2013. július 27., szombat

Jennifer Echols – Dirty Little Secret



A Going Too Far, és a Forget You tehet róla, hogy az írónő a kedvenceim között van, és bár azóta volt pár regénye, ami nem tetszett annyira, az olyanok miatt, mint a Love Story vagy a Such a Rush megérte figyelni az újabb könyveit, így került hozzám a Dirty Little Secret is, aminek a borítója rögtön megfogott.

Bailey és a testvére Julie duett voltak, de Julie-nak szerződést ajánlottak, így Bailey családja jól kitol a lánnyal, mikor a nagyapjánál hagyják őt, ráadásul, hogy ne ütközzön Julie karrierjével, Bailey-t eltiltják a zenéléstől. Csakhogy Bailey élete a zene, nagyon jól hegedül és dalszövegeket ír, így titokban eljár emlékzenekaroknak besegíteni, itt ismerkedik meg Sammel, akinek saját bandája van és kétségbeesetten akarja Bailey-t a bandájába..

Szeretem az olyan YA-kat, amikben a zene van előtérben, ez a könyv pedig pontosan ilyen. Az egész csak néhány nap alatt játszódik, de ezalatt végigmegy nemcsak több emlékzenekarnak a showja, hanem pár koncert is, amik olyan átéléssel vannak megírva, hogy aki szereti a zenét, az teljesen bele tudja élni magát, milyen odafent a színpadon, együtt izzadni a bandával... szóval nagyon jó, emiatt kivételesen szerettem a könyvet.

A másik dolog az érzelmek: Bailey szülei rohadékok. Hiába van ez meg az a végén, az, hogy félresöprik Bailey-t és csak Julie-val törődnek szabályosan a görény kategóriába sorolja őket, nem csoda, hogy a lány kételkedik a tehetségében és sokszor megfordul a fejében, hogy szégyellnie is kellene a képességeit, ehhez még hozzájött a mocsok exe, aki ugyancsak rátett egy lapáttal a bizonytalanságára. Az egész történet valójában arról szól, hogyan sikerül ezt legyőznie magában, amit Echols nagyon jól ír meg.

A karaktereket szerettem, Bailey sajnálatra méltó volt az átélt dolgok miatt, így könnyen meg lehetett kedvelni, Sam pedig cuki volt az első pillanattól kezdve, hogy felbukkant, ugyanakkor nem lett kedvenc, mert az akaratosság és a számító magatartása az agyamra ment. Mondjuk ez egyáltalán nem volt baj, hiszen ettől lett igazi az egész, ezért lett hihető a szerelmi szál is, és bár nincsen bandám (sajnos), majdnem biztos vagyok benne, hogy ilyen tulajdonságok kellenek a sikerhez. Tehát a szerelmi szál kellemes volt, habár annyira nem érintett meg, mint a zenei dolgok.

Összegezve érdemes elolvasni, nem lett ugyan kedvenc, egyszerűen csak jó volt, viszont nyilvánvaló, hogy Jennifer Echols ennél jobbat is tud, mert már bizonyította.

Amit szerettem: a bandás részeket; Bailey ruháit.

Nem szerettem: -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése