A Szent Johanna Gimi után
egyértelmű volt, hogy bármivel is jelentkezik Leiner Laura, nekem olvasnom
kell, így nagyon megörültem a Bábelnek, ami ráadásul nem is sorozat, így még a
fogadalmamat (hogy nem kezdek új sorozatba...) sem kellett sokadszorra
megszegnem.
A fülszöveg: Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi
lehet jobb annál, mint tizenhét évesen, életedben először, egy hetet eltölteni
itt a barátaiddal? A zárónapi koncert a Red Hot Chili Peppersé, és Zsófi többek
között azért érkezik, hogy találkozhasson Anthony Kiedisszel. Na de addig még
sok minden történik vele, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa,
Ázsia, Afrika és Ausztrália színpad körül… Bábel. Ha voltál már fesztiválon,
azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért.
Amikor elkezdtem olvasni arra
gondoltam, kinőttem én már az ilyen tiniregényekből, ez nem fog tetszeni, aztán
mire észbe kaptam, túl voltam száz oldalon, két nevetőgörcsön és teljesen
beszippantott a sztori. Személy szerint soha nem voltam zenei fesztiválon, de
ha ilyen, akkor el kell mennem egyre, mert eszméletlenül tetszett. A történet
maga is nagyon jó, mert sehol sem unatkoztam, végig vártam, hogy hová mennek
ezután, mihez kezdenek, ki lesz a következő, aki miatt a fejem fogom.
Mert egy Leiner Laura regényben
mindig van valaki, aki miatt pár másodperce félreteszem a könyvet, és
megkérdezem magamtól, létezik-e, hogy egy emberi lény ilyen legyen, és a válasz
az, hogy igen. Mert elhiszem, ráadásul minden egyes karakter nagyon jól ki van
dolgozva, így még szeretni is könnyű őket. Kicsit féltem a főszereplőtől, mert
a SZJG-ben Renit nem szerettem, de Zsófit szerencsére egészen más. Bár az első
jelző, ami eszembe jut róla az őrült, mégsem tűnt ki a sorból, mert az egész
baráti társasága az, sőt, Zsófi akkor már a visszafogottabb fajta. Szasza és
Abdul igazi lánycsábászok, Napsi egy extrémen dilis csaj, Hipó meg egy hipochonder,
hozzájuk jön Boldi, aki egy állat, Kolos, aki bunkó (annyira azért nem), egy
punk, akit senki nem tud hová tenni, mégis ott van végig és a több ezer
fesztiválozóból is kitűnik néhány arc, akiken így együtt annyit lehet nevetni,
hogy az embernek megfájdul az arca.
Mindenféle spoiler nélkül van
benne jó sok bonyodalom, poénok, amiken napok múlva is nevetést váltanak ki,
romantikus szálak, amik miatt lehet izgulni, meg zűrzavar minden mértékben,
szóval nem véletlen a Bábel elnevezés. Azt biztosan bizonyította a regény, hogy
amit Leiner Laura ír azt nemcsak érdemes, de el kell olvasni.
Amit (nagyon) szerettem: a szekuritisek; Zsófi nagy kiakadása, és
az azután következő éjszaka; Eulália becézései és még rengeteg minden, de nem
írom ki mindet, mert sosem lenne vége.
Nem szerettem: -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése