A Going Too Far, és a Forget You
tehet róla, hogy az írónő a kedvenceim között van, és bár azóta volt pár
regénye, ami nem tetszett annyira, az olyanok miatt, mint a Love Story vagy a
Such a Rush megérte figyelni az újabb könyveit, így került hozzám a Dirty
Little Secret is, aminek a borítója rögtön megfogott.
Bailey és a testvére Julie duett
voltak, de Julie-nak szerződést ajánlottak, így Bailey családja jól kitol a
lánnyal, mikor a nagyapjánál hagyják őt, ráadásul, hogy ne ütközzön Julie karrierjével,
Bailey-t eltiltják a zenéléstől. Csakhogy Bailey élete a zene, nagyon jól
hegedül és dalszövegeket ír, így titokban eljár emlékzenekaroknak besegíteni,
itt ismerkedik meg Sammel, akinek saját bandája van és kétségbeesetten akarja
Bailey-t a bandájába..
Szeretem az olyan YA-kat, amikben
a zene van előtérben, ez a könyv pedig pontosan ilyen. Az egész csak néhány nap
alatt játszódik, de ezalatt végigmegy nemcsak több emlékzenekarnak a showja,
hanem pár koncert is, amik olyan átéléssel vannak megírva, hogy aki szereti a
zenét, az teljesen bele tudja élni magát, milyen odafent a színpadon, együtt izzadni
a bandával... szóval nagyon jó, emiatt kivételesen szerettem a könyvet.
A másik dolog az érzelmek: Bailey
szülei rohadékok. Hiába van ez meg az a végén, az, hogy félresöprik Bailey-t és
csak Julie-val törődnek szabályosan a görény kategóriába sorolja őket, nem
csoda, hogy a lány kételkedik a tehetségében és sokszor megfordul a fejében, hogy
szégyellnie is kellene a képességeit, ehhez még hozzájött a mocsok exe, aki
ugyancsak rátett egy lapáttal a bizonytalanságára. Az egész történet valójában
arról szól, hogyan sikerül ezt legyőznie magában, amit Echols nagyon jól ír
meg.
A karaktereket szerettem, Bailey
sajnálatra méltó volt az átélt dolgok miatt, így könnyen meg lehetett kedvelni,
Sam pedig cuki volt az első pillanattól kezdve, hogy felbukkant, ugyanakkor nem
lett kedvenc, mert az akaratosság és a számító magatartása az agyamra ment.
Mondjuk ez egyáltalán nem volt baj, hiszen ettől lett igazi az egész, ezért
lett hihető a szerelmi szál is, és bár nincsen bandám (sajnos), majdnem biztos
vagyok benne, hogy ilyen tulajdonságok kellenek a sikerhez. Tehát a szerelmi
szál kellemes volt, habár annyira nem érintett meg, mint a zenei dolgok.
Összegezve érdemes elolvasni, nem
lett ugyan kedvenc, egyszerűen csak jó volt, viszont nyilvánvaló, hogy Jennifer
Echols ennél jobbat is tud, mert már bizonyította.
Amit szerettem: a bandás
részeket; Bailey ruháit.
Nem szerettem: -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése