Ciki
vagy nem ciki, Stephenie Meyer nekem a kedvenc íróim egyike ezzel a regénnyel,
mert imádtam az egészet úgy, ahogy van, nem is értem, miért az Alkonyat kapott
akkora figyelmet... De mindegy, a lényeg, hogy film készült A burokból, amit
egyszerűen muszáj volt megnéznem.
A
történet: a Földet lassan és békésen elfoglalják az űrlények, de ezek nem kis,
zöld emberkék, hanem egy olyan faj, a „lelkek”, akik magukat az embereket is
irányításuk alá vonják megsemmisítve ezzel a gazdatest lelkét. Legalábbis ez a
módja, csakhogy Vándor testével nem ez történik, az ő új testének lelke még
mindig jelen van, ezáltal pedig Vándor betekintést nyerhet Melanie emlékeibe. Ő
maga sem tudja hogyan, de végül magáénak érzi a lány érzelmeit, és úgy határoz,
felkutatja Melanie öccsét és szerelmét...
Tehát
a könyvet többször is olvastam, és imádom, így nagy elvárásokkal néztem a
filmet, közben meg féltem, hogy teljesen elrontják, mint sok mást is. És
kövezzen meg, akinek tetszett, de ez is történt, az élményt még csak össze sem
lehetett hasonlítani a könyvélménnyel. Le sem tagadható, hogy Stephenie Meyer
nem az az író, akinek a regényei bővelkednek az akciójelenetekben, ezt a
filmben igyekeztek kompenzálni, de valahol nagyon elrontották. Ezt spoiler
veszély miatt inkább nem fejtem ki, elég annyi, hogy nekem nem tetszettek ezek
a változtatások.
A
színészek egész jó választásnak tűntek a karakterekhez, legalábbis elsőre, még
azt is megkockáztatom, hogy nem is rosszak, hiszen Saoirse alakítását imádtam a
Komfortos mennyországban vagy épp a Vágy és Vezeklésben, de itt egyszerűen
nem tudtam megbékélni a mondatokkal, amit a szájába adtak. Vándor/Vanda az
egyik kedvenc hősnőm, és ennek a filmnek nem sikerült megragadnia a karakterét,
ráadásul Melanie-t sikerült egy hisztis pi... öhm, tyúk szerepébe tuszkolni. Mégis
egy kisebb SPOILER! – legnagyobb részben a csaj (a hang) azon nyavalygott kit nézzen/ne nézzen,
csókoljon, vagy ne csókoljon Vanda a közös testükben – SPOILER vége. A könyvben
mindkét srácot, Iant és Jaredet is szerettem, Max Ironsnak örültem is (ő játssza
Jaredet), amíg nyilvánvaló nem lett, hogy a karakter nem lesz ugyanaz, mint a
könyvben, megváltoztatták annyira, hogy ne érdekeljen, mi lesz vele és Melanie-val, és őszintén, Vandán sem nagyon látszott, hogy különösebben érdekelné a srác.
Ehhez még hozzájön, hogy Iantől is elvették azokat a mondatokat, amikért
imádtam a könyvben, így az egész romantika szál borult, holott a film nagy
részét erre építették fel.
Külön
ki kell emelnem, hogy a könyvben nagyon jól van ábrázolva a Vanda/Melanie – Jamie
szál, hogy mennyi mindent megtesznek azért a gyerekért, és mennyire imádják, a
filmben meg egészen úgy jött le, mintha a pasi miatt mennének felkeresni a
többieket. És ami még elsikkadt: a barlangbeli élet bemutatása, a közutálat
Vanda iránt, és ahogy lassanként! elfogadják, illetve az, hogy mit is jelent
az, hogy befogadják az ellenséget maguk közé. Egyszerűen nem tudom, hogy ezt nem lehet
filmen ábrázolni vagy csak ennyire nem sikerült.
Összegezve
nem tetszett a film, untam, csalódtam, és sajnáltam azt is, hogy időt szántam
rá, még annak ellenére is, hogy komolyan nem voltak nagy elvárásaim. Őszintén
remélem, hogy azért van, akinek tetszett.
Amit szerettem: a
lelkekkel kapcsolatos dolgok jól meg voltak csinálva, tetszett az igazi
kinézetük is; illetve a látványosabb barlangjelenetek (tükrök, a búza...)
Nem szerettem:
forgatókönyv? Azt hiszem, nem a szereplők hibája... Jaj, és kiemelten, az a
csaj, akibe végül betették Vandát! Jaj!