Úgy látszik, a harmadik részre kifogytak a borítóötletekből, hiszen gyakorlatilag ugyanolyan a másodiknak és ennek a kötetnek a külseje, emiatt nem repestem annyira, bár a polcon úgyis csak a könyv gerince látszik. Mindegy is, beszélek a történetről, ami SPOILERT fog tartalmazni az első két részre nézve.
Tehát négy nappal az előző kötet eseményei után vagyunk, Bianca és Lucas az Evernight Akadémiából való megszökésük után a Fekete Kereszthez csatlakoztak. Bianca kiképzése elkezdődött, közben nemcsak arra kell ügyelnie, hogy a vámpírvadászok ne jöjjenek rá a titkára, de furcsa rosszullétek is gyötrik. Ráadásul nem elég, hogy Charity is újra felbukkan, Mrs. Bethany is a nyomukban van.
Igazából a harmadik kötetre lemondtam arról, hogy a szereplők hirtelen normális jellemet növesszenek, a karakterek számomra eddig sem voltak hitelesek, úgyhogy felhagytam a reménykedéssel, inkább sodortattam magam az árral, mert ebben a részben aztán minden van. Vámpírok meg a vadászaik, lidércek, árulók és áldozatok, plusz két elvakult szerelmes, akik igyekeznek mindig összetartani. Ahogy az eddigi kötetekben, most sem tudtam senki pártjára állni, Bianca és Lucas lehetőségei nem voltak túl fényesek, de legalább léptek valamerre, ami határozottan érdekes volt. A vége meg egy újabb függővég, ami miatt megint örültem, hogy kéznél az utolsó rész.
Összességében nem volt nagy bajom a könyvvel, elég fordulatos, és ha nem akadunk fent a szereplők hülyeségein – mert jó nagy hibákat követnek el – akkor elég élvezhető, nekem ez a harmadik kötet tetszett eddig a legjobban, főleg a vége miatt, ami tényleg vicces.
Amit szerettem: Vicet és Ranulfot (egyértelmű kedvencek); azt, ami történt Biancával; a szökés-jeleneteket, ezekből több is van; Balthazart.
Nem szerettem: Bianca butaságait, már megint; azt, ami történt Lucasszal a történet végén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése