Colleen Houck – A tigris küldetése (A tigris átka #2)

Az első könyv után muszáj volt továbbolvasnom, még annak ellenére is, hogy nem lett kedvenc, és egy nagy rakás karácsonyi könyv vár még a polcomon olvasásra, de eleve fekete tigrises a borító, aminek láttán rögtön reménykedni kezdtem egy olyan folytatásban, ami nem idegesít annyira. Innentől SPOILER-es lehet az első részre nézve!

Tehát megvan az első küldetés, mindkét herceg, a fehér tigris Ren és a fekete tigris Kishan már hat egész órát tölthetnek emberi alakban, aminek Kelsey örülhetne, ha nem hagyta volna el Rent, mert így csak szenved, amíg el nem kezd randizni három pasival is egyszerre, hogy kijózanodjon Renből, közben pedig a második küldetésre készül, azon nyavalyogva, Ren, miért nem hívja fel/jön utána/ küld füstjeleket...

Ennél a kötetnél már nagyon úgy voltam, hogy inkább félbehagyom, eltelt a könyv egyharmada, és még mindig csak ott voltunk, hogy Ren végre méltóztatott lépni, és a főszereplők megint egy légtérbe kerülnek, viszont a könyv színvonala rögtön emelkedett, amikor Ren kikerült a képből (spoiler nélkül sajnos nem mondhatom meg, hová lett), így Kelsey és Kishan együtt vágnak neki a második küldetésnek.

Inkább kihagyom mennyire idegesítő Kelsey, és mennyire nyálasan romantikus Ren, és áttérek Kishanra, akiről eddig nem sok szó volt. Tehát fekete tigrisünk egy vérbeli rosszfiú volt az előző részben, most azonban minél több időt tölt a tökéletes főszereplővel, annál jobban kezd hasonlítani Renre (vagyis átmegy nyálasba és nagyon-nagyon jófiúsba), de azért közben igyekszik elhitetni, hogy ő tulajdonképpen rosszfiú. De azért szerencsére mennek a küldetésre, így nem kell a jellemeken tűnődni....

Tehát most hegynek felfelé tart a küldetés, és már nem annyira Indiana Jones-os, sokkal több szerepet kap a mágia, és Kelsey meg Kishan főként a belső démonjaikkal vívnak harcot, hogy megszerezhessék a második bűvös tárgyat. Valamilyen szinten sokkal veszélyesebb ez a kaland, mint az előző, és szerintem sokkal jobban kitalált is, ráadásul ennyivel nincs vége a kötetnek, egy másik, nagy akciójelenet is van benne, ami nagyon tetszett. Végre szemtől szembe találkozhatunk Lokesh-sel is, aki egy elég jó főgonosz lett, legvégül pedig akkora fordulatot hoz a könyv, ami miatt a nagyon idegesítő indítás ellenére is kedvet kaptam a harmadik könyvhöz.

A sorozat még mindig nem a kedvenc, de már tényleg kíváncsi vagyok, hová fejlődik az egész, szerencsére a Tiger’s Voyage címet viselő harmadik rész is kéznél van (sokat sejtető sárkányos borítóval).

Amit szerettem: a végén a romantikus vonalat érintő fordulatot; a második küldetést; a mentőakciót; és ez most megint SPOILER, de azt, amikor Ren állon vágja Kelseyt.

Nem szerettem: az elejét, mert vagy hússzor földhöz akartam vágni az egészet.