Aranyos
a borítója, és a fülszövege is érdekesnek tűnt, ezért csaptam le erre a
könyvre, holott inkább valami paranormálisat akartam olvasni.
Farrah-t
vagy régi becenevén Digitet elrabolják, illetve csak megjátsszák az egészet,
hiszen a szuperjóképű FBI ügynökkel, John Bennettel bujkál éppen Erre azért van
szükség, mert a lány matematikai zseni, és véletlenül lefülel néhány
terroristát, akik kiszúrják őt, így végül is nincs más választása, mint John
társaságában az elrablását színlelni, közben pedig besegíteni a nyomozásba...
Először
is, ezt a könyvet nem igazán lehet komolyan venni (ezt főleg azoknak mondom,
akik hozzám hasonlóan sok FBI-os sorozatokat néznek), ugyanakkor a maga nemében
nagyon is aranyos volt. A narrátor ugye Farrah, akinek a gondolatai eléggé
poénosak, ráadásul folyton hangosan is kimondja a gondolatait. John meg egy
fiatal (21) srác és egy komoly ügynök keveréke, így ők ketten együtt...
tulajdonképpen elég hatékonyak, csak nem az elhihető módon. Ettől függetlenül
vicces történetet kaptam, és a rejtvények is eléggé érdekesek voltak benne.
Szóval
a szereplők szerethetőek, bár John nem lett a kedvenc férfi karakterem és volt,
hogy Farrah is idegesítőnek mutatkozott, de a történetben volt elég
akciójelenet, meg nem is olyan hosszú, hogy túlzottan unni lehessen, így elment
egynek.
Amit szerettem:
Digit matricagyűjteményét; mikor elmesélik a szülőknek, mi történt.
Nem szerettem:
a végét, mert túlromantikázták. Ilyet komolyan csinál valaki?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése