Mivel a Rubinvörös tetszett, eldöntöttem, hogy olvasok valamit az írónő felnőtteknek szánt regényei közül. A borító alapján nem kaptam volna kedvet hozzá, az szerintem elég pocsék, még szerencse, hogy a könyv nagyon tetszett.
A regény főszereplője, Olivia tíz éve házas. A tökéletes Stephannel való teljes boldogságához látszólag csak egy rakás pénz hiányzik, amivel felvirágoztathatná (szó szerint) a kertészetét, nem mellesleg a házukra is ráférne egy alapos felújítás. Mindez elérhetőnek tűnik, amikor az apósa megteszi az ajánlatát: fiai cseréljenek feleséget hat hónapra, és mindkét házaspár egymillió euró tulajdonosa lesz. Olivia végül Stephan bátyjánál, Olivernél köt ki, ezzel még meg is tudna birkózni, de Oliver feleségében, a gyönyörű és törtető Evelynben komoly fenyegetést lát. Féltékenyen és folyamatos aggódásban, de elhatározza, hogy végigcsinálja a fél évet.
Amit először ki kell emelnem az az írónő humora, mert az valami fergeteges, rengeteget nevettem ezen a könyvön, szinte minden oldalon volt valami, ami miatt le sem tudtam törölni a vigyort az arcomról. A történet maga is könnyedén van megírva, és bár a cselekményben nem sok meglepő dolog van, hiszen egyszerű kitalálni merrefelé is tartunk, mégis remekül szórakoztam olvasás közben.
A karakterek is egészen jók. Olivia naiv, félresöpörhető nő, aki sosem áll ki magáért (szerencsére a végén igen), bár túlzottan szimpatikus nem volt, reálisnak éreztem. Stephan tipikusan azt a férfitípust jelenítette meg, akitől falra mászom, szóval nekem hiteles volt, a kedvencemmé mégis Evelyn vált. Az elején nem igazán szerettem, túl erőszakosnak tűnt, de ahogy haladtunk a történetben egyre jobban megkedveltem. Másik kedvenceim a gazdag öregek voltak, akik folyton felügyelték az eseményeket, és a legkülönbözőbb időpontokban jelentek meg, hogy ellenőrizzék szereplőink betartják-e a szabályokat. Oliver direkt hagytam a végére, mert ő volt az egyedüli, akinél valami hiányzott. Nagyon bírtam, mégis kicsit csalódott voltam miatta, vártam, hogy határozottabb legyen a végére, de ez nem történt meg sajnos. Bár lehet, hogy ezzel csak nekem volt problémám.
Egyszóval szerettem a kötetet, igaz, úgy érzem, túl gyorsan lett lezárva, mintha az írónő picit sietett volna befejezni. Nem mondom, hogy össze van csapva, egyszerűen jobban élveztem volna, ha a dolgokat nemcsak az epilógusban fejti ki, hanem a regény folyamán egy kicsit. Persze ez nem vette el a kedvem, máris a listámra került az írónő többi, magyarul megjelent könyve.
Amit szerettem: a jelenetet, amikor sütit adnak Petrának; a Ling-Lingezős beszélgetéseket; Evelynt; Olivia és Oliver ötletét; az öregeket; hogy Evelyn felújítatta a házat Kabulke úrral; az ötös üvegházban folyó dolgokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése