Sarah Dessen – Altatódal

Bár már olvastam eredeti nyelven, alig vártam a magyar megjelenést, külön örömet jelentett a borító, ami nagyon szépre sikerült, ráadásul megy a többi polcon lévő Dessen könyvhöz.

Remy nem híve a komoly kapcsolatoknak, így minden pasiját dobja, mielőtt véget érne a kezdeti izgalmas időszak. Csakhogy jön Dexter, aki állítja, hogy Remy és ő egymásnak vannak teremtve, még annak ellenére is, hogy a srác mindenben ellentéte annak, ahogy Remy a tökéletes srácot képzeli...

Ez az egyik kedvenc Dessen könyvem, első dolgom volt, hogy megrendeljem (holott már elköltöttem egy csomó pénzt a Könyvmolyképző 50%-os akcióján), és természetesen nem bántam meg, mert Dessent olvasni mindig öröm. A szereplők szerethetőek, mint mindig, Remy egy negatív hősnő, de az anyja négy házassága után meg lehet érteni, miért viselkedik úgy, ahogy, meg azért az a dal sem semmi, amit az apja hagyott rá. Szóval én szerettem, de talán sokan nem fogják a viselkedése miatt.

Jó karakterekből sosincs hiány az írónőnél, így megemlíteném Remy bátyját, Christ és az ő barátnőjét, Jennifer Anne-t, akik tökre olyanok, mintha ismerném őket, teljesen tipikusak lettek, aztán Remy szerelmesregény író anyját, akit szintén kedveltem, és sajnáltam is a végén, meg persze a kedvenc mellékszereplőmet a Truth Squad dobosát, John Millert. Nem tudom, más hogy volt vele, de nekem mindig mosolyognom kellett, ha megjelent.

A legkedvencebb karakterem Dexter volt, aki a legkülönlegesebb és legcukibb (bocsi, Wes!) fiúfőszereplő Dessentől, egyszerűen édes, miatta már eleve érdemes belenézni a könyvbe. A legjobb jelentek is mind hozzá kapcsolódnak, már a Figyelj rám!-ban való felbukkanásakor is szimpatikus volt. Minden további istenítés nélkül: szerettem nagyon.

Gondolkozom, hogy mi rosszat mondhatnék, de csak a fordításra tudnék panaszkodni egy kicsit, valahogy megváltoztatta a könyv egész hangulatát, olyan volt, mintha egy feldolgozást olvasnék, persze jó volt, sőt, csakhogy az eredeti valahogy ezerszer másabb volt. Ennyit a rossz dolgokról. Különben nem győzöm mondogatni, hogy milyen jó kis összefüggések vannak a Dessen könyvek között, Dexter ugye már szerepelt a Figyelj rám!-ban, John Miller szívszerelme, Scarlett pedig az Egy felejthetetlen év tinianyukája, de még a Zip kóla is visszaköszön, amit minden főhős imádni szokott.

Tehát mindenkinek csak ajánlani tudom a könyvet, és csak remélni merem, hogy a Könyvmolyképző kiadja a másik, magyarul még nem megjelent kedvencemet az Along for the Ride-ot (a Lock and a Key is jó lenne, de nem akarok mohó lenni).

Amit (nagyon) szerettem: Dexter és John Miller részeg jelenetét; azt, amikor Remy evőeszközt vesz, Dexter pedig megtalálja; Monkey-t; a banda ügyeit; mindent.

Nem szerettem: -