Igazából ez az a film, amit meg nem néztem volna, ha nem derül ki, hogy ez egy könyvből készült, ráadásul olyan egy olyan regényből, amit olvastam és szerettem. Szerintem ez az idióta magyar cím az oka. Szóval a film Rachel Cohn és David Levithan Nick & Norah’s Infinite Playlist című regényéből készült.
A főszereplősrác, Nick (Michael Cera) már egy hónapja próbálja feldolgozni, hogy a barátnője, Tris szakított vele. Épp a csupa melegekből álló bandájával lép fel, amikor kiszúrja Trist és annak pasiját a tömegben. Norah (Kat Dennings) Tris gúnyolódása miatt dönt úgy, hogy megkéri az egyik kiszemelt srácot, hogy játssza el a pasiját, akiről az első, hirtelen csókjuk után ki is derül, hogy ő Tris kidobott Nickje. Eme véletlen találkozás után derül ki, hogy a két főszerelő kedvenc rockegyüttese azon az éjszakán lép fel New Yorkban, csakhogy nem tudják pontosan hol, a nyomok alapján kell megtalálniuk. Tehát Nick és Norah elhatározzák, hogy megkeresik az együttest, csakhogy egy csomó minden hátráltatja őket, nem elég, hogy Tris követni kezdi őket, Caroline, Norah elázott barátnője is elveszik…
A könyvre már nem emlékszem pontosan, de a film nagyjából követi a cselekményt, ami néhol kicsit laposabb – legalábbis a filmben –, viszont kárpótolnak érte a nagyon jó zenék és Caroline kóválygó jelenetei, amiket időnként bevágnak. A színészeket jól összeválogatták, Michael Cera pontosan olyan lúzerszerű, mint Nick és bár Kat Dennings nekem konkrétan nem tetszett, egész jól játszotta Norah szerepét. A kedvenceim a banda és Caroline voltak, meg persze a zenék, még egy középszerű filmet is fel lehet dobni remek számokkal.
Igazából a film első húsz percét nem szerettem annyira, de utána már egész jó volt, aztán észre sem vettem, és vége is lett. Nem hosszú film, azt hiszem, nem lépi át a kritikus kilencven percet, így azt hiszem, egy megnézést mindenképpen megér.
Amit szerettem: a vándorló rágót (irtó gusztustalan!); a bandát; a zenéket.
Nem szerettem: a kissé elhúzott jeleneteket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése