Két
hónapot töltöttem azzal, hogy újraolvassam a Tűz és Jég dala korábbi köteteit,
és végre nekikezdhessek a Sárkányok táncának, amit már múlt szeptember óta
vártam, és jelentem, végeztem vele. Innentől SPOILER-es lehet a korábbi
kötetekre.
A
negyedik Varjúk lakomája után, amiben nem szerepeltek a kedvenceim, most jó
sokat kaphattam belőlük, Jon, Dany és Tyrion nagy utat tettek meg, Jon lett a
Fal parancsnoka, Dany Mereen királynőjévé koronáztatta magát, Tyrion pedig apja
megölése után átkelt a Keskeny-tengeren, közben persze egy csomó más szereplő
is szemszöget kap, legfőképpen azokat követhetjük nyomon, akik Danyt és
természetesen a sárkányait akarják maguknak.
Közeleg
a tél, ezt olvasom már az első könyv óta, de mintha sose akarna eljönni, bár az
ötödik kötetben több jelét is láttam, csakhogy ez még mindig túl lassú, hiszen
elvileg (már ha jól tudom) hét kötetes lesz a sorozat. Azt biztosan nem mondhatom,
hogy fogalmam sincs, mi fog még történni, mert lehetőségek ezrei peregnek a
fejemben, de az is száz százalék, hogy Martin valami olyannal fog előrukkolni,
amire nem számítok. Épp ezért utálom Martint a cselekményvezetése egyszerűen
idegtépő, ugyanakkor fantasztikusan cseles és hihetetlenül kiakasztó. Most kábé
öt évet várhatok, hogy megtudjam, meghalt-e, akit élve akarok még látni,
illetve, hogy él-e még, akit halottnak hiszek. Ez pedig borzalmas!
A
szereplők ugyanennyire megviselnek, egyik percben még gyűlölök valakit, aztán
megkedvelem, a kedvenc szereplőm ellenszenvessé válik, másoknak a döntéseivel
nem értek egyet, mert nyilvánvaló, hogy rosszak, mégis... egyszerűen nem lehet
nem szeretni őket, és olvasni kell róluk, mert annyira emberiek, szinte
leugranak a könyv lapjairól. Bár egyiket sem merném a barátomnak nevezni, ahhoz
túlságosan is jól játsszák a hatalmasok játszmáját, ebben pedig én kétség kívül
alul maradnék.
Ezután
a nem túl értelmes poszt után – aki nem olvasott még Tűz és Jég dalát,
szerintem nem érezheti át ezt a frusztrációt, amit egy-egy rész okoz, őszinte
részvétem annak, aki az első kötet óta csak vár és vár az újabbakra – egy
kicsit megkönnyebbültem, amiért most évekig nem kell agyalnom Danyn, Tyrionon,
Jonon és a többi Stark gyereken, de természetesen imádom az egész sorozatot.
Hogy ajánlom-e az más kérdés, leginkább csak erős idegzetűeknek, akik bírják a
hosszú várakozást.
Amit (nagyon) szerettem: a
sárkányokat egyértelműen, végre sok szerepet kaptak; Tyriont; Danyt; Jon; hogy
élnek, akiknek halottnak kéne lenniük.
Nem szerettem:
Cersei-t; Jamie egyetlen fejezetét (miért kellett ez? Borzalmasan nagy
szemétség!); hogy most évekig várhatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése