Jus Accardo – Mérgezés (Denazen #2)

Olvastam olyan sorozatnyitó köteteteket, amikből egy hónap múltán már semmire nem emlékeztem, a Touch pontosan ezek közé tartozott... Na, jó csak viccelek, a Denazen sorozat első kötetét annyira szerettem, hogy nem is tudtam elfelejteni, naná, hogy kellett a második rész. Innentől SPOILER-t tartalmazhat az első részre nézve.

Tehát Dex és Kale (meg még pár six) bujkálnak a Denazen elől, de sajnos sehol nincsenek tökéletes biztonságban. Dezt egyik csapás a másik után éri, a lány már nem képes hozzáérni Kale-hez, de az új lány, Jade igen, Alex visszatér, hogy együtt lapuljon velük, és úgy tűnik, visszahódítaná Dezt, ráadásul egyre bizonyosabb az is, hogy a csoportjukban áruló van...

Egyetlen szóval: imádtam! Ezt a végére akartam tartogatni, de inkább kezdem is azzal, hogy mennyire örülök, amiért a Könyvmolyképző lecsapott a jogokra, mert ez tényleg olyan könyv, ami megérdemli a magyar kiadást (és az biztos, hogy vevő leszek rá). A cselekményről nem akarok sokat mondani, izgalmas volt végig, sosem lehet tudni, honnan bukkan fel egy ember (vagy több) a Denazentől, új „gonosz” sixek tűnnek fel, egy rakás érdekes rejtély van, és persze sok-sok bonyodalom.

A szereplőket még mindig szeretem, Dez továbbra is kemény csaj, és most, hogy felbukkant Jade előkerül a féltékenyebb fele is, amiből rengeteg jó poén származott, Kale pedig még mindig egy két lábon járó cukiság, az egyik legédesebb szereplő a YA karakterek körében, egyszerűen imádnivaló. Az előző részhez képest Alex is sokkal szimpatikusabb lett, nem beszélve arról, hogy a Kale-Alex jelenetek mennyire jól sikerültek. Általában annyira nem szokott érdekelni a romantika, ha már a főszereplők megkapták egymást, és csak újabb erőltetett akadály áll közéjük, de ez itt most már volt, a nem érthetlek meg, jaj, most mi lesz velünk probléma, klisésnek tűnt először, de azt kell, mondjam, nagyon jól sült el, szerettem az egészet.

Ez egy olyan sorozat, amit az ember egy percre se tud félretenni, mert minden fejezet valami függővéggel ér véget, a történetszálak izgalmasak, az adrenalinszint végig fent van tartva, és valahogy az egész sokkal hihetőbb volt, mint az előző részben, talán mert sokkal több magyarázatot is kapunk, mi miért van. A regény vége – nem meglepő módon – a legizgalmasabb résznél következett, de kárpótolt érte, az egyik aranyos jelenet Kale szemszögű leírása a legvégén, úgyhogy már most alig várom a harmadik könyvet (Tremble, 2013), és persze a magyar megjelenést is.

Amit (nagyon) szerettem: Kale-t; Kale-Alex jelenteket; Kale-Jade jelentét, amikor Dez követte őket.

Nem szerettem: azt kaptam, amit vártam, sőt!