Azt hiszem, a regény címe volt, ami segített a döntésben, hogy ezt el kell olvasnom, főleg, mert a fülszöveg valahogy mást takart, mint amit a cím sejtet, és igazam is lett. Különben a borító sem rossz, van benne valami megkapó.
A főszereplő, Hadley az apja esküvőjére indul Londonba, csakhogy négy perccel lekési a gépet, ezért egy későbbivel kell mennie. Ez a négy perc megváltoztatja az életét, ugyanis így találkozik Oliverrel, aki szintén Londonba tart. Ők ketten beszélgetni kezdenek, és az út alatt egyre közelebb kerülnek egymáshoz...
Először is, én nagyon szeretem az utazós történeteket, és bár ez könyv csak 24 órát foglal magába, a legnagyobb része utazás, így eleve bejött nekem. Nem hosszú könyv, ezért nem is vártam cselekményt, mégis egész sok minden van benne, ráadásul az egész sztori át van szőve múltbéli jelenetekkel, ami miatt még jobban tetszett.
A karakterekre sem lehet panaszom, együtt éreztem Hadleyvel, aki félt attól, mit hoz az apja új házassága és szerettem Olivert is, aki nagyon jófejnek bizonyult. Beszélgetéseiken keresztül mindkettejükbe szépen bele lehetett látni, és ily módon megismerni a jellemüket. Külön jó volt még a rengeteg Dickens utalás, kedvet is kaptam újraolvasni valamit tőle.
Mivel rövid kis történetről van szó, nem is tudok többet írni róla, csak annyit, hogy érdemes elolvasni, aranyos, romantikus sztori.
Amit szerettem: a véletleneket; az utazást.
Nem szerettem: nem volt semmi különösebb, azt kaptam, amit vártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése