2012. február 29., szerda

Lauren Oliver – Delírium


Karácsonyra kaptam meg ezt a könyvet anyukámtól, és nem is számítottam rá, mert másokat kértem elsősorban, hiszen ez megint egy sorozat első része, viszont disztópia, amit imádok, így természetesen nem bántam.

A történet: Lena olyan világban él, ahol nemcsak betiltották, hanem gyógyszeres kezeléssel meg is előzik a szerelmet. Mint mindenki a lány is retteg, hogy elkapja az amor deliria nervosát, hiszen édesanyjával is az végzett, alig várja, hogy végre tizennyolc éves legyen, és megkapja az ellenszert. Csakhogy mielőtt ez megtörtenne találkozik Alexszel, aki megváltoztatja a nézeteit a világról...

Szóval egy újabb disztópia ezúttal egy olyan jövőben, ahol megtiltották a szerelmet. Ennek függvényében számítani lehet a cselekményre, ami így egyáltalán nem ért meglepetésként, sokkal inkább az, hogy azon kívül, amiről úgyis tudtam, nem történt semmi más. Mostanában szokás a sorozatoknál, hogy felvezetik a történetet, előre sejtetnek egy csomó mindent és a legvégére betesznek egy izgalmasabb jelenetet, ami idegesítő függővéget hagy maga után, erről van szó a Delíriumnál. És valójában nem is tetszett annyira.

Talán a karakterekben van a hiba, nem tudom. Alex nekem nem vált kedvencemmé, valahogy nem volt szimpatikus, mert túlzottan jellemző rá a regényhős szindróma. Az ilyen srácok mindig jóképűek, kemények és ultraromantikusak, amiről a való életben csak álmodoznak a lányok. Nagyon remélem, hogy a későbbiekben Alex kap valami kis plusz jellemvonást, mert ez így kevés volt ahhoz, hogy megkedveljem. A főszereplőt, Lenát eleve nem tudtam szeretni, pontosan az a nem túl életre való karakter, aki az agyamra megy, ezért a mellékszereplőket próbáltam szeretni a két főszereplő helyett.

Ahogy említettem mellékszereplőből és mellékszálból nincsen túl sok, ami pedig igen, az nem nagy meglepetés, úgy érzem, jobban ki lehetett volna használni néhány dolgot. Persze nem mondom, hogy az egész nem tetszett, a túl sok romantikus jelenetet leszámítva egész jó kis leírást kapunk a rendfenntartók razziáiról meg ilyesmikről, csak épp ez kevés ahhoz, hogy kedvencé váljon a sorozat.

Mindenesetre nemsokára megjelent a következő kötet, amit olvasni fogok, ha megkapom és reménykedem, hogy jobban meg fog tetszeni, mert nem akarok lemondani az írónőről, főleg nem a Mielőtt elmegyek után, amit imádtam.

Amit szerettem: a világot, ami jól fel van építve.

Nem szerettem: már felsoroltam fentebb.

2 megjegyzés:

  1. Szerintem nem volt nagyon kiszámítható... már mint valahol mélyen sejtettem, hogy szerelmes lesz.Amúgy meg azért hagynak függővéget, hogy elolvasd a következőt is...

    A szereplők:Nekem a szívemhez nőttek mindketten... áttudtam élni Lena helyzetét is.Valamint Alex is szimpatikussá vált. Abban igazad van, hogy egy újabb hős szerelmes aki után a lányok epekedhetnek, azonban kellenek ilyen szereplők is.Mert ha egy béna kis kretén fiút állítanak a középpontba,senki nem olvasná el...Lena-nak meg pont az a története, hogy egy átlagos semmilyen lányból a szerelem egy más embert varázsol, aki bátor elszánt és tettre kész,pusztán a szeretet miatt.Míg nem szeretett igazán , s őt se szerették nem tudott kibontakozni.Szerintem ez a könyv igazi mondani valója...

    Az, hogy annak ellenére elolvastad, és néhány része még tettszett is,ez az írónő érdeme.A szerintem vitathatatlanul szerelmes regénybe belecsempészte az izgalmat, valamint a rejtélyt, amivel a nem kifejezetten szerelmes történetek kedvelőinek figyelmét is fel keltette.

    VálaszTörlés
  2. Szerintem meg igen, sőt előtte a Matched-ot olvastam, szóval egyáltalán nem ért az újdonság erejével. Hidd el, tisztában vagyok a függővégek szerepével, el is olvastam a második részt, ahol megkaptam a szereplőmet, akit életképesebbnek tartok még most is Alexnél, és Lena inkább abban megy át az igazi változáson, nekem az első részben nagyon hiányzott a cselekmény. Meg az sem tetszett annyira, hogy Alex és Lena szerelmének kevés volt az alapja. Mindazonáltal nem vitattam az írónő érdemeit, a Mielőtt elmegyeket nagyon szerettem, ahogy ennek a sorozatnak a második részét is. Amúgy pont ez volt még a probléma, ez egy disztópia, nem pedig szerelmes regény.
    Köszi az eszmecserét!

    VálaszTörlés