Végre,
végre, végre! Hatalmas fanja vagyok a sorozatnak, így alig vártam már,
meglegyen a második rész. Amit már el is olvastam, és most alig tudom, hogy
kezdjem. Innentől kezdve SPOILER-t tartalmazhat az első részre nézve.
Tehát
a helyszín még mindig Palm Spings, de a csapat kiegészítő tagjai immár Szonja,
Dmitrij (éljen!) és Angeline. Ez nem sok segítség Sydneynek, hiszen még több
gondja akad, mint eddig, a napjait kitölti a rengeteg elfoglaltság. Szonja és
Adrian Dmitrij-n és Eddie-n végeznek kísérleteket, Angeline rámozdul Eddie-re,
a divattervező Lia vissza akarja kapni Jillt modellnek, Ms. Terwillinger még
jobban bele akarja vonni a lányt a boszorkányságba és még Adrian szeszélyeit is
ki kell állnia...
Igazából
nem akarom elmondani, mik is történnek, úgyis érdemesebb elolvasni, inkább
annak adnék hangot, mennyire imádom ezt a sorozatot. Ugye a Vámpírakadémiában
már egész jó képet kaphattunk a világról, amiben játszódik, és ez most
kiegészül egészen sok infóval sokkal nagyobb teret adva a történéseknek. Ezt
nagyon szeretem, mert a hátralévő négy kötet lehetőségek egész tárháza, most
úgy vagyok vele, hogy fogalmam sincs, mi lesz a következő könyvben, de
mindenképpen várom.
A
szereplőkről: Sydneyt továbbra is bírom, bár néha olyan vak tud lenni, hogy
arra már szavak sincsenek, de ezt be lehet tudni annak, hogy a többiek tényleg
folyton csinálnak valamit, ami miatt nem tudja végiggondolni normálisan a
dolgokat. A kedvenc szereplőm egyértelműen Adrian volt, aki ebben a részben
megint fejlődik egy kicsit, és ez egy cseppet sem ront a sármján. Imádom! Eddie
minden egyes jelenettel sokkal szimpatikusabb, mint korábban, ahogy Jill is.
Angeline-t még nem nagyon tudom, hová tenni, de ez még alakul. És szerepel
Dmitrij, ami még hatalmasabb pluszpont.
Hogy
rosszat is mondjak (nehogy valakit azt mondja, irreálisan elfogult vagyok a
rajongásom miatt) megemlítem, hogy a nyomok eléggé nyilvánvalók, nagyjából
mindent kitaláltam, mielőtt megtörtént volna, viszont ez nem vett el nálam a
könyv értékéből, mert Mead jól tud írni. Rá kéne térnem a romantikára, de akkor
elkezdeném ájuldozni, az meg nem valami konstruktív. Tehát van romantika,
határozottan kézzel fogható (végre!), ami pont olyan szintű, aminek egyszerűen
képtelen vagyok ellenállni.
Most
úgy vagyok vele, hogy belegondolni is szörnyű abba a négy évbe (reménykedem,
mondjuk három és félben), amíg kijön a maradék négy rész, hogy teljes lehessen
a sorozat. Viszont már most várom az Agave megjelenést, tavaly remek karácsonyi
ajándék lett a Vérvonalakból, idén is jól jönne a polcra.
Amit (nagyon)
szerettem: Adrian minden jelentét (vezetésórák, vallomások,
önvédelmi leckék); Dmitrij-t (és a telefonbeszélgetését Rose-zal); és... na jó,
mindent.
Nem szerettem:
nincs ilyen, imádom az olyan könyveket, amiket annyira szeretek, hogy még a
hibáikat is elnézem.
Szia,
VálaszTörlésImádom a blogod, nagyon jó!:DEzt a bejegyzést viszont nem olvastam el, nem akarom lelőni a poént..Mert nekem még nem sikerült elolvasni:'( Te hol olvastad el?Angolul?Mert én mindenhol keresek rajongói fordításokat, de sehol se találok.Angolul pedig én nem tudom elolvasni...De várni se tudok.Tudsz segíteni?
Kireni
Szia! Igen, angolul olvastam el, sajnos rajongói fordításról nem tudom, bocsi, de nem tudok segíteni. Viszont nagyon jó a könyv, megéri kivárni a hivatalos Agave megjelenést.
VálaszTörlés