2011. július 7., csütörtök

Sarah Mlynowski – Ten Things We Did (and Probably Shouldn’t Have)

Ennek a könyvnek főként a címe tetszett meg, már első olvasatra felmerül az emberben, mi az, amit ezek csinálhattak (és igen, azokat meg is tették). Bár a borító inkább fiú-lány összejövős történetet sejtet, nem az (legalábbis nem teljesen, de milyen YA az, ahol nem jön össze a lány egy bizonyos fiúval?).

A történet: April apja kijelenti, hogy elköltöznek, de mivel a lány nem akarja év közben félbe hagyni a sulit, elhagyni a barátait és a szerelmét, Noah-t, kiharcolja, hogy a legjobb barátnőjével Vi-jal és annak édesanyjával maradhasson a tanév végéig. Az apuka nagy nehezen beleegyezik, csakhogy azt nem tudja, hogy Vi anyja is elutazik, így végül a két lány magára marad a házban. És persze mi mást csinálhatnának, ha nem egy csomó olyasmit, amit szülőkkel nem lehet? Lógni a suliból, kismacskát örökbe fogadni, és venni egy drága jakuzzit még semmi, ahogy telik az idő egyre nagyobb dolgokba keverednek.

Ami először megtetszett a könyvben, hogy a jelenet, amivel kezdődik olyan, mintha a Másnaposok egy könnyedebb verzióját kapnánk. April szirénázásra ébred egy olyan srác oldalán, aki nem a pasija, a ház romokban van az előző esti buli után, ráadásul félmeztelen srácok lepik el, April apukája pedig telefonál, negyed órán belül érkeznek látogatóba. Ezek után már muszáj volt elolvasnom, hogyan keveredtek ekkora zűrbe.

A regény főként kisebb jelenetekből van felépítve, amik lassan kiadják az egész történetet, April gyakran visszapillant a múltba, hogy megmagyarázzon egy-egy a jelenben elhangzott félmondatot. A nyelvezete könnyed és humoros, a kis jeleneteknek köszönhetően könnyebben olvasható, mert az van az emberben, na, még egyet… meg még egyet. A karakterekre sem lehet panasz, April tinilány, ez sokszor meg is látszik a gondolkodásmódján, de alapjában véve a kezdeti idegenkedésem ellenére tudtam kedvelni. Vi annyira nem állt közel hozzám, de összességében egy realisztikus karakter volt a maga kontrollmániájával. A fiúkat nagyon szerettem, Noah szimpatikus volt az elején, Hudson és Dean pedig imádnivalóak, bár mind különbözőképpen. Aki még kedvencem volt az Lucy, aki leginkább Luna Lovegoodra emlékeztetett a Harry Potterből.

A romantikus szál a történetben elég nyilvánvaló, de kedves. Igaz, nem éreztem a helyzetet valódi szerelmi háromszögnek, ahogy a fülszöveg ígéri, viszont minden más megvan, ami kellhet egy jó regénybe. Az, amit a lányok művelnek egyrészt őrültség, másrészt nagyon is jól boldogulnak, ami miatt csak még jobban izgatja az ember fantáziáját, hogy mikor rontják el valahol. Szóval én élveztem a könyvet, jókat nevettem, de a megfelelő helyeken izgultam is. Az biztos, hogy utána fogok nézni az írónő egyéb könyveinek is, mert ezzel sikerült meggyőznie.

Amit szerettem: a kiscicát; Lucyt; a nagy partit; Hudsont és Deant; a hamis e-maileket; a jelenetet, amikor megvették a kádat; a találgatást, hogy mi lehet Hudson munkája.

Nem szerettem: April néhány butaságát, de még azok is kellettek.

3 megjegyzés:

  1. Szia esetleg véletlenül nem tudod,hogy magyarul esélyes-e a megjelenése? nagyon megtetszett és ugy elolvasnám
    A válaszodat előre is köszönöm

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Sajnos fogalmam sincs róla, hogy megjelenik-e magyarul. Jó lenne, de semmit nem hallottam...

    VálaszTörlés
  3. Hátha, jóó lenne kiváncsi vagyok rá
    de azért köszi a választ :)

    VálaszTörlés