak egy rész van hátra a sorozatból. 2015. február 10.-e The Ruby Circle, a magam részéről alig várom!

Amit (nagyon-nagyon) imádtam: Misty Steele; Adrian; a sokat emlegetett mandzsetták sorsát; mindent!

Nem szerettem: kicsit rövid volt, még egy-két fejezet elfért volna a könyvben... 

Leiner Laura - Akkor szakítsunk

Leiner Laura engem a Szent Johanna Gimi első részével megvett magának, végig is olvastam mind a nyolc kötetet, a Kalauzt és még a Bábelt is, úgyhogy egészen biztos voltam benne, hogy a legújabb könyvét is szeretni fogom.

A könyv egy vadnak ígérkező szilveszteri buli éjszakáját dolgozza fel, a főszereplő, Lia szemszögéből, akit épp szerelmi bánat emészt Norbi miatt, akivel karácsonykor szakítottak. Lia nem tervez semmit az év utolsó éjszakájára, csakhogy megtudja, hogy Norbi elmegy arra a bulira, ahová elvileg mindketten hivatalosak voltak, és vérszemet kapva elhatározza, csakazértsem kelt olyan látszatot, mintha még nem lenne túl az egész Norbi-ügyön... 

Kimondom az elején, csalódás volt nekem ez a történet. Ami még működött a Bábelnél az itt valahogy elromlott és nemcsak azért, mert Lia karaktere szinte ugyanolyan volt, mint Zsófié (a Szilkó-Arnold párhuzamról nem is beszélve), egyszerűen nem éreztem elégnek, mintha csak egy klisékből és már olvasott dolgokból összeállított sztorit olvastam volna. Nem azt mondom, hogy annak nem volt jól megírva, mert Leiner Laura igenis tud nagyon jót írni, de ezen a könyvön nem nevettem annyit, a főszereplőkért nem izgultam, ráadásul az egész a végére átment valami végtelen szenvedésbe, főleg Lia és Norbi kapcsolatát illetően. 

Elég sok szereplő volt a történetben, ehhez képest az egy darab Szilkón kívül senkivel nem voltam kibékülve. Az édelgő legjobb barátok Eszti és Csabi legalább annyira irritáltak, mint a többieket, bár a sztorijuk végkifejlete tetszett, életszagú volt, ami kábé az egyetlen igazán pozitív dolog, ami találtam ebben a regényben. Nem mondom, hogy utáltam az egészet, mégiscsak Laura írása és mint ilyen olvastatja magát, de sokszor untam, és rengeteget vártam, hogy jöjjön el az a rész, ami miatt megszeretek mindent és mindenkit. Nem jött. 

Mindezek ellenére még nem adtam fel, fogok még olvasni Leiner Laurától, és továbbra is reménykedem benne, hogy lesznek még könyvei, amiket imádni tudok. 

Amit szerettem: a borítót, mert szép; a poénok egy részét; ami kiderült Csabi és Eszti kapcsolatáról. 

Nem szerettem: Liát; Norbit; Lia és Norbi párosát, mert külön-külön sem voltak szerethetőek, együtt kifejezetten ellenszenvesnek tűntek…     

Szöszök - Ruta Sepetys dedikálás!

Nemrég kaptam a hírt, hogy Ruta Sepetys az Árnyalatnyi remény és a Kalitkába zárt álmok írónője Magyarországra látogat! 

Itt mindent elolvashattok az eseményről:  

DEDIKÁLÁS RÉSZLETEI

Sherry Gammon - Szerethetetlen

A Maxim kiadó gyönyörű borítói közül néztem ki magamnak ezt a sztorit is, de kicsit eltántorított, hogy újabb sorozatról van szó. Aztán szerencsére megtudtam, hogy annyira nem függnek össze a részek, úgyhogy gyorsan be is szereztem.

A történet egyik főszereplője Maggie, egy alkoholista anya lelkileg bántalmazott gyermeke, aki lassan éhenhal, ami meg is látszik rajta, így figyel fel rá a rendőrség, mint a kábítószer használók mintapéldányára. Csakhogy Seth, a rendőrség beépített embere, aki Maggie-vel együtt jár a Port Fare High-ba kezdettől fogva kételkedik, hogy a lánynak valami köze is lehet a drogdílerekhez. Igyekszik minél közelebb kerülni Maggie-hez, csakhogy a lányt olyan falak veszik körül, amin nehéz áthatolni…

Először is: hú! Nagyon tetszett a könyv, mert egy borongós, szomorú sztorira számítottam, helyette kaptam, egy borongós, szomorú, mégis olvasmányos és sokszor megnevettető történetet, ez volt az első pozitív csalódás. A második a cselekmény, ami végig fenntartotta az érdeklődésemet, ráadásul jól volt összerakva, mindenből pontosan annyit kaptam, amire szükségem volt.

A könyv nagy előnye a karakterábrázolás. Maggie szerethető, bár kissé túl mártír, Seth imádnivaló srác, aki a főzőtudományával levett a lábamról, mégis a másik nyomozó, Booker lett a kedvenc,  úgyhogy már az első rész közben is izgatottan gondoltam arra, milyen lesz az ő könyv. Aki még fontos szerepet kap, az Maggie alkoholista anyja, aki undorítóan jól meg van írva, egyszerűen ki voltam akadva a nőtől, főleg mivel az életben is számos példa akad ilyenre. 

Mostanában „divatosak” ezek a bántalmazásos, családi erőszakos könyvek, szerintem azok közül kiemelkedik, kifejezetten örültem neki, hogy Maggie, bár nagyon megviselte a „szerethetetlensége” nem viselkedett komplett áldozat módjára minden helyzetben, hanem volt, ahol kiállt magáért és igyekezett változtatni, bár én mindig is kitartok a véleményem mellett, hogy az ilyen szülőknek nevezett izéknek, mint Maggie anyja is volt nincs bocsánat. A nyomasztó témát nagyon jól egyensúlyozta az írónő a romantikus részekkel, ezek közül inkább az tetszett, amikor Seth még csak próbálta meghódítani Maggie-t, nagyon aranyos volt.

Mindenképpen érdemes elolvasni, ha valaki egy jó romantikus krimire vágyik, ráadásul úgy folytatásos, hogy más szereplők kerülnek előtérbe. Alig várom, hogy megjelenjen a következő!

Amit szerettem: Bookert; Seth-et; a bűnözők szemszögeit.

Nem szerettem: Maggie anyját; szegény Pamacs sorsát…