Tammara Webber – Easy - Egyszeregy

A Between the Lines trilógia után eléggé megkedveltem Webbert, így az Easy is a kívánságlistámon landolt. Talán, ha nem ismerem, akkor is belekukkantottam volna, ugyanis a borító elég dögös lett, a srácról meg sugárzik a rosszfiúság. Szóval mindenképp kellett.

Jacqualine eléggé össze van törve, ugyanis a barátját, Kennedyt követve jelentkezett az egyetemre lemondva a saját ambícióiról, a srác mégis kitette. Egy buli után egy „ismerőse” megpróbálja megerőszakolni, ám segítségére siet egy dögös srác, akit Jacqualine még sosem látott. Azután kiderül, hogy mégis, hiszen egy órára járnak, Lucasnak hívják, és a lány lassan vonzódni kezd hozzá. Közben a korrepetítora, Landon is eléggé megmozgatja a fantáziáját, csakhogy őt még sosem látta, mert csak e-mailben érintkeznek...

Az igazság az, hogy már a fülszövegből lejött, mi is lesz a csavar meg a téma, így az a dolog nem ért váratlanul, viszont azért még érdemes volt elolvasni, ha nem is világmegváltó könyv. Előtérben leginkább a romantikus rész van, sőt egy picit túl sokat is rágódnak egymáson a szereplők, de hangsúlyosabb szerepet kap a nemi erőszak és következményei dolog is.

A könyv érdekessége még, hogy ezúttal nem gimi a helyszín, hanem az egyetem, bár nem sok különbséget éreztem, a szereplők éretlenül viselkedtek, mint a gimnazisták, talán a szex témát helyezték csak egy kicsit magasabb szintre (és így persze leírva is sokkal több van, de azért nem minden).

A karakterekről: Landon és Lucas nekem a túl tökéletesnek tűnnek, ahhoz, hogy igazak legyenek kategória, holott tetszettek, csak épp egy picit szerettem volna valósabbra őket. Lucas háttérsztorija is elég Gyilkos elmék-esre sikeredett, de azért nem panaszkodom, végül is el lehetett hinni. Jacqualine kicsit Mary-Sue volt, bár egész kedvelhető, főleg, mikor már aktívan csinált is valamit. A többiek igazából nem voltak olyan érdekesek, hogy külön írjak róluk.

Nem is tudom, ez most egy erősen közepes kategória volt, nekem a Between the Lines sokkal jobban tetszett, ugyanakkor még van hitem az írónőben, tuti, hogy fogok még tőle olvasni. Csak ez most nem lett emlékezetes.

Amit szerettem: Lucast az önvédelmi oktatáson; amikor a lányok végre összefognak; a verekedés jelenetet (végre egy jó verekedés, aminek értelme is van).

Nem szerettem: hogy nem fogott meg, mert kissé hiányzott az életszerűség.