Szeretem
az írónőt, így nem volt kétséges, hogy a legújabb könyvére is lecsapok majd,
habár kicsit féltem tőle, ugyanis a fülszövegből is sejthető, hogy kell hozzá
egy bizonyos hangulat.
Meggie
a kórházban ébred, fogalma sincs, mi történt vele, aztán kiderül, hogy egy
repülőszerencsétlenség egyetlen túlélője. A szülei és a kisváros lakói élő
csodaként tekintenek rá, alig akarják észrevenni, hogy a lányt megváltoztatta a
„csoda”, ahogy lassan szétesik körülötte minden, visszaemlékszik a baleset
részleteire...
Ha
Elizabeth Scott könyvet veszek a kezembe, mindig biztosra veszem, hogy az ütős
lesz, nem volt ez másként a Miracle-lel sem. Láttam már dokumentumfilmet
repülőszerencsétlenségről, így még jobban magam elé tudtam képzelni, mi az,
amit Meggie átélt, sejthető, hogy ez olyan borzalom, amire okkal nem emlékszik,
épp ezért volt dühítő nagyjából mindenki viselkedése. Ebben rejlik a regény
varázsa is, hiszen nem az a kategória, amit élvezettel olvas az ember, hanem
olyan, aminek egyszerűen tudni kell a végét átvágva a főhőssel a rengeteg
negatív, torokszorító érzésen. Ez az, amit szeretek Scott könyveiben, annyira
jól átadja az érzéseket, olyan ügyesen választ meg egy-egy szót, hogy az olvasó
teljesen beleéli magát.
A
karakterek jók, a kedvencem David volt, Meggie öccse, akit eléggé lehetett
sajnálni a szülők viselkedése miatt, és a szomszéd srác, Joe, aki szintén
valami szörnyűségen ment át, így legalább akadt valaki a lány számára, akivel
beszélhet. És persze ott volt még Margaret, az idős, leszbikus nő, őt is nagyon
bírtam. Akik kiakasztottak, azok a szülők, tudom, hogy a szülő nem lehet
tökéletes meg blabla, de akkor is, amit műveltek, az engem idegesített, nehezen
fogadtam el a magyarázatukat a dolgokra.
Nem
tudom, mit írhatnék még spoiler nélkül, nem egy hosszú könyv, de érzelmileg
lórúgás volt, főleg nekem, mivel előtte valami nagyon lassú folyásút és
drámaiatlant olvasgattam. Mindenképpen ajánlom, nincs olyan erős hangulata,
mint a Living Dead Girl-nek, de azért ütős, főleg a baleset részleteinek
leírásakor.
Amit szerettem:
a hangulatot nagyon.
Nem szerettem:
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése