A borító szerelem volt első látásra, ráadásul néztem is egy ideig ezt a fiút meg a zöld ruhás lányt, olvasgattam a tartalmat, így még inkább belebűvölődtem, egyszerűen muszáj volt elolvasnom a könyvet.
A tartalom: Lexi két éve bünteti magát Steven vízbe fulladása miatt, és igyekszik a saját szabályai szerint távol maradni mindenkitől, aki esetleg rájöhetne a titkára. A lány szirén. Egy átok miatt, ami több száz éve sújtja családjának női leszármazottait minden éjjel muszáj úsznia és énekelnie. Azonban ezt senki nem hallhatja, ugyanis a férfiak a vízbe csábulnak tőle (és megfulladnak). Cole, Steven legjobb barátja érdeklődni kezd a lány iránt, próbálja kicsalni a csigaházából, ám Lexi nem mer kapcsolatba kerülni vele, mégis egyre többet érez iránta. Ekkor bukkan fel Erik, aki hasonló átokkal küzd, mint a lány (ő egy Nix, aki kényszerűségből nőket fojt vízbe), viszont tudja, hogyan lehet megtörni azt. Ha egymásba szeretnek, mindketten felszabadulnak…
Ahogy már a borítóról is látszik, elég nyomott hangulatú regényről van szó, de pont emiatt szerettem nagyon (legalábbis egyrészt), Lexi bűntudata és félelmei minden mást elnyomnak, nem barátkozik senkivel, mindenki elől menekül, mégis tele van jövőtervekkel, még ha ezek kilátástalannak is látszanak, ez nagyon tetszett a karakterében. Könnyű volt átérezni a hangulatait és a reménykedéseibe is könnyedén beleéltem magam. Örültem, hogy normális szerelmi háromszög alakul ki, a lánynak Cole és Erik között kell választania, végre értelmes okok miatt. A regény bizonyos részein sajnáltam Cole-t is és Eriket is, de persze csak addig, amíg nem jött a nagy fordulat.
A legjobban az egész könyvben az tetszett, hogy nem találtam ki azt a bizonyos dolgot, amin teljesen meglepődtem, emiatt külön tisztelet az írónőnek. Külön jó volt még, hogy végre egy jó kis megtörhető átokról volt szó, ami nem a semmiből jött, volt rá rendesen kifejtett magyarázat. Muszáj még megemlítenem az akciójelenetet, ami szintén nagyon tetszett, főleg a víz alatt lélegeztetős rész.
Hogy valami rosszat is mondjak, egy helyen kicsit untam a történetet, de szerencsére nem volt olyan hosszú az a darabka, ráaádusl utána rögtön megkaptam a nagy fordulatomat, egyszóval jó könyv volt, az írónő további írásainak pedig utána fogok nézni.
Amit szerettem: az átkos megoldást; azt a fordulatot, amit nem láttam előre; a történet befejezését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése