Becca Fitzpatrick – Vihar előtt (Hush, Hush #3)

Ide is eljutottam végre, gondoltam, milyen jó lesz olvasni a trilógia befejező részét, ráadásul a gyönyörű borító érdekességet is ígért: egy fejezetet Patch szemszögéből, ami miatt már eleve érdemesnek tűnt fellapozni a könyvet. Innentől SPOILER az előző két részre nézve.

Tehát Norát elrabolták, a kezdőjelenetben láthatjuk, ahogyan Patch kialkudja főhősnőnket a gonosz Black Hand karmai közül, aztán kezdetét veszi Nora szemszöge. A lány a temetőben tér magához és döbbenten veszi észre, hogy nem emlékszik rá, hogyan került oda. Hamar kiderül, hogy nemcsak arra az estére nem emlékszik, az elmúlt öt hónap teljesen kitörlődött a fejéből, őt pedig már tizenegy hete eltűntként tartják számon. Az amnéziája természetesen azt jelenti, hogy nem tud az angyalokról (sem a bukottakról, sem az arkokról) és a Nephilimekről, így elég nehezen is áll neki kideríteni, mi történt vele...

Az eddigi kötetek közül ez volt a legizgalmasabb, az amnéziás Nora sokkal érdekesebb, mint a korábbi, és persze sokkal tevékenyebb. Ebben a kötetben aztán minden van, igaz, itt is megesik, hogy csak állnak a dolgok, napok, hetek telnek el úgy, hogy semmi nem történik, de azért elviselhetően haladnak az események. Ami nagyon meglepett ebben a részben az a regény vége, mert egyáltalán nem erre számítottam, és ez persze azt is jelenti, hogy nincs vége mindennek, hanem lesz egy újabb kötet valamikor 2012-ben.

A történetben legjobban Patch tetszett, végre igazán láthattuk őt, ennek nagyon örültem. Igaz, a könyv végén a szemszögét (nagyon durva fekete alapon fehér betűkkel) nem ilyennek képzeltem, de nem volt rossz. Tehát Patch minden eddiginél többet megmutat magából, Nora amnéziája a jelleme hasznára volt, így nem éreztem annyira idegesítőnek, mint eddig, ez mindenképp emelte a sorozat élvezhetőségét. Mert komolyan felfelé ível, így azt hiszem, a negyedik részt is olvasni fogom majd, főleg, hogy úgy tűnik, abban lesznek a legizgalmasabb részek, hiszen nagyon sok minden maradt lezáratlanul, és persze Patchről is akarok még olvasni.

Amit szerettem: a könyv végét; Jev és Nora jeleneteit; Patch őszinteségi rohamait, amikor nem oltotta le Norát azzal, hogy nem kell tudnia a dolgokat.

Nem szerettem: Vee-t, nekem borzasztóan erőltetett karakter, szerencsére nem szerepelt sokat.