Mint Dessen-fan, nagyon vártam
már az új könyvét, hiszen eddig mindegyik regényével sikerült elvarázsolnia. A
borító megtévesztő kicsit, egy könnyed, nyári történetre és egy egészen más
sztorira számítottam, mint amit kaptam.
Emaline egész életét Colbyban töltötte,
ismeri a helyieket, évek óta jár Luke-kal, és tisztában van vele, hogy az igazi
Colby más, mint amit a turisták látnak belőle. Csakhogy a városba érkezik Ivy
és Theo, akik a Colbyban élő művész Clyde-ról forgatnának dokumentumfilmet,
megjelenésük pedig felkavarja az állóvizet...
A Dessen könyvek legfőbb
vonzerejét számomra az adja, hogy a szereplők annyira igaziak, hogy kezdettől
fogva úgy érzi az olvasó, már régóta ismeri őket. Emaline ugyan nem volt különleges
annyira, mégis szerethető, míg Theo igazi újdonság erejével hatott. Általában
szeretem a Dessen-fiúkat, mindig sikerül egy olyan típusú srácot eltalálnia,
akit a való életben is imádnék, Theo viszont túl sok volt nekem. Nem úgy
Morris, aki bár csak Emaline barátja, szerintem a legjobban sikerült karakter
lett.
A másik dolog, amivel minden
Dessen könyv bővelkedik: az érzelem. A cselekményről nem is igazán lehet
beszélni, hiszen semmi eget rengető nem történik, nem lesz vége a világnak,
senki nem válik vámpírrá, még gonosz szereplő sincsen, csak emberek, akik élik
a világukat, döntéseket hoznak, legyen az jó vagy rossz, és utána folytatják az
életük ezek következményeivel. Emaline-nak több dolgot is tisztáznia kell
magában, például a kapcsolatát az igazi apjával, akivel tizenkét évesen
találkozott először vagy épp a szerelmi életét, ami tökéletesnek hatott, amíg
nem jött Theo, de sehogy sem stimmel teljesen. Ezen kívül természetesen ott van
az egyetem, ami miatt el kell hagynia – ha nem is megy olyan messzire – a megszokott
környezetét, a barátait és a családját, ezek összessége adja az a mixet, ami
letehetetlenné teszi a könyvet.
Általában imádni szoktam ezeket a
dolgokat, most azonban elmaradt a szikra, nem volt fellángolás, semmi, csak egy
átlagos könyvnek éreztem, nem pedig igazi Dessennek. Többször arra gondoltam,
hol van ez a Tökéleteshez vagy épp az Along For the Ride-hoz képest, és arra
jutottam, nem üti őket, ami igazságtalan módon keserű szájízhez vezetett, mert
oké, nem volt borzalmas a könyv, sőt jó volt ez, jobb, mint sok más hasonló
témában írott könyv, mégsem ütötte meg a szokásos mércét.
Sajnos nem lett kedvenc,
ugyanakkor természetesen nem mondok le Dessenről, főleg, hogy egyre több könyve
jelenik meg magyarul, és azért már bizonyított a szememben, mint profi írónő.
Csak ez most nem jött át, ahogy mondani szokás.
Amit szerettem: Morrist; az utalásokat más könyveire, Colby-t
egyértelműen ismerős terep, de szerepelt például Auden és Colie is, illetve
kiderült az is, hogy Luke Wes és Bert unokatestvére. Imádom az ilyet!
Nem szerettem: nekem több kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése