Igen,
megint borítószerelem első látásra, bírom, ahogy a srác mintha épp súgni
készülne valamit a lánynak, és tekintve a tartalmat, telitalálat ahogy van (még
akkor is, ha a lány kicsit furcsa arcot vág).
A
történet: Anna mindenre emlékszik a születése percétől fogva, ráadásul látja,
érzi az emberek érzelmeit, amit igyekszik titkolni, hisz normális életet akar.
Csakhogy összefut Kaidannel, aki pontosan tudja, micsoda Anna. Mindketten
démonhercegek gyermekei, sőt Kaidan magának a bujaság démonának fia. Hogy kiderítse a származásának minden titkát,
Anna átszeli az országot Kaidannel...
Tehát
ez egy angyalos, démonos, nefilimes (és utazós legalábbis félig) sztori, és
eléggé más, mint amire számítottam. Egy végig pörgős, kevésbé
nyavalygós-romantikus sztorit szerettem volna, és persze nem azt kaptam. Rengeteg
oldalt elvisz a Kaidan mennyire helyes és szexi és csábító, amit nem díjaztam,
mert lássuk be, nem kell nefilimnek lenni ahhoz, hogy valaki helyes legyen egy
YA-ban, általában mindenki az, felesleges leírni. A lényeg, hogy lényegi
cselekmény kábé az utolsó ötven oldalon van, az is borzalmasan kevés.
Amire
nagyobb hangsúlyt fektetett az írónő az a tiltott szerelem Kaidan és Anna
között, amit nem éreztem annyira hitelesnek, hiába telik el vagy nyolc hónap a
regényben, az egész valahogy túlnyavalygós, mindenki szenved, de minek? Ami
nagyobb csalódás volt az a démonhercegek bemutatása. Egyrészt csak vártam,
vártam és vártam, hogy legyenek már, aztán amikor voltak, nem igazán győztek
meg (csak engem emlékeztettek kicsit a Volturira?). Ugyanakkor majd fogom
szerintem tovább olvasni (nem úgy, mint pl. A lázadót), mert van benne olyan
dolog, ami érdekel.
Még
a karakterekről mondok pár szót: nefilimekből elég sokat kapunk, és hát elvileg
„gonoszak” meg minden, de nagyjából tök úgy viselkednek, mint az átlagos gazdag
tinédzserek paranormális dolgoktól mentes könyvekben (SPOILER: Kaiden ugye
mindenkit megdönt, a házasságtörés démonának gyerekei párokat szednek szét
kedvükre SPOILER vége) szóval nem annyira démoniasak. A főszereplő, Anna sem
lett a kedvencem, mert nem elég tökös, hanem az a tipikus szereplő, aki mindenkit
megért, akinek mindenki elmondhatja a nyűgjét-baját, inkább szentfazék típus,
hiába is próbálta az írónő olyan rosszra beállítani a végén.
Tehát
újabb sorozat, amibe belekezdtem, és amit folytatni is fogok, de azért nem
teljes hévvel, sajnos nem sikerült megnyernie annyira, ahogy szerettem volna.
Most komolyan, hol vagytok letehetetlen paranormális YA-k és disztópiák?
Amit szerettem:
Kaidan meztelenül alszik jelentet; amikor Annát kiképzi az apja (nevetséges
volt, nem vicces); Kopano-t.
Nem szerettem:
hogy nincs cselekmény, minek paranormális dolgokat írni egy könyvbe, ha alig
szerepelnek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése