Mivel
tetszett az első rész, át is tértem a másodikra, mert meg akartam tudni, hogyan
tovább. Meglepődtem, mennyivel szimpatikusabb a borító, de igazából nem
érdekelt annyira, mert a sztori folytatását akartam. És nem csalódtam. Innentől
SPOILER-es infók lesznek az előző részre nézve.
Tehát
ott tartottunk, hogy Roo kiközösített lett, miután a barátnője, Kim lenyúlta a
pasiját Jacksont, amibe a lány nem tudott belenyugodni, így elcsattant egy
csók, amiről Kim tudomást szerzett, kiteregette a pasilistát és Roo-t
elkönyvelték lotyónak. Ez eléggé megviselte ahhoz, hogy a következő évben
eldöntse, nem fog pasizni, csakhogy fiúkból még mindig több van a környéken a
kelleténél, és Kim is elment Tokióba, Jackson pedig mintha újra érdeklődne Roo
iránt...
Amit
nem nagyon szerettem az előző részben az a történet stílusa volt, amit csak
nehezen tudtam megszokni, és ami most – vagy, mert akklimatizálódtam, vagy mert
eredeti nyelven nem vészes – cseppet sem zavart. Igaz, Roo neurotikusabb, mint
valaha, de végre túllépett az idegesítő Jackson imádatán, és normális dolgokkal
kezd foglalkozni, amitől sokkal szimpatikusabbá válik. Ebben a részben többet
kapunk Meghanből, akit nagyon bírtam, Hutch-ból, aki szintén nagyon jófej, és
Noelből, aki a kedvencemmé ugrott elő.
Jó
volt, hogy a történetszál nem olyan ugrálós, mint az előző részben, itt
viszonylag lineárisan haladunk, amitől élvezhetőbb a sztori, de azért a
terápiákra is jut idő. Végre körvonalazódni látszik, hogy ki is lesz Roo igazi
pasija, meg hogy hogyan alakul a Kim rész, ráadásul a vége elég szálat hagy
nyitva ahhoz, hogy kelljen a harmadik kötet is.
Amit szerettem: Noelt;
Hutch-ot; Roo szüleit (akik különben őrültek)
Nem szerettem: hogy
Roo mindenáron békülni akar Kimmel, holott az a csaj egy ....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése