2012. június 27., szerda

Elizabeth Scott – Miracle


Szeretem az írónőt, így nem volt kétséges, hogy a legújabb könyvére is lecsapok majd, habár kicsit féltem tőle, ugyanis a fülszövegből is sejthető, hogy kell hozzá egy bizonyos hangulat.

Meggie a kórházban ébred, fogalma sincs, mi történt vele, aztán kiderül, hogy egy repülőszerencsétlenség egyetlen túlélője. A szülei és a kisváros lakói élő csodaként tekintenek rá, alig akarják észrevenni, hogy a lányt megváltoztatta a „csoda”, ahogy lassan szétesik körülötte minden, visszaemlékszik a baleset részleteire...

Ha Elizabeth Scott könyvet veszek a kezembe, mindig biztosra veszem, hogy az ütős lesz, nem volt ez másként a Miracle-lel sem. Láttam már dokumentumfilmet repülőszerencsétlenségről, így még jobban magam elé tudtam képzelni, mi az, amit Meggie átélt, sejthető, hogy ez olyan borzalom, amire okkal nem emlékszik, épp ezért volt dühítő nagyjából mindenki viselkedése. Ebben rejlik a regény varázsa is, hiszen nem az a kategória, amit élvezettel olvas az ember, hanem olyan, aminek egyszerűen tudni kell a végét átvágva a főhőssel a rengeteg negatív, torokszorító érzésen. Ez az, amit szeretek Scott könyveiben, annyira jól átadja az érzéseket, olyan ügyesen választ meg egy-egy szót, hogy az olvasó teljesen beleéli magát.

A karakterek jók, a kedvencem David volt, Meggie öccse, akit eléggé lehetett sajnálni a szülők viselkedése miatt, és a szomszéd srác, Joe, aki szintén valami szörnyűségen ment át, így legalább akadt valaki a lány számára, akivel beszélhet. És persze ott volt még Margaret, az idős, leszbikus nő, őt is nagyon bírtam. Akik kiakasztottak, azok a szülők, tudom, hogy a szülő nem lehet tökéletes meg blabla, de akkor is, amit műveltek, az engem idegesített, nehezen fogadtam el a magyarázatukat a dolgokra.

Nem tudom, mit írhatnék még spoiler nélkül, nem egy hosszú könyv, de érzelmileg lórúgás volt, főleg nekem, mivel előtte valami nagyon lassú folyásút és drámaiatlant olvasgattam. Mindenképpen ajánlom, nincs olyan erős hangulata, mint a Living Dead Girl-nek, de azért ütős, főleg a baleset részleteinek leírásakor.

Amit szerettem: a hangulatot nagyon.

Nem szerettem: -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése