Nemrégiben olvastam egy rövidebb történetet Melanie Markstól, ami nem volt rossz, így szívesen néztem bele ebbe a regényébe is, főleg, mert érdekesnek tűnt a fülszöveg (a borító meg béna).
Megan, a mormon lány egy szakítás után próbál magára találni, de képtelen elfelejteni Connert és persze azt, hogy a srác elárulta őt, amikor kiderült, hogy megcsalta. Ősellensége Aspen viccet csinálna Meganből az egész iskola előtt, de a menő Trent megmenti a lányt, aztán alkut ajánl neki. Tettessék, hogy járnak, így féltékennyé téve Connert és Trent exbarátnőjét. Csakhogy nem olyan könnyű elhinni, hogy a mormon Megan a suli legmenőbb srácával van együtt…
Nagyon sok olyan regényt olvastam mostanában, amiről még néhány sort írni is nehezemre esett, de ez most nem volt olyan vészes, mert akadt benne egy-két érdekes dolog. Először is azt hittem Trentről, hogy nagyjából csak a tündérmese rész miatt (mert a menő fiúk mindig szürke lányokra vágynak) kezd vonzódni Meganhöz, de aztán kiderül, hogy tett valami csúnyaságot – ami azért nem annyira csúnya –, és amiatt akar Megannel lenni, szóval ez meglepett, habár végig ott volt a szemem előtt. Szerettem, hogy központi szerepet kapott az éneklés, hiszen Megan a kórus sztárja, Trentnek meg saját bandája van, így párszor énekelnek is együtt.
A karaktereket végül is könnyű volt szeretni (főleg egy csomó nyögvenyelős könyv után), Trent húga például nagyon aranyos volt, és Trent fura kedvessége is hihetőbbé vált, amikor kiderül, mi bántja a lelkét. Voltak nagyon édes jelenetek, amiken jót lehetett szórakozni, és a romantikus szál is egész jó volt, így összességében nem bántam meg, hogy elolvastam.
Amit szerettem: Trent indítékát, a közös énekléseket.
Nem szerettem: hogy hiányzott valami plusz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése