Régóta a listámon volt ez a könyv, mert szeretem Jennifer Echolst, a Love Story vagy a Forget You a kedvenc könyveim egyiket, eddig egyedül a Mayor Crush-t nem szerettem tőle annyira, de gondoltam, a korai regényeknél még nem olyan nagy hiba, ha nem olyan lenyűgözőek, de ennél az új történetnél határozottan nem erre számítottam.
Gemma az extúlsúlyos lány végre úgy érzi, felvételt nyerhet az iskolai mazsorettcsapatba, ahová leginkább legjobb barátnője, Addison miatt jelentkezett. Mindketten bejutnak, bár Addison meglehetős féltékenységgel viseli Gemma sikereit. Amikor találkoznak két sráccal, Maxszel és Carterrel, Addison Maxet foglalja le magának, és Cartert szánná Gemmának, csakhogy a lánynak is Max tetszik meg...
Tehát őszintén megmondva, csalódás volt ez a kötet. Echolstól ennél sokkal többet és mélyebbet vártam, még annak ellenére is, hogy ez egy romance comedy. A téma, hogy a főszereplő lány beleszeret a legjobb barátnője pasijába kissé lerágott már, ami nem lenne baj, ha jól meg lett volna oldva, csakhogy nem volt, az egészet erőltetettnek éreztem. A szereplők sem voltak különlegesek, Gemma átlagos főszereplőlány az átlagos tulajdonságokkal, míg Addison pontosan az a tipikus rossz barátnő, akiről már az első oldalakon lerí ez. Némi újdonságot éreztem Maxszel kapcsolatban, aki egy érzékeny egójú ázsiai srác (azt hiszem, japán, de nem rémlik biztosra), de őt meg nem sikerült megkedvelnem, sőt kifejezetten idegesített sok helyen.
A történet maga nem hosszú, mégis annak éreztem, mert annyira nem tetszett, hogy csak nehézkesen olvastam végig. Az biztos, hogy Jennifer Echolstól fogok még olvasni könyveket, csak reménykedni tudok, hogy nem futok bele még egy ilyen történetébe.
Amit szerettem: a humort
Nem szerettem: az egészet, lehet, bennem van a hiba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése