Richelle Mead - The Fiery Heart (Vérvonalak #4)

Az év egyik legjobban várt (és most már kijelenthetem, az egyik legjobb) könyve nálam. A mostani sorozatok közül abszolút kedvenc nálam Mead eme gyöngyszeme, úgyhogy csakis az elvakult rajongó szemszögéből tudok írni róla. A bejegyzés SPOILER-es lesz az előző részekre nézve, úgyhogy óvatosan.

Most, hogy Sydney friss-alkimista húga Zoe is a képben van, a lánynak folyton bujkálnia és ködösítenie kell, hiszen még mindig varázsol, igyekszik megtörni az alkimista tetoválások hatását és legfőképpen titkos szerelmi viszonyt folytat egy vámpírral. Adrian életének egyik legjobb szakaszát éli, csakhogy a lélek még mindig sokszor megzavarja az elméjét, de azért igyekszik ő is segítségére lenni mind a moráknak, mind Sydneynek. Egyikőjüknek sincs fogalma, mi lesz, ha lebuknak, csak kettejük kapcsolata érződik biztosnak...

Végre, végre Sydney és Adrian együtt vannak, ennél is nagyobb öröm az Adrian szemszög, amitől nagyon féltem, de hamar kiderült, hogy Adrian fejében lenni még sokkal, sokkal jobb, mint Sydney szemén keresztül látni őt. A romantikus szál természetesen levett a lábamról, de nagyon megfogott az egész regény hangulata is, hiszen, aki a Vámpírakadémiát olvasta, sejtheti, hogy megint fordulóponthoz érkezünk, és ez be is bizonyosodik, amikor a könyv olyan függővéggel záródik, hogy a fal adja a másikat. És még csak azt sem mondatom, hogy meglepett, nem pontosan tudtam, hogy ez fog történni, de Mead egyszerűen olyan jól ír, hogy az ember lélegezni is elfelejt, miközben olvas.

Nem akarok semmit elárulni a cselekményről, csak megjegyzem, a sztori még mindig nem olyan akciódús, mint a Vámpírakadémia, ami szerintem érthető, hiszen Sydney elsősorban tudós, viszont az egész olyan jól épül fel, hogy sosem unalmas, mindig történik valami, mindig lehet agyalni a részleteken. Ráaásul kezdünk visszatérni a morák felé, például a palotában is játszódik egy jó kis rész. A szereplőket nagyon szeretem, Eddie új kedvencem, de bírom Evangeline-t és Jillt is, sőt Wolfe az egyik új favorit, meglepően sokszor jelenik meg ebben a részben. A régi szereplők Rose, Dmitrij, Lissa és Christian is felbukkannak, szóval épp senkiből nem volt hiány.

Egyetlen hibája van a könyvnek: gyilkos függőséget okoz, már megint fogalmam sincs, hogyan bírom ki július 29-éig új rész nélkül, de nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt szerintem lesz időm újraolvasni az egészet (talán a Vámpírakadémiától kezdve), úgyis közben kijön a VA film is. Nem tudom, hallottátok-e, de Richelle Mead említi az egyik interjújában, hogy szeretne még könyvet Sydney-ék után, megint Rose-zal. Szóval, van mire várni!

Amit (nagyon-nagyon) szerettem: Adriant; a Love Phone-t; Wolfe történeteit; Eddie-t; a menekülő terveket és mindent!

Nem szerettem: -