Hivatalosan is megbántam, amiért nem bíztam eléggé ebben a sorozatban, és nem is írtam túl jókat a Delíriumról, de nem számítottam ilyen átütő folytatásra. Habár gondolhattam volna, még reménykedtem is, hogy jobb lesz, mégis... hát, meglepődtem. Innentől SPOILER lehetséges az első részre nézve.
Az első könyv ugye ott maradt abba, hogy Lena és Alex meg akartak szökni, de ez csak a lánynak sikerült, hátrahagyva sebesült szerelmét a vadonba menekült. Sikerült is eljutnia a többiekhez, de az élet persze nem valami könnyű a kerítésen kívül. Lenának nem csak a nehéz körülményekkel és Alex elvesztésével kell megbirkóznia, hanem egy feladattal is, amit talán csak ő tud véghezvinni...
Jó, picit túlzás ez az utolsó félmondat, de spoilerek nélkül csak ennyit mondhatok. Szóval meglepődtem a dolgok alakulásán, és úgy kezdtem neki a könyvnek, hogy csak belenézek, aztán egész egyszerűen magával ragadott. Itt nem volt unalmas felvezetés és felesleges magyarázás, helyette tömény, keserű érzelmek (amiknek a leírásában Lauren Oliver nagyon jó) és két idősík. Az Akkor és a Most jelenetei váltakoznak fejezetenként, de olyan izgalmas módon, hogy képtelen voltam abbahagyni az olvasást.
Az Akkorban Lena sebzett és megtört, amiből szépen átfejlődik a Mostra egy olyan karakterré, akiről szeretek olvasni. Mint említettem az előző kötetnél, a lány nem volt a kedvencem, most viszont semmi nem volt, ami idegesített volna vele kapcsolatban. Kemény, céltudatos és bosszúállásra kész főszereplő lett belőle, aki még gondolkodik is. Szerettem, komolyan.
Romantika területén kapunk egy egész jó csavart, ami talán nem is számít annak, ha valaki, mint én, már az első fejezet után kitalálja, mi lesz az utolsó jelenet, viszont még így is, hogy tudtam, képes volt meglepetést szerezni. És nemcsak ez a szál, hanem több is, olyan jól összerakott sztorit kaptam, amire nem számítottam, és talán csak, mert nem voltak túl nagyok az elvárásaim, de sikerült kissé letaglóznia a könyvnek.
Különben nem hosszú, ám annál jobb történések, és persze óriási függővég van benne, ami miatt, megint csak átkozódni tudok, viszont ez van. Nem bántam, hogy elolvastam, talán csak azt, hogy az első kötetben csak egy villanásnyit lehetett látni ebből, amit a Pandemoniumban kaptam. Szóval el kell olvasni, érdemes.
Amit (nagyon) szerettem: hogy két idősík van; az utolsó jeleneteket; Juliant; a TERVet.
Nem szerettem: nem jut eszembe semmi.
Kedves Könyvek szerelmese!
VálaszTörlésÍrtad, hogy van benne egy szerelmi csavar. Ugye Alex és Léna együtt maradnak a végén? Ilyen szempontból Happy End? Mert csak akkor kezdek neki a fordításnak. :)
Üdv.: N.
Szia!
VálaszTörlésNos, erre a a válaszra a harmadik kötetig kell várni, annyit elárulhatok, hogy kettejük szempontjából nem kapunk konkrét képet még. Szerintem először mindenképp olvasd el, érdemes.
Szia!
VálaszTörlésAzt nem tudod hogy magyarul mikor jelenik meg? Előre is köszi :)
Szia!
VálaszTörlésNem, az biztos, hogy ebben a félévben már nem, talán szeptember környékén, de ez is csak tipp, érdeklődd meg a kiadó oldalának fórumán, nagyon segítőkészek szoktak lenni.