2012. február 5., vasárnap

Cindy C. Bennet – Geek Girl

Igazából nem is tudom, miért döntöttem úgy, hogy elolvasom ezt a könyvet, a fülszöveg elég jó és a borító sem csúnya, mégis valahogy azt éreztem, nem fogom szeretni. Voltaképp még most sem tudom, tetszett-e.

Jen igazi lázadó – amit a ruhái meg a megjelenése is mutat – elég cinikus hozzáállással az élethez, ami nem is csoda, hiszen állami gondozott lévén már a sokadik család fogadja be magához. A barátnőivel fogadást köt, hogy képes-e Trevort, az örök eminens, „geek” srácot átállítani a rossz oldalra, vagyis olyanná tenni, mint ő maga...

Szóval nem tudom, az első harminc oldal után nem voltam biztos benne, hogy végig akarom-e olvasni, aztán erőltettem még egy kicsit, és kaptam pár egész jó sejtetést, amikből végül nem lett hatalmas szál, hiszen a 37 fejezetből csak nagyjából kettő szól olyasmiről, aminek nincs köze Jen és Trevor kapcsolatához, ezt pedig cselekménynek nagyon kevésnek éreztem.

A szereplőkről megint fogalmam sincs, szerettem-e őket. Trevor aranyos volt az elején, igazi pirulós, sci-fi mániás bénaság, aztán amiután kitudódik a fogadás (ez nem spoiler, az ilyen mindig kitudódik), eléggé karakteridegenné vált olyan tulajdonságokkal, amit nem tudtam megemészteni még a történet végére sem. Jen változásaitól meg, amik elvileg jónak vannak beállítva, égnek állt a hajam. A cinikus, a fájdalmát és a bizalmatlánságát elrejtő lány helyett kaptam egy érzelmi roncsot, aki legalább annyira társfüggővé vált, mint Bella (tisztára Újhold hangulatom lett, mert Jen teljesen úgy viselkedett a végére, mintha Edward hagyta volna el). Tehát az ilyen szerelem nekem nem igazán tűnik egészségesnek, még akkor sem – és ez most SPOILER – ha a végén megbeszélték, hogy Jen tudna élni Trevor nélkül is. Mert szerintem nem tudna, nem is értem, miből szűrték azt le. SPOILER vége.

Mindezek ellenére van a könyvben valami megkapó, a túl sok romantikus jelenet sem ment az agyamra, a filmes utalásokat meg szerettem. A legjobb rész az a két fejezetes dolog volt, amit fentebb említettem, és aminek köze van Jen múltjához, ebből sajnáltam, hogy nincsen több. Tehát végigolvastam, írtam róla, mégsem tudom, ajánljam-e tuti elolvasandónak. Végül is mindenki döntse el maga.

Amit szerettem: Jen múltjának részleteit; amikor filmes neveken nevezik egymást, és Jen egy csomót eltéveszt.

Nem szerettem: nagyjából azután a rész után, miután kiderült a fogadás dolog, nekem az kínszenvedés volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése