Megtetszett a történet leírása, ezért is gondoltam, hogy elkezdem az első részt, az amúgy négy részes (legalábbis eddig) sorozatból. A borító nekem kicsit fura, úgyhogy annak alapján biztos nem választottam volna.
Miranda beceneve Élő Számológép, ugyanis szinte minden matematikai műveletet egy pillanat alatt elvégez a fejében, emiatt jár abba a különleges gyerekeknek fenntartott magániskolába, amit ő egyszerűen csak Geek High-nak nevez. Barátaival Charlie-val (aki szuper festő) és Finnel (aki már most milliomos az általa írt számítógépes játékok révén) próbálják túlélni az évet, ami nem egyszerű, mert Miranda nyakába szakad egy közutálatnak örvendő iskolai rendezvény megszervezése is. Ha mindez nem lenne elég, a lány írónő édesanyja Európába megy anyagot gyűjteni a legújabb könyvéhez, és addig Mirandának az apjával és annak új családjával kell élnie. Az új család pedig egy, a lányt többé-kevésbé burkoltan utáló mostohaanyából, és egy tökéletes, Mirandával egyidős mostohatestvérből áll, aki viszont nyíltan lenézi őt.
Nem volt rossz könyv, de nem fogott meg annyira, hogy rögtön el akarjam olvasni a folytatást, mindenből volt benne, viszont semmiből nem elég, mintha az írónő nem tudta volna eldönteni, melyik témát emelje ki a többi közül, így sajnos egyik probléma sem kötött le. Az új családdal való összebarátkozás érdekesnek indult, de aztán ellaposodott. Az iskolában Mirandának a népszerűtlenségével kellett megküzdenie, viszont ennek a megoldása sem tetszett, összességében semmi egyedit nem nyújtott.
A karakterektől sem voltam elájulva, egyenként rendben vannak, együtt viszont kiadják az a tipikus csapatot, akik megtöltik az ilyen típusú regényeket. A legjobb barátok, akik között pattog a feszültség, a menő srác, aki hirtelen érdeklődni kezd a stréber lány után, és az idealizált pasas, akiről aztán nyilvánvalóvá válik, hogy mégsem olyan tökéletes. Tehát semmi meglepő nem történt, még a romantikus szálat is untam.
Összességében többet vártam egy olyan könyvtől, amiből már négy rész megjelent, de azért ha sok időm lesz tovább fogom olvasni, hátha a legjobb részek még kimaradtak.
Amit szerettem: Miranda kutyáját; azt a jelenetet, amikor Miranda és az apja elmennek a kutyás rendezvényre.
Nem szerettem: hogy nem kötött le annyira, valami nagyon hiányzott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése