2013. október 7., hétfő

Simone Elkeles – Wild Cards

Nagyon vártam ezt a könyvet, mert Elkeles Fuentes fiúi a kedvenceim, és lássuk be, az írónő elég jó kedvcsinálót hozott neki a kisfilmekkel, biztos voltam benne, hogy szeretni fogom az új fiúkat is, mint általában az Elkeles-főszereplőket.

A történet: Dereket kicsapják a sulijából, amit a nevelőanyja, Brandi jó alkalomnak gondol, hogy elhagyják Californiát és visszamenjenek Chicagóba, ahonnét Brandi származik. Csakhogy Derek nem örül a költözésnek, ahogy Ashtyn, Brandi húga sem. Ashtyn olyan lány, akinek komoly tervei vannak, nehezen tud mit kezdeni Derekkel, akinek látszólag semmi célja nincsen, ők ketten egymás idegeire mennek...

Igazi Elkeles könyv, annyi biztos, a szemszög megint váltott, az első felét jóformán végigvigyorogtam, voltak nagyon cuki jelenetek és pár megható is, mégis az egészből hiányzott az a plusz varázs, ami el szokott kapni, ha az írónőtől olvasok.  Pedig a karakterei nagyon jók, Dereket imádtam, és Ashtyn sem ment annyiszor az idegeimre, mint a főszereplő lányok általában, ehhez jön a futballcsapat, ami csak plusz pont, hiszen Susan Elizabeth Phillips Chicago Stars sorozata óta imádom a futballcsapatokat... A lényeg, hogy úgy érzem, Elkeles a későbbi kötetekre tartogatja a nagyobb durranásokat, ez a kötet még csak amolyan bevezető volt, hogy majd elaléljak a többi párostól.

Persze nem mondom, hogy rossz volt, nagyon is jó könyv, még ha nem is volt benne nagy fordulat és a romantikus szál sem ért el a szívemig, de ha visszamehetnék az időben, biztosan lejjebb kapcsolnám az elvárásaimat, kedvenc szerzőtől ez most kevés volt. Nem is tudok többet írni erről.

Amit szerettem: Dereket; a csínyeket; a futballcsapatot.

Nem szerettem: nem volt nagy fordulat a végén, mintha valamelyik korábbi könyv ismétlését olvastam volna.

3 megjegyzés:

  1. Nekem sem tetszett, valószínűleg szintén azért, mert Elkeles, és többet vártam tőle. A probléma számomra ott rejlett, hogy igazából mindenek előtt volt Ashtyn és Derek kapcsolata, pedig annyira sok minden ott volt a háttérben, ami jobbá, teljesebbé tehette volna a történetet, ha csak egy kicsit is jobban koncentrált volna rá. Ott volt Ashtyn nővére, aki aki az első sokk után (8 év után végre hazaköltözött) teljesen eltűnt a háttérben, pedig azért egy testvérek közötti mélyebb beszélgetés nem ártott volna, főleg, hogy jön a következő gyereke. Ash apját is elég rendesen fel lehetett volna rázni, és nem csak annyival, hogy "légyszi segíts újra összejönni a lányoddal, neki is sokat jelentene". Szóval ez nekem nagyon kevés volt Elkelestől, remélem a sorozat többé részére jobban összeszedi magát, mert haragban leszünk :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye? Én arra várok, hogy a következő részekben még utal vissza a páros dolgaira, még Derek apját is hiányoltam, ő is tudott volna kavarni egy sort. Nagyon-nagyon remélem, hogy maximális lesz a következő! Elkelestől ez már elvárás :)

      Törlés
  2. Derek nagyijával sem voltam kibékülve, az egész szituáció "ilyen az életben nincs" szagú volt.

    VálaszTörlés