Igazából már nem is tudom, miért kezdtem bele ebbe a könyvbe, de nem bántam meg, mert egy csomó mindenre emlékeztetett, amit elfelejtettem.
A történet: adva van Sadie, aki már két évet pazarolt Garrett Delaneyre, aki a világ legtökéletesebb pasija, csak sajnos képtelen észrevenni, hogy Sadie nem legjobb barátként tekint rá, hanem szerelmes belé. És Sadie-nek elege lesz ebből, ezért elhatározza, kiveri Garrett Delaneyt a fejéből.
A könyv olvasása során rájöttem, mennyire szükség van ilyen sztorikra, mondhatni kellett, mint egy falat kenyér, hogy észrevegyem, teljesen behálóztak az egészségtelen párkapcsolatokról szóló történetek. Sadie egy tipikus szerelmes lány, akit minden szempontból kihasznál az a mocsok Garrett Delaney, leginkább valami tárgyként használja, amit utána simán félredobhat, amit Sadie még csak észre sem vesz, mert annyira reménykedik, hogy Garrett végre kitalálja, ő neki az igazi. Ennek függvényében a lány teljesen elzárkózik és nem ad esélyt más, rendes srácoknak. A Garrett iránti rajongása évekig tart, ami idő alatt minden másról lemarad.
Itt már felmerül Sadie-ben is a kérdés, hogy egészséges-e mindez, amire a válasz, persze, hogy nem. Dolgozni kezd egy étteremben, ahol barátokat szerez, és ezek az új barátok segítenek neki túllenni Garretten. Csakhogy ez nem olyan egyszerű, mert a srác jóformán két kézzel kapaszkodik Sadie-be, mintegy folyton visszarántva őt a bűvkörébe. A kedvenc szereplőm így semmiképp nem lehetett Sadie, mert borzalmasan idegesített, nem úgy LuAnn és Dominique, akik lassanként minden megtudnak a Sadie-Garrett dologról, és hozzáteszik a maguk tanulságát (már ha az az) és persze Josh, a szakácssrác, aki bár igyekszik menekülni a leglányosabb témák elől, azért végig jelen van.
Összességében ez nem volt olyan könyv, amit még egyszer el fogok olvasni, de mindenképpen tanulságos az olyanok számára, akik még mindig nem hiszik el, hogy nincs olyan pasi, aki nélkül lehetetlen élni.
Amit szerettem: a témát; Dominique-ot; a leskelődős jelenetet.
Nem szerettem: hogy kicsit feldühített ez a könyv és persze Garrett Delaneyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése