Igazából nem tudom, mi bajom a New Adult könyvekkel, talán mert YA-n nőttem fel, vagy nem tudom, de nekem egyszerűen nem tetszenek. Akadnak persze kivételek, de mostanában csak olyat olvastam, ami nem jött be.
5. Jamie McGuire - Veszedelmes sorscsapás
Akartam én szeretni a Gyönyörű sorscsapást is, de nem ment, és akkor azt hallottam, Travis szemszögéből majd biztos megszeretem. Nem, az Abby-Travis párostól még mindig a hideg ráz, sajnos be se fejeztem, csak átlapoztam a végét.
4. J. A. Redmerski - A soha határa
A könyv borítója gyönyörű, a belseje már kevésbé, pedig ezt tisztességgel végigolvastam. Camrynt utáltam, Andrew meg annyira nem jött be, és borzasztó unalmas volt, a vége meg... nem, már-már lerágott csont. Pedig még utazós is, azokat meg szeretni szoktam.
3. Monica Murphy - Heti csaj
Amikor befejeztem és rájöttem, hogy sorozat, nem vágtam, mit kell ezen folytatni? Írt volna hosszabb könyvet egy pár fejezettel az írónő, és azzal le van tudva. Pedig itt szerettem a srácot egy fokig, de aztán idegesítővé vált. Fable-t meg utáltam, a folytatás nem érdekel.
2. Jay Crownover - Rule
Nem akartam elfogadni, hogy nem szeretem az NA-t, ezért direkt kerestem egy olyat, amit nagyon ajánlanak, így kötöttem ki Rule-nál, akiről azt hallottam, irtó dögös és különleges... De miért is? Tök ugyanolyan volt, mint a fent említett könyvek pasijai, mind tökéletes külsejű, csajzabáló, tetkós és érzelmi nyomorék (bár nem rémlik hogy Drew-nak volt-e tetkója). Oké, Rule-nak volt piercingje is, de a története nem tudott lenyűgözni, vártam, hogy legyen valami sírós rész (lehetett volna), legyen olyan rész, amitől magam alá olvadok a gyönyörűségtől (lehetett volna, Shaw adott rá alkalmat és időt), vagy olyan ahol egyszerűen nem egy hülye. De az volt, és emiatt nagyobb csalódás volt, mint a többi könyv, pedig szerettem volna szeretni.
1. Heidi McLaughlin - Örökké a csajom
Ez volt a mélypont, mert ezután mondtam, hogy többet ne. Igaz, itt kicsit át lettem verve, mert nem éppen NA, a szereplők idősebbek, viszont teljesen úgy viselkedtek, mint az NA korúak, mindegy. Szóval itt Liam volt, akit utáltam. Az elején van egy rész, ahol örül annak, hogy az egyik volt csaja elvetélt, azzal nem lopta be magát a szívembe, de a folytatásban is kiderült, micsoda egy önző seggfej. Mindent a saját szemszögéből nézett, csak neki legyen jó alapon, pasi ennyit nem hisztizett még szerintem, mint ebben a könyvben. Amit meg még nem szerettem, hogy a pasast, aki évekig nevelte a közös gyereküket, mindenféle baromnak beállítják, és komolyan sajnáltam, amikor Liam visszajött, Josie-n meg látszott, hogy a köztük lévő dolognak már bukta. Erre meg csaknem főgonosz lett. Azért kíváncsi lennék, hogy ezekben a történetekben a nagy összeborulás meg a nyálas epilógus után mi a fene van...
Ezek várnak még a polcomon:
- Esztelen
- Hibátlan játék
- Dublin Street
És csak, hogy jót is mondjak az NA-król, volt, ami tetszett. Cora Cormack Szakítópróbája, vicces és aranyos volt, bár a folytatástól félek, Jessica Park Flat Out Love-ja és Left Drowningja nagyon jók, és abszolút kedvenc kategóriába lépett Gayle Formen Ha maradnék/Hová tűntél? igyekszem még hasonlókat találni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése