Colleen Clayton – What Happens Next

Nézegettem a friss megjelenéseket, és mivel nem akartam sorozatot olvasni (annyi folytatás jelent meg mostanában, hogy azt sem tudom, melyiknek álljak neki), kiválasztottam a What Happens Nextet, elsősorban az érdekes fülszöveg miatt.

Sid átlagos lány, jófej barátokkal és viszonylag hétköznapi élettel, amíg el nem megy az iskolai sítúrára, ahol megismerkedik egy egyetemista sráccal, akivel barátnői ellenkezése ellenére elindul egy buliba. Másnap, amikor felébred a srác sehol, nem emlékszik, mi történt előző este, viszont az nyilvánvaló, hogy valami szörnyű esett meg vele...

Az eredeti fülszövegből is kitalálható, hogy mi a központi témája a regénynek, Sidnek valahogy tovább kell lépnie, csakhogy ez lehetetlen, amíg senki nem tudja, mi történt a sítúrán. Pedig a lányon meglátszik a változás, csak az emberek nem feltételezik, hogy ilyen történt ráadásul ő sem emlékszik a részletekre, csak azt tudja, hogy megtörtént, és ez igenis megváltoztatta az egész életét. A lényeg, hogy Colleen Clayton sikeresen levizsgázott nálam ezzel a sztorival, mert borzasztó jól írta meg Sid gondolatait, érzelmeit, meg a jellemének változását, így egy csomó részt összeszorult torokkal olvastam végig.

A szereplők közül a srác, Corey volt a kedvenc, igazi imádnivaló karakter, akire a lánynak szüksége is van, nem túl jóképű, de aranyos, és ráadásul pékféleség, ami eszembe juttatott egy másik imádott főszereplősrácot. A barátnőket (kettő is van) és Sid anyját nem szerettem annyira, egyszerűen képtelen vagyok elfogadni a tényt, hogy nem látták, mennyire megváltozott Sid, csak egy kicsit jobban oda kellett volna figyelni, második kedvencem így kifejezetten a kutya volt. Attól függetlenül, hogy nem nagyon szerettem a szereplőket, mind életszagúak és jól kidolgozottak voltak. Az egyedüli, amit nem tetszett a könyvben, a vége, mert mintha az írónő összecsapta volna, ráadásul pont ott vágja a képünkbe az ajtót, ahol legjobban érdekelt volna a folytatás. Hiányzott egyfajta lezárása a sztorinak, személy szerint nagyon hiányoltam.

Azért jó regény volt ez, első könyvnek nagyon erős, a nemi erőszak és az evészavar témával hihetetlen jól bánik, így nem tudok mást mondani, mint hogy hajrá a további könyvekkel!

Amit szerettem: Corey-t; Sid változásait meg mindent, ami lezajlik benne.

Nem szerettem: az odafigyelés hiányát a szereplőknél, de még ez is Claytont dicséri, az ismerősök soha nem vesznek észre semmit, mintha nem is akarnának odafigyelni...