Igazából külön-külön akartam írni a sorozat köteteiről, csakhogy egyben olvastam el mindhármat, így kicsit összefolytak a dolgok, melyikben mi is történt pontosan. A lényeg az, hogy imádtam, és ezzel a sorozattal új taggal bővült a kedvenc íróim sora.
A történet: Chloe Saunders egyik napról a másikra (legalábbis jóformán) szellemeket kezd látni, és mivel természetesen senki nem hisz neki a Lyle Házba kerül hasonló korú szintén „problémás” tinik közé. Itt ismerkedik meg Simonnal és Derekkel, akik arról igyekszenek meggyőzni őt, hogy Chloe nem őrült meg, a szellemeket különleges képessége miatt látja...
Szóval számomra az egész egy nagy hű volt. Elolvastam a prológust, és arra gondoltam, ha lesznek még ilyen jelenetek, akkor az nekem kell, és persze voltak, nem is akármilyenek. Nehéz szétválasztani az eseményeket, de nem is muszáj, ugyanis a három regény egyben egy hatalmas kaland, amit nem szabadna olyan apróságokkal félbeszakítani, mint az, hogy vége az első vagy a második könyvnek. Komolyan, nem is tudom, mi lett volna, ha nincs kéznél mindhárom kötet. Így a cselekményről – mivel nem akarok semmit elspoilerezni – csak annyit, hogy magával ragadó. Képtelen voltam letenni, főleg mivel nincsenek üresjáratok, mindig történik valami, ami miatt az ember úgy van vele, hogy csak még egy fejezetet meg még egy kötetet...
Tehát jó, ugyanez igaz a szereplőkre is. Végre egy sorozat, ahol igazi jellemfejlődésen mennek keresztül a karakterek, olyanokat szerettem meg, akiket először ellenszenvesnek találtam, és olyanokat kezdtem imádni, akik előtte csak az elmegy kategóriában voltak. Ami leginkább tetszett, hogy a főhősök döntésein és reagálásaikon látszott, hogy tinikről van szó, szerencsére nem voltak túl hülyék, de túl ügyesek sem, így sokkal hihetőbbé váltak a történések.
Nem sokat tudok mondani anélkül, hogy spoilereznék, volt itt minden, amit szeretek, és semmi, amiből túl sokat kaptam volna, a romantika szál szépen bele van szőve, de nem megy át nyálasba, a rejtélyek értelmesek és érthetőek, az akciójelenetek izgalmasak. Aminek még örültem, megtartották az eredeti borítókat a magyar kiadásnak, ráadásul ezzel a három kötettel nem ért véget az utazás az írónő által teremtett világban, új szereplőkkel, de folytatódik, én pedig olvasni fogom.
Amit (nagyon) szerettem: Dereket; Torit, a világot; mindent.
Nem szerettem: hogy még többet akarok, de ez az én hibám.
Nekem ez a kedvenc könyvsorozatom habár sajnos csak holnap kapom meg a harmadik kötetet de még így is imádom :) és a kritikád is jó na meg reális :)
VálaszTörlés