Cassandra Clare – Elveszett lelkek városa (Mortal Instruments #5)

Szeretem Cassandra Clare-t, és szeretem ezt a sorozatot, sőt még a borító is tetszik, szóval eleve úgy álltam neki a könyvnek (miután kiujjongtam magam, hogy megvan végre, plusz felelevenítettem pontosan, mi is történt az előző részben), hogy szeretni fogom. Innentől SPOILER-t tartalmaz az előző részekre nézve!

Clary akkor látta utoljára Jace-t, mikor magára hagyta a tetőn Sebastian üvegkoporsóba zárt élettelen testével, a fiú és Sebastian is eltűntek. Mindennek már két hete, az Árnyvadászok kezdik feladni a keresést, ezért a szokásos csapat, Clary, Simon, Isabelle és Alec lépnek akcióba. Mivel nem tudják, hol kezdjék, Clarynek eszébe jut a Tündérkirálynő, aki szívességet ígért neki...

Kezdem a rossz dolgokkal, mielőtt belevágnék a jókba. A rossz, hogy Clare-től ennél kicsit többet várok, így volt ez már az előző könyvvel is, és most megint. Elvégre megírta az első három részt úgy, hogy le sem lehetett tenni, ezt a kötetet, pedig le lehet. Ráadásul elszaporodtak a párocskák és a problémáik. Persze szeretem Simont, meg Magnust és Alecet, de Maia és Jordan szálát már feleslegesnek éreztem, túl sok volt a romantikus jelenet. Mondjuk ettől még a City of Lost Souls az egyik legjobb könyv, amit idén olvastam, ehhez kétség sem fér.

Szóval a szereplőket már jól ismerjük, bár Jace szemszöge most kimaradt teljesen (fura, de nem hiányzott). Örültem, hogy Clary megint fejlődött kicsit, Simon még jobban és annak leginkább, hogy volt sok Sebastian jelenet. Tudom, hogy elvileg utálni kellene a srácot, de én bírom a gonoszokat, Sebastiant főleg. Akit nem bírtam az Alec, tisztára ki voltam akadva rá azért, amiért Magnus is a könyv végén, ugyanakkor az ő kapcsolatuk alakulása érdekel a legjobban. Jocelyn továbbra sem lett a kedvencem, eddig se kedveltem túlzottan, most még jobban nem bírom.  

A cselekményről annyit, hogy összetett, több minden történik, mint az előző részben, és itt most jobban tetszettek a Simonnal történtek, bár Clary és Sebastian jelentei is nagyon bejöttek, ahogy a könyv vége is izgalmas lett. Szokásosan pörgősek az események, ami az egyik legjobb dolog Clare könyveiben. Ami pedig biztos, hogy nagyon hosszú az epilógus, néztem is, hogy ha ott kezdődik az epilógus, mi van még azon a sok oldalon, és kiderült, hogy az.

Nem tudom, mit mondhatnék még, nem akarom elspoilerezni az egészet, inkább hangot adok a szomorúságomnak, hogy megint mennyit kell várni a következő részre, és megemlítem, hogy érdemes utánakeresni a Mortal Instruments extráknak, ugyanis jók (vannak jelenetek Jace szemszögéből, képeslapok, amiket Alec és Magnus váltott a többiekkel, ilyesmi).

Ja, és még egy hír, ami kapcsolódik Cassandra Clare-hez, Holly Blackkel ír közösen könyvet, amiről eddig annyit lehet tudni, hogy 2014-ben várható (és érdekesnek ígérkezik).

Amit (nagyon) szerettem: hogy Clare tud írni, ugyanis kissé elegem lett a mostanában olvasott kevésbé jó könyvekből, így ez most igazi felüdülés volt; Simon esti meséjét Isabelle-nek; Sebastian jeleneteit; az ütős poénokat.

Nem szerettem: ezek elhanyagolhatóak, fentebb már leírtam.