A csodálatos borító az oka, hogy nekiálltam ennek a könyvnek, meg persze a cím, hiszen régen én is rengeteget játszottam a játékot, és arra gondoltam, biztosan jó dolgok sülnek ki belőle, így hát beszereztem és olvastam.
Fiorella, vagy ahogyan mindenki hívja, Ella nagyjából első látásra beleszeretett Edward Willingbe, aki a tökéletes férfi lenne a számára, ha a pasas nem halt volna meg 1916.-ban. Ella fanatikus lelkesedéssel kutatja Edward életének titkait, esetenként pedig jól elbeszélget Mr. Willing mellszobrával. Persze ettől még normális lány, remekül szórakozik barátaival Frankie-vel és Sadie-vel az újabb és újabb Igazság vagy mersz partik közben, egyidejűleg az elérhetetlennek tűnő Alexről álmodozik. Az élete akkor kezd érdekesebbé válni, amikor Alex korrepetálni kezdi franciából, és rábukkan valamire, ami megváltoztatja nézeteit a tökéletes Edward Willingről...
Őszintén, nem szerettem ezt a könyvet. Láttam benne a lehetőséget, hogy kiemelkedhessen a többi hasonló regény közül, amikben a menő, gazdag srácok mind otthagyják hasonlóan népszerű barátnőiket és a főhőst választják, de azt kell, mondjam, hogy ez a történet nem több azoknál. Nagyrészt untam, és bár nem szoktam ilyesmit csinálni, egy csomó oldalt át is lapoztam, mert nem túl akartam esni egy-egy unalmas jeleneten. A cselekmény szinte semmi, ennél rövidebb könyvekbe is volt már igazi mondanivaló bezsúfolva, ebbe nem nagyon.
Talán velem van a hiba, de a főszereplőket sem szerettem. Ella elásta magát a szememben, amikor hazudik a legjobb barátainak – akik pedig tökéletes barátok, semmi oka nem volt rá – és a srác, Alex sem lett a kedvencem. A mellékszereplőket sokkal jobban bírtam, sőt, igazából Frankie miatt olvastam végig, aki magában elvitte az egész könyvet. Meg persze Ella nagyija is nagyon jó fej volt, az ő jeleneteik kissé feldobták a történetet.
A romantikáról nem sokat mondhatok, nem találtam romantikusnak, még a vége ellenére sem, ráadásul annyira elhúzódott az idő az első csókig, hogy már nem is vártam a dolgot. Ami tetszett az az Edward Willing körüli nyomozás volt, viszont ebből meg nem kaptam eleget ahhoz, hogy igazán belemerülhessek. Aztán ott voltak még a beszélgetések Edwarddal, azokkal nem igazán tudtam mit kezdeni, még most sem tudom eldönteni, tetszett-e vagy őrültség.
Összességében nem hozta meg a kedvem az írónő más könyveire, pedig van neki több is, talán majd kis idő múlva beleolvasok egy másikba is.
Amit szerettem: Frankie-t; Danielt; Ella nagyiját; az éttermes részeket; Edward dolgait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése