Laurell K. Hamilton – Végzetes flört

Anita Blake-et azóta olvasom, mióta kijött magyarul az első könyv, és bár kicsit megcsömörlöttem már Anita rengeteg pasijától, azért a Végzetes flört sem maradhatott ki. Mivel a bolti árát kicsit sokallottam, lévén egy vékonyka, alig 150 oldalas novelláról van szó, vártam egy kicsit és végül egy antikváriumban csaptam le rá féláron.

Tehát Anita egy munkanapjába csöppenünk be, amikor mindenféle emberek jönnek, hogy felkérjék őt halottidézésre, csakhogy Anita csak nyomós indokkal vállal ilyesmit, amivel a megbízók nem igazán tudnak szolgálni. Így hát elrabolják és megpróbálják kényszeríteni...

Ahhoz képest, hogy egy rövidke történet meglepően jó volt, gyorsan olvasható és vicces, ráadásul csak egy szexjelenet volt benne abból a fajtából, amivel még semmi bajom nincsen. Mondjuk azt nem értem, hogy tévedt az a farkas a borítóra, mikor a fő vérállat ebben a kötetben az oroszlán, de nem olyan vészes, végül is tetszik.

Amit nem szerettem, hogy kedvenc vámpírjaim nem szerepelnek a kötetben, a régebbi pasik közül csak Micah, Nathaniel és Jason van jelen (ami nem rossz, mert őket is szeretem, de hiányzott JC), viszont – ez most SPOILER-es lesz – Anita begyűjt magának egy újabb szeretőt. Az akciórésze a történetnek szintén korrekt, szóval végül is nem panaszkodhatom.

Amit szerettem: a poénokat; Anita beszólásait; hogy normálisan összerakott története volt a kötetnek.

Nem szerettem: Anita komplexusait, volt olyan rész, amelyikben nem volt szó róluk? Már kezd arra kimenni az egész, hogy szerény Anitát mindenki az egekig dicsérje...