Courtney Summers – Éles helyzet

Bevallom, az írónő már régóta rajta van az olvasni kéne tőle is listámon, csakhogy eddig még nem sikerült semelyik könyvének nekiállnom, viszont ennek a zombi-apokalipszis sztorinak nem tudtam ellenállni, ráadásul a borító is elég jól néz ki.

A történet: Sloane-t az apja veri, a nővére elmenekült otthonról magára hagyva őt, így a lány az öngyilkosságot fontolgatja, amikor kitör a zombi-apokalipszis, és ő öt társával együtt bemenekül a suliba, hogy ott várják ki az egész borzalom végét. Már ha vége lesz valaha...

Először is nagyon meglepődtem, méghozzá jó értelemben, ugyanis egy érdekes, pörgős sztorit kaptam, habár nem igazán az akciórészek voltak előtérben, hanem az, ahogy Cory, Rhys, Trace, Grace, Harrison és Sloane megbirkóznak azzal, hogy az általuk eddig ismert világnak vége. Sloane – az ő szemszögéből íródott a sztori – nem a legkedvelhetőbb karakter, de ez érthető a körülményeket tekintve, viszont Cory és Rhys nagyon szimpatikusak voltak, velük inkább együtt tudtam érezni, amikor elmesélték a történeteiket. Trace és Harrison pontosan olyan típusúak voltak, akiket egy horrorfilmben csak zombitápláléknak hívnék, de a végére sikerült meglepniük. Nálam Grace volt, aki egyáltalán nem mozgatott meg semmit.

A cselekményről nem beszélek, úgyis sejthető, hogy mi történik 6 tinédzserrel zombik között, inkább a hangulatot emelném ki, ami a fő vonzereje volt ennek a könyvnek. Tehetetlenség, kétségbeesés és állandó feszültség, ez volt, amit szerettem, főleg, mikor – és ez nem spoiler, a fülszöveg is írja – minden oldalról bekerítették a zombik a sulit, és csak dörömböltek, dörömböltek. A feszültségből adódóan jó sok vita robban ki, mindenki mást hibáztat, szóval néha alaposan próbára tette a türelmem, ettől függetlenül bírtam.

Akit eltántorítanának a véres jelenetek, hát nincs túl sok, ami van, az sem gyomorforgató részletességgel van leírva, az írónő inkább a lelki feszültségre épít, ebből következik, hogy nem egy vidám történet, és a vége is olyan, ami sokaknak nem fog tetszeni, de aki szereti a zombis könyveket (Carrie Ryan trilógiájának hangulatát hozza), annak ajánlom.

Amit szerettem: Coryt és Rhyst; a történet hangulatát; azt, hogy a szereplők nem voltak síkhülyék.

Nem szerettem: amikor nem gondolkodtak.