Réges-régen, amikor még kicsi voltam, adták ezt a rajzfilmet, amit nagyon szerettem, viszont akkor még fogalmam sem volt róla, hogy ez a történet Jean Webster regényéből készült, amit különben szintén imádok. Tehát a napokban elolvastam a Nyakigláb Apót (lehet, Gólyaláb Apónak ismeritek, azt hiszem, az az új kiadás), és eszembe jutott a rajzfilm, amit gyorsan be is szereztem, hogy megnézzem.
A történet: Judy Abbott szegény árvalány, akinek megadatik a lehetőség, hogy az árvaházból kikerülve ne dolgozni, hanem továbbtanulni mehessen. Ezt annak a titokzatos férfinek köszönheti, akinek csak az árnyékát látta, és akit emiatt a megnyúlt árnyék miatt Hosszúlábú Apunak nevez el. A jótevőnek, aki azt akarja, hogy a személye maradjon titokban egyetlen feltétele van, Judy levelekben számoljon be róla, hogy telnek a napjai a gimnáziumban. Judy eleget is tesz a kérésnek, viszont soha nem adja fel a vágyát, hogy kiderítse, kicsoda is valójában a titokzatos Hosszúlábú Apu.
Szóval ez egy negyven részes anime, ami 1990-ben készült, ez meg is látszik a grafikán. Amikor bekapcsoltam az első részt picit vonakodtam is, de aztán hamar elfelejtettem az egészet, mert magába szippantott a történet, és egy idő után szépnek láttam (ahogy az már lenni szokott), így végül is nem zavaró, meg lehet szokni nagyon hamar azt a pici hiányosságot. Nagyjából ez az egyetlen dolog, amit negatívumként tudok mondani, minden más pont úgy jó, ahogy van. A történetet picit megváltoztatták a regényhez képest, Judy még sokkal szeleburdibb, mint a könyvben, de nem bántam, mert rengeteget lehet nevetni rajta.
Szerettem a magyar szinkront is, ez is egyik előnye annak, hogy kicsit „idősebb” sorozatról van szó, meg voltam elégedve a szinkronszínészekkel, amit nem tudok elmondani, ha néhány mostanában szinkronizált animéra gondolok. Mindenképpen érdemes megnézni, aranyos, humoros, könnyed és romantikus, szerintem kihagyhatatlan, akárcsak a regény.
Amit szerettem: Judyt; Jervist; a leánynevelő világát.
Nem szerettem: -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése