2011. október 3., hétfő

Stephanie Perkins – Lola and the Boy Next Door / Lola és a szomszéd srác

Az írónőért azóta rajongok, amióta olvastam tőle az Anna and the French Kiss-t, ami ráadásul az első bejegyzéseim egyike volt, jóformán az oka, amiért létrehoztam a blogot… szóval nagyon megszerettem, és eldöntöttem, hogy akármi más jelenik majd meg tőle, nekem az mindenképpen kelleni fog.

A történet: Lola szereti az egyedi ruhákat, a jelmezeket, folyton parókát visel, és a szülei – két cuki, meleg apuka – rosszallása ellenére a rockzenész Max-szel jár, aki öt évvel idősebb nála, szóval van egy viszonylag normális élete. Csakhogy a szomszédék (Cricket Bell az első szerelme, és az ő kiállhatatlan ikertestvére, Calliope, akihez Lolának sok rossz emléke fűződik) visszaköltöznek, és minden felborul Lola körül. Már az első este szóba elegyedik Crickettel az egymással szemben lévő hálószobaablakaikon keresztül…

Mivel egyhuzamban végigolvastam, nyugodtan kijelenthetem, hogy imádtam a könyvet. Lola szimpatikus karakter, szerettem a stílusát, de még csak hozzá sem lehet hasonlítani Crickethez, aki nálam vitte az egész könyvet. Nem elég, hogy kaptam egy Tücsök nevű fiút, aki szűk nadrágokban és hegyes orrú cipőkben mászkál, ennyire hihetetlenül édes szereplőről rég olvastam. Anno azt gondoltam, hogy Étienne St. Clair igazán különleges karakter (az is), de Cricket még jobban meglepett, pedig az elején nem gondoltam volna, hogy ennyire fogok szurkolni neki. Kedvenc szereplőknek még ott voltak a meleg apukák, akiket nagyon bírtam, és Lola legjobb barátnője is aranyos volt, de természetesen Anna és St. Clair megjelenése volt, ami kiütötte a tetszésmércémet, hiszen imádom, amikor visszaköszönnek a már ismerős szereplők néhány jelenet erejéig.

A cselekmény is tetszett, szépen fel volt építve, bár a romantikus szál, mintha icipicit túl lett volna húzva, de kiegyezek azzal, hogy így kellett lennie, nem bánom annyira. Külön örültem, hogy Lola anyja benne volt a történetben, illetve, hogy Cricket családi helyzetével is sokat foglalkozott. A mellékszereplők szálai nagyon jól kijöttek, senki nem állt a háttérben, arra várva, hogy beférjen egy jelenetbe. A hangulata nagyon hasonlított az Annás regényre, ami azért jó, mert nagyon jók a váltások, az egyik pillanatban még nevetek, aztán elolvadok, vagy épp összeszorul a torkom.

Tehát ezzel a könyvvel Perkins még inkább a kedvenc írónőim egyiké vált, ráadásul megkapja a különleges főszereplőfiúk teremtésért járó képzeletbeli díjamat. És még a könyv borítója is tök jól néz.

Amit (nagyon) szerettem: Cricketet; Annát és St. Clairt; Lola ruháit

Nem szerettem: hogy ilyen aranyos srácok nem is léteznek, azért ez elszomorító.

2 megjegyzés:

  1. sziaa:) Szóval, most olvastam ki az Anna és a francia csók-ot és annyira imádtam, hogy ez a könyv is érdekelne Perkinstől. Azt szetetném kérdezni, hogy megjelent/jelenik magyarul, vagy angolul olvastad? Előre is köszi a választ:)

    VálaszTörlés
  2. Szia! Nem jelent meg magyarul, de remélem, hogy meg fog hamarosan :)

    VálaszTörlés